Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-4

69 Az országgyűlés 4. ülése 1947. lehetne azután felépíteni a kiváltságokat teljesen megszüntető népvármegyét. Mindennek részletes megoldása persze önkormányzati reformunk általános problémája, ami azért is sürgős feladat, ment az önkormányzatok kielégítő működése a régi rendszer keretében el nem képzelhető. Reméljük, hogy a kormány, noha a miniszterelnök úr nem adott határidőt, mégis hamarosan ki fogja irni é« megtartatja a községi és önkormányzati választásokat, (Ügy van! Ugy van! — Taps a néppárton. — Mozgás-) De hozzáfűzzük, remél" jük, hogy megfelelő törvényhozási intézkedé

: sekkel fog gondoskodni arról, hogy a községi es megyei választások során az országgyűlési képviselőválasztásoknál tapasztalt törvénytelenségek megújrázhatok ne legyenekl (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — Gróh József (nt): Kék cédulák! — Mozgás.) Reméljük,hogy ez a,z önkormányzati reform és az önkormányzati választás lehetővé teszi majd a vidék népének, hogy ne csak országgyűlési képviselőket válasszon. Mdk országos érvényű törvényekot. húznak, hanem végre a nép maga yála-.zthassa és jelölhesse ki községének, törvényhatóságának vezetőit is- (Ugy van! Uny van! — Taps a néppárton- — Szórványos taps a függetlenségi párt soraiban-) T. Ház! A miniszterelnök úr beszédéből azt vettem ki, hogy a kormány továbbra is fenn akarja tartani ;a

, rendeleti kormányzásit, amennyiben felhatalmazást kíván kérni. A mi álláspontunk ezzel szemben az, hogy a parlamentet kell foglalkoztatni. (Ügy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A mai nehéz viszonyok között a közvéleményre is megnyugtaitólag hatna, ha a képviselők — már «menynyiben felelősséggel gyakorolják jogukat — a kormány gesztióit állandóan ellenőrizhetnék és a .köziakarat kialakításába befolyhatnának. Az a felhatalmazás, amelyet a hároméves terv végrehajtása céljából kapott a kormány, önmagában is olyan széleskörű, hogy valósággai formai jelentőségűvé törpítette a parlament legfontosabb jogát, a költségvetési jogot. (Ugy van! Ugy van! a néppárton-) Mi elvileg is ellene• vagyunk annak, hogy az. államélet súlypontja: a törvényhozásról a végrehajtóhatalomra kerüljön át, jóllehet tudjuk, hogy a modern államban mindenütt megnőtt a végrehajtóihatalom jelentősége. De ez a világfejlődés éppen arra ad nekünk ösztönzést, hogy őrködjünk lázon, nehogy a törvényhozás jelentősége és alkotmányos szerepe a végrehajtó-hatalom mellett árnyékká váljék. Ha pedig a kormány valaminő okból mégis szükségét látná a, felhaitalmazás meghosszabbításának, akkor azt: kérjük, méltóztassanak fontolóra venni, hogy a törvényhozás szerepét legalább annyira keltene méltányolni, mint amenyine az eP.muliti rendszerek tették, amelyek az úgynevezett 36-os bizottságon keresztül biztosították a törvényhozó hatalomnak részleges érvényesülését, illllétőleg a törvényhozás ellenőri szerepét a rendeleti kormányzás terén. (Ügy van! a néppárton.) Semmiféle elvi vagy gyakorlati akadá/ya nem lehet annak? hogy a törvényhozás 'tagjaiból, valamennyi párt parlamenti arány szerinti részvételével, egy olyan állandó bizottság létesíttessék, amelynek megvolna a módja arra, hogy a felhatalmazás alapján kibocsátandó rendeleitekről előzetesen vagy sürgős ^esetekben esetleg utólag véleményt mondjon, azokhoz évi október hó 7-én, kedden. 70 hozzájáruljon, vagy azokalt alkalmatlanoknak 'minősítse. (Ügy van! Úgy van! a néppárton) RernéWi, hogy a törvényhozás iránti tisztelet is a,rra fogja a kormányt indítani^ hogy ezt a szerény Stieltet mérlegelje és a kivitelezésére megfelelő időben javaslatot tegyen. Ügy ilyen állandó .bizottság arra is alkaiknas volna, hogy megakadáVozza, az utólag jóvá, teendő rendeletek kiadását, mint aminő például a sajtójogi szabályozás tárgyában legutóbb kibocsátott (Zsedényi Béla (f): Törvénytelen az » rendelet!) és a köztársaság alaptörvényébe, sőt még a békeszerződésben vállalt kötelezettségbe is ütköző rendelet, (Zsedényi Béla (f): De felhatalmazás sincs ilyen t

