Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-15
769 As trszággyűUs 15. ülése 1947. békés fogyasztás irányában fejleszthetjük és nem egy új háború szükség-léteinek szolgálatába kell állítanunk. Ezért vagyunk ellenségei minden külpolitikai kalandnak. Ezért figyelmeztettük választási beszédeinkben a magyar népet, hogy ne szaladjon délibábok után, hanem elsősorban hallgasson saját létfenntartási ösztönére- a magyarság ősi tájékozódó képességére. Sokan éppen a magyar parasztság leggondolkodóbb fajtájából, a magyar értelmiségnek politikailag legműveltebb rétegéből megértették figyelmeztetésünket és megérezték, hogy politikai irányunkat, ellenzéki magatartásunk hőfokát, temperamentumát a nemzet holnapjáért való aggodalmak, egy újabb katasztrofális hangulatpolitikától való félelmünk határozta meg és nem az álellenzékiség álcázása« vagy allais képmutatása: Ha a koalíció hívei lettünk volna, akkor a koalíciós politika szükségességét hirdettük Ápolna. A koalícióval szemben ellenzéki magatartást foglalunk eh de a konstruktív ellenzék magatartását, amely a demokráciát nem gyengíteni' hanem erősíteni akarja- és ezáltal, hogy bizoiryos hiányosságokra, fogyatékosságokra, visszatetsző jelenségekre rámutat, tulajdonképpen ezzel akarja a demokráciát megerősíteni és népszerűvé tenni. Nem hirdetjük» hogy minden bajunk oka a kormányzat, de ahol a kormánypolitika hibáit látjuk, ott élesen kritizáljuk a kormányt. Legmagyobb feladatunk azonban a nem, ziet életheaiimaradása, függetlensége fettételeinek biztosítása mellett a belső szabadságáért való küzdelem. Bármenyire lejáratotit fogallom is bizonyos körök előlit a félelemmentes élet jelszava., mi változatlanul Franklin Delano Roosevelt útmutatása szerint' egy olyan szabad emibeni i életformát, oil y an szabad emberi táireada'Tniat akarunk, amelyben az emr bérnek semmiről sem szabad és keli] félnie, csak magától a félelemtől. Ez nemcsak lelkiismereti és felebaráti, hanem egyben állampolgári kötelességünk is, mert a félelemmentes és nyomormentes élethez való jog benir foglaltatik köztársasági alaptörvényünkben a többi elidegeníthetetlen emberi jogokkal együtt. Aki az emberi és politikai szabadságjogokai csorbítja ezek érvényesítését hatálytalanítja, a legnagyobb bűnt követi el maga a köztársaság ellen. Vmz&ni a történelem, a gyakorlati politika arrófl győz meg bennünket, hogy az 1689ii angol Bill of Rights, az 1776 július 4-i amerikai függetlenségi nyilatkozata ' és az emberi jogok 1789 augusztus -27-i francia deklarációja nyomán nem valósultak meg ináróil-.holnapra az emberi jogok és ezekért hosszú szívós, gyakran véres harcot ke-lett folytatni. Nem lehet szebb, emberibb feladatot elképzelni- mint küzdeni minden demokratának az 1946:1. te.-hen foglalt szabadságjogok (teljes megvalósításáért. Ezt nevezi pártunk a szabad emberi életformáért való küzdelemnek. A szabad emberi életforma azonban elsősorban a szellemi élet szabadságát jelentiSajnos, ezein a téren a kormányzat az ebmult hetekben súlyos visszaélésre ragadtatta el magát, amelynél brutálisabb támadás alig érte újabban a szellemi élet szabadságát. (Halljuk! Halljuk! a néppárton-) Ezek a rendeleiek súlyosan kompromitá.lják a demoévi november hó 4-én, kedden, 770 kráciát. A sajtótermékek és terjesztésük engedélyezése tárgyában szeptember 23-i kelettel kiadott három rendeletre gondolok. E rendeÄ v4r T a kofmány voltlaképen visszaél az 1946.\2LV1. le-ke,!, visszaélt a demokrácia alap-, törvényével- a sajtószabadsággal, amelyről Jefferson' az amerikai függetlenségi nyilatkozat szövegezője azt mondotta: »Ha elveszitek a néptől e szabadságjogot, minden jogát elvettétek a népnek.« Ezért az amerikai alkotmány külön biztosítékot tartalmaz, amely a törvényhozásnak is megtiltja,, hogy a sajtószabadságot korlátozhassa. r De beleu köznek ezek a rendeletek a köz tarsasági alaptörvénybe és ia, párizsi békeszerződés rendelkezéseibe is'. A szellemi élet mindenható urává a rendeletek a tájékoztatási minisztert és a belügyminiszteri' teszik mejr. Amikor a rendeleteket olvas*suk, megdörzsöljük a szemünket és azt kérdezzük: vájjon a szabad magyar demokráciában élünk e, avagy nem süllyed'ünke vissza, Metternich herceí*' reakciós világába^ a cenzorokkal és' a cabinet noir-okkial? Ezzel az egész magyar szellemi élet, írók, könyvkiadók, nyomdászok egyformán, egy szellemtelen bürokrácia uralma alá kerülitek. Nem tudjuk, milyen szellemi nívójú emberek fogják majd elbírálni a magyar Szellemi élet legkimagaslóbb alakjainak műveit- Idáig mágem lett volna szabad ilie" süllyeszteni a magyar szellemi életet. Hogy ezek a rendeletek milyen minőségűek. erre nehéz megfelelő jelzőt találni. Ha nem vo/lniáinak tragikusak, akkoír komikusaknál' kellene mondanunk őket. Ezt az elemet kellőkéupen hangsúlyozza ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos* Egyesületének a tájékoztatási minisztériumhoz juttatott tiltakozó beadványa, amelvben többek között ezeket olvaís'suk (olvassa): »Sajtótermékek kinyomtatására engedélye csak jogi személy vagy társaság kaphat. Tehát az az Ady Endre aki új és meglepő hangú verseihez. vagy az a > J udós Szent-Györe-vi Albert- aki még el nem ismert felfedezéséhez nem kap kiadót és művét amelynek sikerében bízik étí azzal a nagyközönség elé akar lenni, csak egy tájékoztatáisügyi és egy belügyminiszteri engedély alapján adlhatja ki, a gyakorlatban azt jelenti, hogy tájékoztatásügyi vagy belügyminiszteri tisztviselő fogja eldönteni, hogv jó költő-e Ady Endr^- érdemes», pártolandó és magbízható tudós-e SzentGyörgyi Alberte- Azt hiszem eimnek a tiltakozó memorandumnak igazságához nem kell külön kommentár. De nemcsak va sajtos zaba dságoit sértő sir lyos rendelet jelen meg, hanem a közteherviselés elvét is súlyosan sértő két rendeletről tudunk. Az egyik az, amely a mai nehéz gaz •dasági viszonyok közit több részvénytársaiságnak adó- és illetékmentességé* biztosít- a másik nedig az a rendelet, amely a vagyon öbb letadó alól kivonja azokat a jövedelmeket, amelyek úgynevezett szolgálati járandóságból származnak. Ezzel voltaképpen azokat az új mammutjövedelmeket vonják ki az adófizetési kötelezettség alól, amely nagy jövedelmekhez sokszor nem is* a szakszerűség, hanem inkább a pártigazolvány alapián ju'ottak egyesek. (Délim István (md): Az egyenlő teherviselés nevében!) Mi reméljük, hogy a mostani javaslat a maga korrektívumával megakadályozza az ORSZÁG-GYŰLÉSI KAPLÓ I. 49
