Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-11

517 Az országgyűlés 11. ülése 1947. évi október hó 24-én, pénteken. 518 lyois, mondhatnám már vigasztalan helyzet odakinn, amely a teljes lerongyolódáskoz ve­zetett. Higyjék el, igen t képviselő társaim, hogy az aszály mellett a katasztrofális termés Tel,eintőis mértékben annak is tulajdonítható., hogy mezőgazdaságunk ilyen súlyos és feronr 1 gyoiliódott állapotban van. ; Nemcsak a temme­lésit nem tudták fokozni, de természetszerűleg a igyengébb vetőmagigial, a gyengébb trágyá­zással;, igavonoero híján a gyengébb »zámtás­sa)l — nem akarok nnoslt mindenre fcitéimi — még „súlyosabbra fordult a helyzet. Hapannak­idejénj gondoskodott volnia a kormányzat or­rok hoígy a komoly, mély őszi szántásokat mindenütt végrehajtsák, higyjék el, hojgy a legnagyobb szárazság ellenére is feltétlenül sofeíklal jobb termést tudtunk volna biztosítani az országban. •, T\ Országgyűlés! Ha nézzük a vidék hely­zetét, azt kell tapasztalnunk, hogy a hitel­hiány, a pénztelenség mefilett <as vetőmag mi­nűtsiéigie is állandióiaa romlik. A földek trágyá­zaílíaniok maradnak, kiimerulmek, s az > állatláler many, amely a magyar mezőgazdaság alapja lehetne, megint visszaesik­Pedig t. Országgyűlés, az a végzetes aszály­amely idén reánk zúdult, és ez a súlyos hely­zet bebizonyította, hogy ennek az országnak az alapja a magyar mezőgazdaság, a magyar falu. (Ügy van! Ugy van! a függetlenségi pár­ton és a néppárton.) Most valamennyien érez­zük ennek az aszálynak következményeit, és legyen ez mementó, hogy igenis, ha a gazda­sági élettel foglalkozni akarunk, akkor első­sorban az ennek az országnak alapját alkotó magyar mezőgazdasággal kell foglalkoznunk. (Ugy van! Ugy van! Taps az ellenzéken.) ^ De engedjék meg, hogy itt mellékesen megjegyezhessem: ez a mai helyzet még vala­mit "bizonyít. A sajtóban is fölmerült, de még ebben a teremben is — hacsak úgy mellékesen is — elhangzottak olyan megjegyzések, mintha a magyar parasztság túlsókat keresne, túlnagy volna a jövedelme. (Egy hang a parasztpárt­ról: Ez csak a maguk részéről hangzott el! .— Rudas László (kp): Ki mondta ezt? — Szűcs Ferenc (pp) a szónok felé: Ezt Vértes mon­dotta, az ön képviselőtársa, aki azt mondta, hogy ipari olló van! — Zaj a kommunista­párton. — Az elnök csenget.) Nem a mi pár­tunkhoz tartozik. Én nem kívántam személyes­kedni, áll'alános megjegyzést kívántam tenni. (Zaj a kommunista párton. — Az elnök csen,­get.) Csak arra akartam rámutatni* t. Ország­gyűlés, hogy a kötött áron való beszolgáltatás mellett — higyjék el — szabadon értéke­síthető mezőgazdasági portéka, amely még^ a falun megvan, olyan lényegtelen mennyiség, hogy abból a gazdák nem tudnak busás jöve­delemre szert tenni. Mi sem bizonyítja jobban ennek az állí­tásomnak helyességét, mint az -az akció, ame­lyeit a kormányzat a mostani szuperfoszfát­osztogatással kezdeményezett, ahol hajlandó volt a szuperfoszfátnak azt hiszem 86 forintos árából egy jelentős részt átvállalni; ugyanis 60 és 30 forintért akarta vidéken a gazdák ren­delkezésére bocsátani. A 15.000 vagonnak azon­ban körülbelül a felét nem tudták a gazdák átvenni, pedig t. Országgyűlés, nagyon jól is­merhetjük a magyar gazda természetét, tud­juk,^ hogy földjéért, a jövő évi termésért min­denét, az utolsó értékét