rendeletekre!) •amely sajtójogi rendeletet a jóváteendő rendeletek közé sorozok. Erriő,

1 a törvénytelen rendeletről, amely egyébként is jogi abszurdumokkal van it ele. {Ügy van! Ügy van! a néppárton.) nem akarok részletesebben beszélni, mert feltételezem a kormányról, hogy ezt a retrográd, a, legrosszabb időkre emlékeztető cenzúrát újra bevezető rendeletet hatálytalanítani fogja. (Taps az ellenzéken.) T. Ház! A választójogi visszaélések reparálása — amennyiben ez gyakorlatilag még egyáltalán lehetséges — szintén a közszabadságok védelmét jelentené. (Ügy van! Ügy van! a néppárton.) Úgy érzem, « kormánynak egyik legsürgősebb politikai és erkölcsi kötelessége, hogy tisztázz g, a választásokkal kapcsolatos visszaéléseknek világszerte tárgyalt kérdését:. (Nagy taps az ellenzéken.) Magyarországon 1848 óta talán csak egyszer történt meg, hogy a választásokat vezető kormány a választásokon kisebbségben maradt, ami nem annak volt a következménye, mintha a népakarat az éppen uraimon levő kormányok politikáját hitelesítette volna, hanem csak azt bizonyítja, hogy Magyarországon a kormányok — a, múltra gondolok — általában csak akkor folyamodtak a választások alkotmányjogi aktusához, ha már minden törvényes és törvénytelen eszközzel előre biztosították a maguk 'többségét. (Ügy van! Ügy van! Tans a, néppárton és a függetlenségi párton.) Ezek a választási komédiák valóságos érkötési tatárjárások voltak, (Ügy van! Ügy van! Taps a néppárton.) amelyeknek pusztításai nyomán a nép legszélesebb! rétegei teljesen elvesztették a közhatalom erkölcsösségébe vetett hitüket: (Ügy van! Ügy van! Taps a. néppárton.) és ezért nem tudott bennük idejekorán kifejlődni a közjogok iránti tisztelet és a közjogok gyakorlásának a felelősségérzete. (Gróh József (nt): Kútmérgezés!) A múltnak e csúf választási komédiái és erkölcsi tatárjárásai után a fiatal magyar demokráciának felettébb nagy dicsőségére vált az 1945-ös választások kétségbevonhatatlan tisztasága, amely népünkben azt a reményt ébresztette, hogy valóban ő lehet majd az úr az állam portáján, külföldön pedig mindenütt ko" moly miértekben járult hozzá megmocskolt nevünk jóhírének helyreállításához. Ilyen előzmények után még fájdalmasabb és visszataszít óbb ,

a visszaéléseknek az ai sorozata, amaVnek a mosit lezajlott választások során tanúi voltunk. (Ügy van! Ügy van! az ellenzéken.) A visszaéléseket nemcsak a szavazás során követték el, hanem a választási eljárásnak csaknem minden szakaszára esik valaminő visszaélési mód. A választójogi igazságtalanságok már azzal kezdődtek, hogy a vála szító jofgii törvényben b&ntmaradtak azok a rendelkezések, amelyek 5*