Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-12

543 Az országgyűlés 12. ülése 1947. matásáí* szétosztását és annakidején napirendre tűzését. Elnök: Az előadó úr által beadotlt jelentést az országgyűlés kinyomatja, tagjai közt szétosztatja, napirendre tűzése iránt később fogok a t. Országgyűlésnek javaslatot tenni. A miniszterelnök úr kivan szólni. Dinnyés Lajos miniszterelnök: T. Országgyűlés! Az 1947 :XIV. te. 12. §-a értelmében van szerencsém beterjeszteni a magyar állam 1943. és 1944. évi zárszámlaciását és a Legfőbb Állam; Számvevőszéknek eorre vonatkozó kétrendbeli jelentését. Kérem, bogy a zárszámadások és jelentések szétosztásait elrendelni * előzetes tárgyaié» és jelemítéstétel céljából azokat az országgyűlés zárszámadásvizsgáló bizottságához áttenni mélítózttjassék. Elnök: A miniszterelnök úr által betér; jesztett zárszámadásokalt és az erre vonatkozó kétrendbeli jelentést, amelyeknek kinyomatása megtörtént' az országgyűlés tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából k adja a zárszámadásvizsgáló bizottságnak. T. Országgyűlés! Napirend szerint következik az 1947 :XX. törvénycikkel az államháztartás vitelére adott felhatalmazás meghoszszabbításéról szóló törvónyjavasialt folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Farkas György jegyző: Balogh István! Balogh István (md): T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A Független Magyar Demokrata Párt, mind a pénzügyi, mind az általános kormány felhatalmazásit azok természetéinél fogva politikai kérdésnek tekinti, te,há!í! ellenzéki álláspontjánál fogva feltétel nélkül meg nem szavazhatja. Annak a felelősségnek tudatában azonban, amely az országgyűlés minden pártjai külön-külön is terheli' a Független Magyar Demokrata Pártnak az az elhatározása és álláspontja, amit az országgyűlés színe előtt kifejezésre juttatni szerencsém van, hogy csak olyan feltétel mellett szavazza ímeg a felhatalmazásit, ha intézményes biztosítékot kap arra, hogy a kormányzásban az országgyűlés alkotmányos befolyása érvényre jut. Pártulnlk a választási kampány meg índulásia óta állandóan azt hirdejtte» •— ós ez az állás-pontja változatlan ma is — hogy konstruktív ellenzék kíván lienni, olyan ellenzéke tehát a kormánynak, amely nem a mindenáron való ellenzékieskedés céljából gördít a kormányzás elé akadályokalt, hanem igyekszik azt a lehetőséghez képest befolyásolni és iráni y i tan'. Amint azt pártunk szónoka már a bizottságban kifejezésre juttatta, hajlandók vagyunk a felhatalmazást megszavazni abban az esetben, ha a kormány olyankor, amikor a parlament bármely oknál fogva együtt nem lehet, annak pótlására az országgyűlés politikai bi~ zottságát veszi igénybe. Semmiképpen nem tudom osztani Kállai Gyula képviselőtársamnak azt nz álláspontját, amely szerint ő a parla" menti bizottságokat vagy albizottságokat jelentőségükben leértékeli. Tudniillik a parlamenti bizottságokat, albizottságokat maga az országgyűlés küldi ki a sajátmaga képviseletére, tehát ugyanazon milliók nevében és megbízásából, amely milliók akarata hozta létre magát az országgyűlést is- Ezzel lényegében nem mondok újat, csak elfogadom, magamévá évi október hó 28-án, kedden. 544 teszem Barankovics István t. képviselőtársam véleményét, aki október 7-én elhangzott beszédében a következőket mondotta: Ha pedig a kormány valaminő okból mégis szükségét látná a felhatalmazás meghosszabbításának, -akkor azt kérjük, méltóztassanak fontolóra venni, hogy a törvényhozás szerepét legalább annyira kellene méltányolni, mint amennyiben az elmúlt rendszerek tették, amelyek az úgynevezett 36-os bizottságon keresztül biztosították a törvényhozás hatalmának részleges érvényesülését, illetőleg a törvényhozás ellenőri szerepét a rendeleti kormányzás terén. Valóban, az elmúlt rendszerek 33-as bizottságot, illetőleg később 36-os, majd 42-es bizottságot alakítottak, amely bizottságok olyankor, amikor a parlament összehívása vagy együttartása nehézségekbe ütközött, pótolták, helyettesítették, amennyire lehetséges* volt, magát a parlamentet. Nekünk most talán külön bizottságot nem •is kellene létesítenünk, mert hiszen megvan a politikai bizottság, amely éppen 36 tagú és a politikai bizottságban az ellenzék, bár arányánál némileg kisebb mértékben, mégis képviselve van, tehát a kormány rendeleti úton való kormányzása ezáltal megszűnik, és mégis valamilyen formában a parlamentáris elv is érvényre jutT. Országgyűlés! Ha valamely képviselő, különösen az ellenzék padsoraiban csak azokra az adatokra támaszkodhat, amelyeket az előadó úr ismertetni szíves volt, az ellenzékiségben csak megszilárdulhat és fokozottabb mértékben érzi, hogy itt nem csak kontrollra* ellenőrzésre, hanem a lehetőséghez képest — és ezt ne vegye tőlem rossznéven Barankovics István t. képviselőtársam — fékre is szükség van. Ö nem vállalja a fék szerepét. Ez kissé hálátlan ós persze, népszerűitlen is. De ő azt mondja, hogy (olvassa): »A fékezés taktikáját negatívnak tartjuk és nem tekint jük célravezetőnek. Ahogyan az autót •— folytatja Barankovics — a hosszú meredek után nem fékezéssel vezetjük le, hanem úgy, hogy a motort az első sebességre kapcsoljuk, mert máskülönben a fékek az állandó fékezésben kigyulladnak és elégnek, akként kell majd nekünk is a negatív fékezés helyett motorként bekapcsolódnunk a természetes folyamatba«. Hát itt Országgyűlés» arra kérem igen t. képviselőtársamat, Barankovics Istvánt, engedje meg felhívnom szíves figyelmét két körülményre. Az egyik az, hogy az ellenzéknek a motorhoz vajmi kevés köze van, ahhoz alig tud hozzáférkőzni. A motort vezetni és irányítani a soffőr feladata. E pillanatban, akár milyen legyen a véleménye Barankovics képviselőtársamnak, a s

offőrt mégiscsak Dinnyés Lajosnak hívják- (Derültség. — Pfeiffer Zoltán (f): Kék taxi vagy szürke taxi? — Egy hang a magyar demokratavárton: Kék taxi!) Vannak, akik talán a zöld taxi után vágyódnak. (Derültség a kormánypártokon. — Pfeiffer Zoltán (f) gúnyosan: Igen, sőt a zöld autó és- a rabomobil után is nagyon vágyódnak az emberek!) A másik az, hogy azért a kormány a motort mégsem mindig a lejtőn viszi, hanem van útszakasz, ahol egyenes úton sőt néha felfelé is viszi, és ilyenkor a féknek alkalma van egy kicsit pihenni is és így csökken az a veszély, hogy a fék begyulladjon. (Derültség.) Nem is egészen reménytelen az ellenzék saámára a fék szerepe, mert l^jyryen szabad