is odaadná. (Ugy vcm f Ugy van! a függetlenségi párton. — Prieszoí József (kp): Bár a műépítészek is ezt tíennék!) Megtesszük. (Prieszoí József (kp): Nehogy véletlenül ?a' műépítész urait; egypár kőműves leleplezz© itt a parlamentben! — Az elnök csenget.) Igen t. képviselőtársam,, nem tudom hányadszor kell itt megjegyeznem, hog}- nem vagyok vállalkozó- (Egy hang a kommunista­pártról: HáztuJiajdonos!) szemben állok a vál­lalkozókkal, mint tervező és ellenőrző építész. (Földes Mihály (kp): Hány háza van!) Hogy hány házam van igen t. képviselőtársam nem függ Össze a foglalkozásommal- (Derültség a kommunistapárton. — Közbeszólás ugyanott: A magatartásával összefügg!) Ez6 már annyi­szor elmondtam. (Nagy Károly (kp): De miért akar mindenáron a parasztokkai foglalkozni! Ezt mondja meg! — Derültség a kommunista­párton. — Felkiáltások a függetlenségi, párt soraiban: Fáj ez! — Pászthory István (f): Ez egyetemes nemzeti érdek! Azért, mert képvi­selő! — Az elnök csenget.) t Igen t. .képviselőtársam, amikor Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr foglalko­zik ja mezőgazdaság kérdésével, ezt az okta­lan kérdést sohasem szoktuk megtenni. És higyjék el nefcenn mint egy tiszta parasztvár­megye képviselőjének, ahol — büszkén mond­hatom — 45 százalékban szavaztak a pár­tunkra, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Valószínűleg nem ismerik!) nemcsak jogom, hanem kötelességem is ezzel a kérdéssel fog­lalkozni. (Földes Mihály (kp): Én ott voltam' végiighallgattam önnek egy beszédét Abauj­ban! Végighallgat! Tudok belőle idézni! — Zaj a kommunistapánton és a függetlenségi párton.) Elnök: Tartózkodjanak a képviselő urak a közbeszólástól. (Pászthory István (f): Ök kezdték!) Aesay László (£): Igen f,. képviselőtársam, engedje meg nekem, (Földes Mihály (kp): Boldogkőváralján mit mondott! Csak emlé­kezzék!) hogy közbeszólására csak azt vála­szoljam: az egész vármegyében egyetlenegy gyűlést nem tartottam> tehát nem hiszem, hogy a választás során ;a beszédemet hallhatta volna. (Egy hang a függetlenségi pártról: Ny i 1 vá n hazudük !) T. Országgyűlés ! De térjünk visisaa. Ha te­hát nézzük a vidék szomorú helyzetét, aizítdáitjulk, hogy nincs vetőmag, nincs takarmány, mines hitel és mindenütt a pénztelenség öaniöttt el a m!2jgyaír falvakon, különösen a; felsőbb meigyék­ben, (Dögei Imre (kp): Azért az ügyvédek mégis perelik a parasztokat!) ahol egy-két községtől eltekintve, 70—90%-os aszálykárt is­mert el még a pézügyi bürokrácia is- A partos dűlőkben még kukorica sínes, de ép­pen úgy, mint ahogyaln nem termett kalá­szos- a cukorrépa sem termett meg és nagyon sok helyen még szalma sincsen. Azt hiszem, nem kell vázolnom különösen 1 egyes képvi­selőtársaimnak, akik a vidéki helyzetet jcèlban ismerik. (Egy hang a kovnmumstapárton: Még jó. hogy beismeri!) hogy mennyiszer és mi­lyen szomorúan kell látni a vidék helyzetét; néha egy-egy vásárnál az a szegény szomorú tehén alig szedi a lábát, amikoir a vásárra viszik. (Egy hang a kommunistapárton: Nem hiszem, hogy magának belül is úgy fáj. mint ahogy itt mondja! — Pászthory István (f): De ez így van, akár fáj- akár nem! — Közbeszólás a függetlenségi pártról: Ez tény, urak! — Dögei Imre (kp): Ezt tudja más is! — Egy hang a kommunistapártról: A notó­33*

Next

/
Thumbnails
Contents