Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

855 Az országgyűlés 16. ülése 1947. alá esett a forgalmi ár és a parasztságtól ezen a leesett áron akarják felvásárolni a piacra dobott állatait, kértjük a kormányt a földmívelésügyi miniszter úron keresztül, akadályozza meg a parasztságnak ilyen mértékű kihasználását. A parasztság megszorult hely-1 zetét ne használhassa ki senki, sem az állam, «m a kereskedő- (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárton és a parasztpárton.) Szabó Árpád íöldmívelésügyi miniszter úr szintén a tiszántúli részein élt» nem is mai gyerek, (Szabó Árpád f öldmívelésügyi miniszter: Ajaj! — Derültség.) már régen kinőtt a kamaszkorból, egyébként ez az ő baja. Nagyon jól tudom, hogy a parasztság között élte le feleletét, nagyon jól ismeri parasztságunk lelki világát, bajait, és épen ezért bizalommal várom Szabó Árpád miniszter úr intézkedését ebben az ügyben és kérem is, hogy amenynyire csak lehet, a legszegényebb dolgozó és nélkülöző parasztságunk érdekében enyhítse ezt a sérelmes zsírbeszolgáltatási rendeletet. (Helyeslés és taps a Ház minden oldaléin.) Elnök: A íöldmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Szabó Árpád Íöldmívelésügyi miniszter: T. Országgyűlés! Ha történetesen Hegy esi János volna a földmivelésügyi és közellátásügyi miniszter és én volnék az a szerény képviselő, aki esetleg ott a harmadik sorban ülök, akkor körülbelül ugyanezt az interpellációt terjesztettem volna ibe én is Hegyes! János barátomhoz (Élénk derültség és taps.) és valószínűnek tartom, hogy Heg-yesi János ugyanazt a választ adta volna, mint tamit én fogok neki adni. (Derültség és f

aps.) Ezzel aiZ első pontra körülbelüli meg is feleltem, mert hi" szén a parasztság elkeseredéséről én is tudok. Amikor a rendelet aláírására elhatároztam magam, előtte napokig nem tudtam jóízűen enni és éjszakánkint nem tudtam jóízűen aludni, mert önmagamat kellett megtagadnom, amikor erre a lépésre elhatároztam magam. En magam is azt az álláspontot képviseltem elődeimmel szemben. hogyha már van zsírdézsma, ha már van beszolgáltatás] kötelezettség, akkor ezt a kötelezettséget lehetőleg az állatok súlya szerint kell megállapítani, továbbá hogy az egészen kisembereket, tekintet nélkül a családtagok számára, teljesen 'mentesítetni kell. Itt azonban meg kell mondanom. hogy meggyőztek a közellátásügyi minisztérium tisztviselői arról, hogy ha eltekintek a dézsma rendelet kibocsátásától, akkor nem fogom tudni teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a magyar köztársaság különböző irányokban vállalt: elsősorban a jóvátételi kötelezettsélgeket, amelyek 150 vagon zsírt tesznek ki, azután egy nagyobb kötelezettséget bizonyos üzemek felé, amelyeket feltétlenül zsírral kell ellátni. nem pedig olajjal; ezen túl pedig kötelezettséget vállalt az állam az ellátatlanokkal szemben, akiket valamilyen f ormában,, tekintettel arra, hos:y kötött bérrendszer mellett dolgoznak, olcsóbb zsiradékkal kell ellátni, mert ha a mostani maga« zsírárak megfizetésére kötelezzük őket, akkor értbetőleg bérkövetelésekkel fognak előállni, a bérkövetelésnek pedig az az eredménye, hogy a bank jegyemissziót növelni- kell. a növelés eredménye pedig a forint stabilitásának megingása. Itt, — hogy úgy mondjam — két rettentő évi november hó 5-én, szerdán. 856 ! malomkő között őrlődöm, és a helyzetet àla." | posan mérlegelve kénytelen vágyóik, mondjuk, nem jobb meggyőződésem, hanem szívem sugallata ellenére cselekedni, mert amint mondottam, 600 vagon zsírra van szükség, amelynek előteremtéséről gondoskodni kell. Igen t. képviselőtársam és 'szeretett barátom a második pontban azt kérdi: van

