Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-11

5ll Az országgyűlés 11. ülése 1B47. és harcolni a reakció egységbontó törekvéseivel szemben, (ügy vam! ügy van! a kommunistapárt soraiban.) A magyar konismunistapárt több mint egymilliós tábora, a mögöttünk felsorakozó széles paraszti tömegek, az ipari munkásságnak, a parasztságnak és a. demokratikus értelmiségnek pártunkban megtestesülő szilárd harci egysége biztosítéka annak, hogy ezek a kísérletek eleve kudarcra vannak ítélve. A magyar kommunistapárt (minden egyes taigja őrt áll a, munkásegység melilett. Meg vagyunk azonban győződve arróili is, hogy ^ízok a remények, amelyeket a reakoó a munkáspártok közöttbekövetkező egység megrazulásához fűz. nemcsak «azért hiúsulnak meg, mert a munká&egység felett ott, őrködik a magyar demokrácia legnagyobb és legszilárdabb pártja, a magyar kommunistapárt, hanem azért is, mert a munka segység nagy ügyét ugyanúgy a magyar demokrácia ügyének tekinti testvérpártunk, a szociáldemokraítapárt, mint mi kommunisták. (ügy van! Ugy van! Taps a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) T. Országgyűlés! A műnk ás egységet nemcsak fenn kell tartani és a munkásegység alapján a demokratikus erők együttműködését nemcsak meg, kell szilárdítani, hanem arra is kell törekednünk, hogy a magyar koalíció szilárd front, megbonthatat'au harci egység és kemény ököl legyen a nép ellenségeivel szemben. Szükség van erre a, harcra, mert a Dinnyéskormány programjának vitája során a tegnapi nap folyamán itt az országgyűlésben is bebizonyosodott, hogy a reakció a parlament falai között is támadásra indult: a demokratikus erők ellen. A Pfeiffer-párt vezérszónokainak, Moór Gyula és Maár Gyula képviselő uraknak (Derültség a kommunis

