Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-11

515 Áz országgyűlés 11. ülése 1947. Jelt éppen a tárgyilagosság kedvéért megemlítsük azokat a hibákat is. amelyek javítása már tőlünk függ. Higyje a t

% Országgyűlés' hogy a csökkentett termelésnél igen súlyos hiba a bizalom hiánya az országban a kormányzattal szemben. A rögtönzött intézkedések, a be nem tartott ígéretek a magángazdaságot visszavonulásra kényszerítik. Legyen szabad most csak a magam szektorából idéznem és csak példaképpen, reflektorszerű rávilágítani arra. mit jelent az. ha a kormány ígéreteit nem tairtja be, milyen káros, következményei lehetnek ennek. Nézzük- meg az újjáépítést.^ Nagyon helyesein a magántőkéket is be kívánták vonni és felállították azt a tételt és az ennek megfelelő rendeleti szabályozást^ hogy aki saját költségén állít helyre egy épületet az úgy annak kiadása, mint a bérek megállapítása tekintetében szabad kezet nyer. Azt t kellett azonban tapasztalnunk, hogy mindenféle^ sikanériáv&l igyekeztek _ ezeket az építkezéseket megakadályozni. Amikor az illető a befejezéshez közeledett, akkor valamilyen formális okokra való hivatkozással meg akarták tőle tagadni ennek a szabad rendelkezésnek a jogát. De nem egy eset van.- amikor az illetőnek kezében van a dekrétum, amelynek értelmében szabadon rendelkezik újjáépített háza vagy lakása felett, hiszen munkájával hatalmas szolgálatot tett ennek az országnak és ennek ellenére rendőri asszisztenciával törik fel ezeket a kész házakat és illetéktelen embereket ültetnek be oda. Higyjók el, ezeket az eseteket nem elég csak kivizsgálni és megtorolni- ezeket meg kell akadályozni, mert ezeknek a súlyos és aggályos intézkedéseiknek az okából az embereik elvesztették bizalmukat és ma már nem hajlandók ilyen_ munkára vállalkozni. (Szűcs Ferenc (pp): Es a lakás nélkül maradottak maradjanak az utcán? Mi?) De ugyanígy megígérték, hogy a

ki saját erejéből vesz részt ebben az újjáépítésben és a lakáskiutalás jogát átengedi a hatóságnak, bizonyos adókedvezményben fog részesülni. Ugyanakkor azonban már ott fekszik a pénzügyigazgatóságokon az intern utasítás, hogy az ilyen ügyeket ' egy-két évig lehetőleg ne intézzék el. így az érdekelt gyakorlatilag elveszíti azt a tőkéjét, amelyet erre az ígéretre építve nem egyszer kölcsönből befektetett. T. Országgyűlés! Apró példák ezek, de megvilágítják a mai gazdasági helyzetet. Megmutatják, milyen jogbizonytalanság . áll fenn és ez mennyire akadályozza a termelésnek azt az emelését, amelynek minden téren a legsürgősebb mértékbeli való érvényesülésére pedig a leghatározottabban szükség van. Szintén a hibák közé tartozik az is. hogy túl nagy a bürokrácia. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy az állami bürokrácia olyan hatalmas mértékben növekedett meg, hogy most. a B-listázás után is, még mindig 50 százalékkal nagyobb a békebelinél. Ugyanakkor természetesen a magángazdaság életében _ is legalább ilyen mértékben kellett növelni a bürokráciával foglalkozó emberek számát. így azután az a súlyos helyzet áll elő, hogy egyegy produktív munkásra mind több és mind nagyobb teherként hárul rá az improduktív emberek tömege, mert a termelés szempontjából ezeknek az embereknek a munkáját, megás csak biziomyios mértékben, sőt — mondh

