Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-11

509 Az országgyűlés 11. ülése 1947. tudnak szaktudásukkal és szervező képességükkel megfelelően élni. Ha az álltami kezelésbe vett vállalatok legfelsőbb irányítását érintheti valamilyen szemrehányás, úgy az nem az, hogy ezekből a régi szakemberekből túl keveset tartottak meg, hantelm az, hogy nem találta még meg a- módját annak, hogy leváltsa őket szakképzett, demokratikus, az áAlam és a dolgozók érdiekében való önzetlenül dolgozni tudó és akaró újtípusú vezetőkkel. T. Országgyűlés ! Mindazok a rendszabályok, amelyeiket felszólalásom elején felsoroltam, kétségkívül hozzájárulnak; a magyar demokrácia gazdasági állapjainak megszilárdításához. Erre annái! is inkább szükség van, mert .más téren, így például a, külpolitika terén az utóbbi hetekbiem Magyarország jelentős lépéseket haladt előre. Az elmúlt héten a magyar kormányküldöttség aláírta Belgrádban a jugoszláv-niagyar kulturális egyezményt s megteremtette a, lehetőségét annak, hogy a közeljövőben a két szomszédos nép barátsági szerződésre lépjen egymással. Mi magyar kommunisták megvagyunk győződve tarról, hogy minden egyes barátsági szerződés, amieUyet demokratikus szomszédainkkal kötünk, kilométerekkel viszi előre országunkat a fejlődés útján. Nagy öröm és büszkeség számúinkra, hogy a háború utáni új Európában a demokratikus népek közötti barátsági szerződések megkötése terén mi tesszük meg az első lépéseket. Az a körülmény, hogy KözépEurópa legfejlettebb demokráciájával, Tito Jugoszláviájával a kulturális ogyezimény megkötése után a közeljövőben barátsági szerződésre lépünk» azt mutatja, hogy Magyarország kilép eddigi külpolitikai elszigeteltségéből s egyre inkább 'a; leghaladottabb demokráciák közösségében foglal hlelyet. A kommunista pártok varsói értekezletén való részvételünk s a, Jugoszláviával megkötött egyezmény elismerése annak a hősies harcnak, .amelyet a magyar demokratikus erők különösen az elmúlt másfél esztendő alatt folytattak a hazai és az amerikai imperializmus gyarmatosító politikája ellen. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton-) Ezek a külpolitikai sikerek egyúttal garanciái annak, hogy Magyarország sohasem lesz az az ék, amelynek segítségévei

1 a dun a völgyi államoknak egyre inkább megszilárduló egységfrontját szét lehet darabolni, nem lesz az a felvonulási terep, amelyet az amerikai imperializmus annyira szeretne biztosítani a maga számára a< Szovjetunió és az európai demokráciák elleni harcban. A Jugoszláviává

1 kötött egyezmény azt mutatja, hogy pártunknak a választások után meghirdetett követelése, amely a szomszédoállamokkal való baráti szerződések megkötésére irányult, nem maradt írott malaszt. A magyar demokrácia harcos tömegei a nema&iközi reaiklció r fenyegetéseivel szemben a hatásos védekezés egyetlen módszerét ismerik: összefogni, közös harci szövetségre lépni Európa, többi haladó népeivel, és csírájában megfojtani a pénzmágnások és do^lárdiplomaták

1 háborúira spekuláló minden újabb merényié tter vét. A magyar dolgozók szilárdan el vannak szánva nemzeti függetlenségünk és szabadságunk megóvására, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére, s ezért különösen mély évi október hó 24-én, pénteken. 510 roiktonszenvvel és baráti érzéssel üdvözöljük annak a Bulgáriának Budapesten tartózkodó kormányküldöttségét, amelynek minisztere

1 nőkét, Dimitrovot másfél évtiaede mint a békéért folyó harc rettenhetetlem hősét ismerik és tisztelik a világ összes szabadságra és békére vágyó népei. (U gy • vm/il Ugy van! — Taps a kommunista!- és a szociáldemokratapárton.) E külpolitikai sikerek azonban ig'azán csak akkor szolgálják a nemzet ügyét, ha teljes mértékben meg tudunk felelni iámnak a bizalomnak és azoknak a kötelezettségeknek, amelyeiknek alapján baráti viszonyunk Európa haladó népeivel kialakul. Ennek a viszonynak egy előfeltétele van: erősíteni, megingathatatlanná tenni a magyar demokráciát. A magyar demokrácia erősítése hare a régi r rendszier maradványai, a magyar reakció és fasizmus képviselői, az amerikai impe>rializmus hazai ügynökei és szálláscsinálói ellen. Ezek a magyar reeakciós erők a magyar demokratikus erőkkel szemben idáig még mindig gyengének bizonyultak, s ferejük nagy részét most is, mint a múltban, a nemzetközi reakcióra való támaszkodásból merítik. A magyar reakció Európa, és a világ reaikieiós erőinek minden sikerét a magyar demokrácia ellen igyekszik kihasználni; ezt látjuk a Franciaországban vasárnap lezajlott községi választások után is. Mi azt hisszük, hogy,álmagyar, reakciónak a francia választások

1 fölött érzett öröme ik'issé korai. Nem vitás, hogy a francia reakciós erők sikerét a községi válasz tásokon nem a francia dolgozó tömegek támogatása, hanem a demokratikus erők helytelen politikája., mindenekelőtt a munkáspártok közötti viszály és egyenetlenkedés idézte elő. (Uyy van! a kommunistaptàrt soraiban.) Franciaországban a demokfratiikus haladás biztosítéka, a béke és a biztonság őre, a francia kommunistapárt megerősödve került ki a válasíztásokból, ta- munkásosztály két pártja, a kommunistapárt és a. szociáldiemoferatapárt hatalmas erővel rendelkezik, s a reakcióval való leszámolás kérdése tisztán azon áll vagy bukik, hogy sikerűbe megteremteni a. két munkáspárt szoros harci egységét a nép ellenségeivel, a békebontókkal, az új háborús uszítókkal szemben. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárt soraiban.) A kérdés tehát Franciaországban sem dőlt el véglegesen, annál is inkább korainak találjuk a magyar reakció örömét, moly a francia választások után Magyarországon is hasonló helyzetre spekulálva, a biztos siker reményében jóeiőre dörzsölfi a kezét. (Rudas László (kp): Iezik a medve bőrére-) Mi mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy Magyarországon a reakciós erők előretörése soha többé nem fog bekövetkezni. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárt soraiban.) Meg vagyunk győződve arról, hogy teljesen hiú és hasztalan a magyar reakciónak az a reménykedése, hogy éket verhet a munkásosztály két nagy pártja közé. A magyar reakciónak ez a kalandorpolMkája csődöt fog mondani. A magyar dolgozó tömegek a Horthy-rendszer alatt vérükkel, legjobbjalk elvesztésével fizették meg a tandíjat azért, hop-v megtanulják: a reakció csak addig erős és legyőzhetetlen, amíg a munkásosztály soraiban egyenetlenséget és testvérharoot tud szítani. A reakciónak ezzel a spekulációjával szemben a magyar demokrácia minden íiigaz hívének csak egy kötelessége lehet: szembeszállni