1

apárton) beszéde nemcsak ,

a reakció támadó kedvéről és szándékairól tett tanúbizonyságot, hanem megmutatta a népeilenes erők taktikai módszereit is. A magyarországi új-fasiszták a demokrácia védelmezőiként lépnek fel és a demokrácia tisztaságát, a demokratikus fejlődés biztosítását a koniniun listákkal szemben'akarják megvédelimezini. (Köböl József (kp): Demagógok!) Ez a, taktikai módszer Horthy és Szálasi idejéből túlontúl ismerős ahhoz, hogy a demokrácia egyetlen egy igazi hivét is megtévessze. Az országnak ezek a sírásói minden olyan ügyet, amely szembeszállt nemzetvesztő politikájukkal, kommunista ügynek bélyegeztek. Kommunista ügy volt az ország szabadságáról és függetlenségéről beszélni, s börtönnel és bitó vall sújtott kommunista ügy volt az ország; összeomiíását előidéző katasztróflapolitikusokktal szembeszállni. Ugyanilyen kommunista ügy volt az is, ha a, paraszt földet követelt, ha »az ipari munkás tiltakozott az üzemi bérrabszolgaság és a gyárakban f és üzemekben meghonosított katonai diktatúra ellen. Kommundsta ügy volt mindaz, ami nem szolgálta vakon és feltétel nélkül Horthyék és Száüasiék nemzetvesztő politikáját, A magyar reakció a régi rendszerben minden haladó törekvés kommunista üggyé nyilvánításával akart éket verni a haladó demokratikus erők sorai közéA Pfeiffer-párt Horthy és Száláéi arzenáljából kölcsönzi a fegyvereket. Az a Moór Gyula, aki a háború alatt lojalitástól csepegő beszédében üdvözölte (Közbekiáltás a, kommunistapártan; Vitéz!) az Akadémia új elnökét, az egyik háborús főúszítót, József főherceget és évi, október hó 24-én, pénteken. 512 aki maga is Horthy Vitézi Székének tagja volt (Gúnyos közbekiáltás a, kommunistapárton: Igazi demokrata! — Köböl József (kp) : Most nagy demokrata!) most parlamenti felszólalásab: in azt állítja, hogy a kommunistáik szerint imin- • denki fasiszta és reaikciós, aki nem kommunista. (Közbekiáltások «, függetlenségi párton: Ugy is van!) Mit jelent ez a. nem egészen szemérmes megállapíás? Azt jelenti, hogy Moór Gyula a magyar-politikai élet összes erőtényezőit egy táborban szeretné látni: szemben a kommunistákkal. Megnyugtathatjuk, a magyar fasizmus új pártját, (Pászthory István (f): Micsoda beszéd ezl) hogy ez a törekvés csak a kudarcaikat fogja, szaporítani. (Pászthory István (f): Micsoda hang ezl — Orbán László (kp): Igazi hang! — Zaj. — Az elnök csenget. — Ratkó Anna (kp): Olyan hang, amiilyet megérdemelnek! — Közbekiáltások a függetlenségi párton: Védelmet kérünk az elnöktől! Rendreutasítást kérünk! — Pászthory István (f) : A türelemnek is van határa! Arcátlanság! Szemben álltunk a Horthy-rendszerrel is! — Zaj a függetlenségi és a kommunistapárton- — Orbán László (kp): Hol! A Vitézi Székben? — Pászthory István (f): Annyi csendőr magukat sem kisérte, mint engem! — Egy hang a kommunistapárt soraiban: Megvolt & hatszáz hold földje! — Pászthory István: Sohasem volt! — Zaj. •— Köböl József (kp): Vitézek és lövészek!) A magyar demokrácia pártjai és e pártok minden egyes öntudatos tagja tudja, hogy a magyar kommunistapárt sohasem kiáltotta ki magát a demokratikus gondolat egyedüli hordozójává- A fasizmus nehéz esztendeiben szociáldemokrata, független kisgazda, nemzeti para sztpárti és pártonkivüli harcostásaink a megmondhatói: sohasem vallottuk azt, hogy a fasizmus elleni harc egyedüli katonái »a kommunisták. Hogy mennyire nem vallottuk, ezt bizonyítja azoknak a mártíroknak hosszií sora. akik nem a magyar kommünistapárt, hanem a magyar népszabadság közös zászlaja alatt estek el. Ez a felfogásunk és magatartásunk azóta sem változott. A felszabadulás óta következetesen és megiingathatatlanul hirdetjük, hogy az összes demokratikus erőknek Össze kell fogniok és közös eriővel kell felépítenünk a dolgozók új hazáját, a demoratikus népi Magyarországot. A magyar kommunistapárt háborúalatti lés háborúutáni politikája éppen áü ellenkezőiét bizonyítja annak, lamití a m igyar reakció hirdeitv Az, hogy m nemzeti egység politikajániafc Magyarországom ma már erős és mély gyökerei vannak, a magyar komunistapárt szívós és áldozatos munkájának az ered menye. A tömegeik felismerték, hogy a kommunistapárttal nemesiak lehet, hanem szükséges is az együttműködés, a közös ügy, a demokrácia megteremtése, az ország függetlensége és iszar badsága érdekében. A Pfeiffer-párt vezérszónokának arra irányuló kísérlete tehát, hojgy ia demokratikus erők sorait megbontsa, remény telén és kudarcra ítélt kísérlet. A'imagyar dotgcteó tömegek tudják, hogy e párt 600.Ü00 szavazója; azért adta a Pfeiffer-ilistára szavazatát, hogy ebben a pártban megteremtse a magyar reakció, az líj magyar fasizmus pártját. (Ugy van! Ugy van! Taps a kommunistapárt soraYibam.) A magyar nép demokratikus tömegei ezt tudják, ezért üzentek hadat a Píeiffer-pártnak és ezért ^követelik egyre határozottabban és teljes joggal: fasisz-