_

e ttidiomásom arról, hogy a panasztság ezt ;a rendeletet igazságtalannak tartja? Ez természetes, magától értetődő, mert hiszen bizonyos mértékben olyan adózásra (kötelezi ,a parasztságot, amelyre másokat nem kötelezünik, ez azonban kényszerhelyzet, amelyet fel kell merni. A képviselő úr azt mondja, azért igazságtalan ez a rendelkezés, mert a levágott sertés súlyára való tekintet nélkül kötelezi beszolgáltatásra a legszegényebb dolgozó rétegeket. Meg k"li mondanom igen t. barátomnak és .képviselőtársamnak, hogy éppen ezektől az egy sertést vágó családoktól vagyunk kénytelenek megkívánni ezt a bizonyos dézsmát, mert ez teszi ki körülbelül 25 százalékát az egész igénynek, tehát 150 vagon zsírt ebből kell elő" teremtenünik. Hsa ezt elengednőik, mint ahogyan kedves barátom kéri, amit egyébként, ha lehetne, szívesen megtennék, abban az esetben 150 vagon zsírkiesésről volna szó, amit valahonnan máshonnan kellene előteremteni. De ezt a 150 vagon zsírt pénzért, magasabb áron kellene megvásárolni, mint ahogyan hentesektől és másoktól megvásároljuk az általuk beszolgált zsírmennyiséget és ebből megint sokmillióra, menő differencia támadna, amit az árkiegyenlítő alapból kellene fedezni, ez. pedig az infláció veszedelmének rémét tárná elénk. Igen t- Országgyűlés és kedves; barátom! A magam részéről abba szívesen belementem volna, hogy súly szerint próbáljuk kivetni a beszolgáltatandó zsír mennyiségét, ezt azonban fizikai lehetetlenség a gyakorlatban megvalósítani. Mert hogyan lehetne ezt ellenőrizni? Álíítsaík minden egyes háziba egy ellenőrt aki leméri annaik a sertésnek a súlyát; vagy kötelezzem a parasztot arra, hogy menjen a közvágóhídra és ott vágja le a sertését! Tessék megmondani meikein, hogy meg lehetne-e ezt oldani? Nem. Ennek a megoldásnak a lehetetlensége miatt nem vállalkozhattam erre. Felvetettem azt a gondolatot, hogy tegyük szabaddá a sertésvágást, úgy értve, hogy vágjon ' mindenki annyi sertést, amennyit akar, de kérjen rá vágási engedélyt, hogy ellenőrizni tudjuk a levágott sertések számát és a ösalád. által szükségelt és igényelt fehérárun túlmenő felesleignek a felét szolgáltassák be. De ki tudja megállapítani, hogy hány sertést fognak ebben az esetben feiketén levágni? Ki fogja nekem ezt bejelenteni, az illető emberek vagy az illetékes adminisztratív közegek jelentik-e be, hogy le fognak vágni tíz vagy három, négy vagy öt sertést? Nem fogják bejelenteni, levágják a tanyán és nem tudom ellenőrizni. Ha véletlenül van ellensége az illetőnek, bejelenti, de ha jóbarátokkal van körülvéve, az ördög sem fogja tudni megmondani, hány sertést fog levágni. (Hegyesi János (pp): így is ez lesz a helyzet!) Ena parasztot - nem tanítom ki huncutságra, mert eléggé megtanulta», a múlt rendszer - tanította meg rá. (TapsJ)' Me kívánják tehát, hogy én, itt külön kioktassa-im (Derültség.) íSzóval ebben a tekintetben sajnálatomra