Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-4

67 Az országgyűlés 4. ülése 1947. évi október hó 7-én> kedden. 68 hatalmasságok igazságtalan befolyásaival és túlkapásaival szemben biztosítani (Egy hang a független demokratapárt oldalán: Ma is!), ma azonban a pártbatalmi befolyás igen nagymérvű elúrkodása (ügy van! Úgy van! és taps a néppárt oldalán. — Lévay Zoltán (md): Kiváltságos pártok vannak!) és a szocializálások nyomán kialakult államgazdasági centralizáció korában, amikor az államhatalom kezelői, illetőleg az ezekre közvetlen befolyást gyakorló pártok igen nagy hatalmat tartanak kezükben, központi problémává az a kérdés lép elő, hogy miképpen tudjuk az emberi személy szabadságjogait a gazdaságilag is központosított államhatalommal és a pártbefolyással szemben megvédeni. (Élénk helyeslés és taps a néppárt és a függetlenségi párt oh dalán.) A személyes szabadságjogok védelmének az a közjogi rendszere, amelyet tegnap ismertünk, már tegnap is elavult volt. nem volt kielégítő, ma pedig sok tekintetben a társadalmi változás által is meghaladottnak látszik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Barankovies István (dn): Tisztelettel kérek egy óra meghoszabbítást. (Felkiáltások a néppárton: Megadjuk!) Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Barankovies István (dn): Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk végre egy olyan törvény megalkotását, amely kimondaná, hogy a közjó által indokolt és a törvényben taxatíve felsorolt eseteket kivéve, aminő például általában a ragályos betegség, senkit se lehessen személyes szabadágjogainak egyenlő _ élvezetében senkinek korlátozni (Úgy van! Ügy van! — Taps az ellenzék oldalán-) anélkül, hogy vele záros határidőn belül ne közöltetnék a törvényes vád és neki a független bíróság előtt a késedelem nélküli védekezés lehetősége meg ne adatnék. (Ugy van! Ugy van! — Nagy taps az ellenzék oldalán.) Az internálás! jog fenntartása (Halljuk! Halljuk! az ellenzék oldalán.) vagy azt jelenti, hogy a kormány még mindig a háborút köz; vétlenül követő rendhagyó állapotnak tekinti az ország mai gazdasági, társadalmi, politikai és jogi rendjét, miért is kivételes hatalomra van szüksége az .alapvető szabadságjogok kezelése terén is, vagy azt jelenti, hogy a kor' mány pusztán hatalmi okokból és a kényelmesebb kormányzás céljából nem mond le az internálási jogról, .amelynek állandósítása pedig lényegében nem egyéb, mint a köztáraság alaptörvényében biztosított alapvető emberi szabadságjogoknak a végrehajtó hatalom felé való kiszolgáltatása- (Ügy van! Úgy van! — Taps at néppárt és a függetlenségi párt oldalán.) Elismerjük, hogy az internálási jogot a. forradalmi állapot, vagy valaminő más okú rendhagyó állapot átmenetileg igazolhatja, azonban a rendkívüli hatalomnak ilyen instrumentumai semmikép sem egyeztethetők össze egy olyan, már megszilárdult jogrenddel, .amely a szabadságelvű demokrácia 'alapján áll. (Ugy van! Ügy van! — Taps a néppárt és a függetlenségi párt toldatán.) A személyes szabadság-jogok körébe vág az a kívánságunk is. hogy törvényhozási intézkedés történjék a családi otthon, a magánlakás, a levél- és telef önti tok sérthetetlenségére. (Ügy van! Ügy van! — Taps és mozgás a néppárton.) Ugyancsak a személyes szabadságjogok hatásosabb biztosítása céljából tartanok szükségesnek az olyiain mérvű kis- és középmagántuiajdonnák az eddiginél sokkal hatásosabb védelmét, amely kis- és középmagántulajdon a mostani gazdasági és társadalmi körülmények között gyakorlatilag elengedhetetlen előfeltétele az emberi személyi szabadságnak. (Ügy van! Ügy van! a függetlenségi párt oldalán.) Ha már a mostani, igen rossz gazdasági viszonyok közt államunk nincs abban a helyzetben, hogy minél több önálló és független kisexisztenciának keletkezését intézményesen mozdíthassa elő és ha már — egyelőre — szomorúan le kell mondanunk arról, hogy a fizikai és a szellemi munkásokat fél életük munkája után egy kis családi ház és kert magántulajdonához juttassuk, akkor legalább a meglevő független kis- és középexisztenciák fennmaradását kellene megfelelő intézkedésekkel körülbástyáznunk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a néppárton és a függetlenségi párt oldalán.) r Én azt hiszem, hogy ,

a kormány az államháztartásnak komolyabb megterhelése nélkül tehetné meg azt, hogy törvényhozása úton mentesítse mindenfajta elárverezés és örökösödési (adó alól elsősorban a családi házakat, azután a mezőgazdasági kisbirtokot- aj kiskereskedői berendezéseket és a .kisiparnak kézi es gépi berendezéseit, (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárt és a függetlenségi párt oldalán-) Ezzel a kormány nem cselekednék olyatamivel az államháztartás egyensúlyát fenyegetné, hanem csak arról tenne tanúságot, hogy a kis- és középexisztencíiák megerősödését à kormány szeme előtt lebegő társadalma és gazdasági ideálképpel összhangban állónak látja. Örömmel hallottuk a, miniszterelnök úr beszédéből, hogy nemsokára sor kerül a területi Önkormányzatok reorganizációjára. Mi azonban azt gondoljuk hogy általános, átfogó rendezésre lenne szükség valamennyi területi és társad-alltmii önkormányzat esetében. Magyarán: mi szükségesnek véljük azt, hogy legalább az előmunkálatok meginduljanak Magyarország politikai alkotmánya mellett, Magyarország társadalmi alkotmányának megtervezésére. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ebbe kellene beleilleszteni a szakszervezetek jogállásától kezdve

> az üzemi alkotmányosságon ós az üzemi bizottságok jogkörén keresztül egészen az autonóm munkajog közjogi állapjainak szabályozásáig mindazokat a kérdéseket, amelyek a társadalmi alkotmány problémájának körébe vágnak. Ugy hisszük azonban, hogy itt a legsürgősebb feladat, e tervezésen innét, a területi önkormányzatok és a mezőgazdasági érdekképviseletek problémájának megoldása, amelyre vonatkozó korniányigéretet mi ts örömmel nyugtázzuk. Legyen szabad azonban megemlítenem azt- hogy mi a magyar demokrácia közösségi alapjául a szabad község intézményét szánjuk- (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — Helyeslés a függetlenségi párton-) Azt a szabad községi intézményt, amelyet fl nagy reformkor legjobbjai már 1848 előtt a szabadság- és egyenlőségelvű demokrácia szilárd alapzatának szántak, de amelyet a liberális áldemokrácia korszaka egészen elsikkasztott, hogy a maga osztályuralmi áldemokráeiáját fenntarthassa. A szabad község intézményére