atmaan — niajgy mértékben improduktívnak: kell tökiimteni. Ez az általános gazdasági helyévi október hó 2á^én, pénteken. 516 zet normális egyensúlyát szintén befolyásolja. Higyjék el, hogy éppeni a magángazdasági életben jelent súlyos hibát az is, — és itt ennek elsősorban a falu életében gyakorolt hatására kell utalnom — amikor azt látják, hogy az adózás milyen egyenlőtlen. Az ebben a vonatkozásban adódó fonák helyzetek a stabilizáció elején természetszerűleg nem tűntek fel annyira. Annakidején .a fogyasztást korlátozta a pénzhiány. Másrészt az akkor nagyon helyesen felhalimozott árumennyiség piacradobásával és részben az alátámasztott termelés megindításával a pénzszűke révén átmenetileg az áruellátás is jobb volt. Külföldi hitelek álltak rendelkezésre és elmondhatom, — azt hiszem, ezt Kállai igen t- képviselőtársam ás el fogja ismerni — hogy az előző év deficitjét körülbelül a külföldi hitelekkel sikerült kiegyenlíteni. Később azonban a pénzkibocsátás igen nagy mértekben megnövekedett. Ez nemcsak helytelen, hanem súlyos hiba is volt Nagyon jól tudjuk, és az előadó úr is tudja azt az általános érvényű szabályt, hogy a bank jegykibocsátás mennyiségének nem szabad meghaladnia, a nemzeti jövedelemnek mintegy 10 százalékát. Ezt az arányt a kormánynak az első évben nagyon szépen sikerült is tartania. Békében körülbelül 7—8—10 százalék körül volt a bankjegyforgalom s maximálisan 10.7 százaléka volt a nemzeti termelésnek. Most a pénzkibocsátás decemberben még csak a 10 százalékoít érte el, sajnos azonban azótta már ia bankjegy kibocsátás a körülbelül várható, illetőleg a körülbelül Iciszámíthaltó teljes nenir zeti jövedelemnek 14—10 százaléka körül mo" i'Ogl. T. Országgyűlés! Tudjuk, hagy a (költségyetésd hiány áthidalását célozza ez abainkjegykiboiöslátás, mégpedig rendszerint abban a formában is, hogy

7 a jegybanktól hitel igéinybeVétele történik. A jegybamk-ikölesönök és hitelek lényegében egyenértékűek a bank jegy kibocsátással. Nagyon jól tudjuk, ma már odáig súlyosodott a helyzet, hogy körülbelül havi 120 millió a deficit. Ezzel széniben a termelés fokozása által elért eredmények ebből csak 20 millió forintot fedeznek, a többi — hogy úgy mondjam — fedezetlen kiadás. T. Országgyűlés! Haitovább nézzük a helyzeteit és különösem a magyar vidék, a magyar falu sorsát vesszük szemügyre, akkír ott a mai magyar életnek még súlyosabb feltételeit kell tapasztalnunk. Nem akaróik a részleteikre kiterjedni és számokat idézni; csak röviden megemlítem, hog}-- a mezőgazdaság háborús kárai 3.5 milliárd békebeli pengő körül mozogtak. Azt lehet mondani, hogy ezek a, nagyiméretű károk két nemzedékre tették tönkre a mezőgazdaságot. Ehhez járult még az a katasztrofális szárazság, amely betetőzte a teljes szegénységet. Ilyen háborús veszteségek . utáni, nyugodtan merem mondani, a magyar falu és a magyar vidék csodát műveílt, nem kívánhatjuk azonban, hogy ezt a; csodát évről-évre megi sméíelje. i. T. Országgyűlés! Azt keillett tapasztalnunk, .hogyi míg a magyar gyáripar, amelynek háborús kára sokkal kisebb volt — mintegy 2.5 milliárd békebeli pengő — egyébként helyesem ligen jelentékeny összegű úgynevezett indítási bitéihez jutott, addig a mezőgazdaságot már ebben f az időben is mellőzitek hiteligényeinek kieflégítése tekintetében. A falu azóta isem tud forgótökáhez jutni. Ezért keletkezett ez a sú-