Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-11
507 Az országgyűlés 11. ülése 1947. egészen hihetetlen számbeli adatokkal igyekszik alátámasztani. Állításaival szemben tény az. hogy például a Nehézipari Központ, vállalatainál a gyárvezető igazgatók fizetése, néhány szórványos eset kivételével, nem haladja meg a havi 3000 forintot. Ha egy gyárvezető-igazgató fizetését 1938-ban csak 1000 pengőnek vesszük, amely összeg a különböző juttatásokkal, tantiémekkel, reprezentációs költségekkel, stb. olyan vállalatoknál, mint például a Rima, vagy a WM, feltétlenül túlságosan alacsony volt, és ha ma a havi 3000 forintos maximumot átlagnak vesszük, az igazgatók fizetését akkor is legfeljebb 3-as szorzószámmai lehet kalkulálni az 1938. évivel szemben. (Kunszeri Gyula (md) : A tisztviselőknél nincs 3-as szorzószám!) Az iparban foglalkoztatott munkások átlagos órakeresete 1938-ban 48 fillér volt* ebbein az összegben azonban a tanoncok fizetése nincs feltüntetve. A Nehézipari Központ vállalataiinál szeptember hónapban a fizikai dolgozók átlagos órakeresete 2.83 forintot tett ki. a tanoncok fizetését is beleszámítva. A szorzószám ebben az esetben nem 3. hanem 5-89. Baramkovies képviselőtársam saját adataival bűvészkedve arra hivatkozük, hogy az államosított gyárigazgatók állítólagos 437-es iindexszámú fizetésemelkedése 88.5 ponttal magasabb, mint a két pénznem paritása és erre hívatva tiltakozik az államosított üzemekben folyó olyan politika ellen.) amely a gyárvezetők életszínvonaliát felemeli akkor, amikor a munkások életszínvonalát alacsonyan kénytelen tartani. Ha hitelt adnánk Barankovics képviselő úr adataiinak, azt mondhatnók, hogy a munkások keresete^ nem 88.5= hanem. 240 ponttal magasabb a pénzparitásinál. tehát a munkásság életszín vonala igen tekintélyesen az 1938-as életszínvonal felett van. Minden gondolkodó és a helyzettel ismerős ember tudja, hogy ez mem igaz, mint ahogyan azt ás f tudja» hogy a gyáripari munkásság életszínvonala 1947 augusztusa óta valamennyire valóban emelkedett, ha messze is van még. az 1938-as életszínvonaltól. Honnan veszi tehát Barankovics képviselőtársam idézett bűvös számait, amelyek a túloldali közbeszólók állítása szerint sem csalnak? T. Országgyűlés! Utánanézve a dolognaka Gazdaságstatisztikai Tájékoztató 1947 szeptemberi számában találkoztam Barankovics képviselőtársam által idézett számokkal, a kiadvány 496. oldalán. Csakhogy ezek a számok nem 1947-re. • hanem 1946-ra vonatkoznak és nem is az államosított vállalatok alkalmazottainak és munkásainak fizetési adatait tartalmazzák, hanem általában a gyáripari alkalmazottak átlagos keresetét amelynél a NIKvállalatok fizikai munkásainak fizetése köztudomásúlag lényegesen magasabb. A t Országgyűlés megítélésére bízom, mennyire erkölcsös dolog, hogy egy nagy parlamenti párt ilyen felületesen megvizsgált számadatok alapján mondjon véleményt és foglaljon állást a magyar demokrácia egyik legfontosabb kérdésében. T. Országgyűlés! Barankovics képviselőtársam megemlítette azt is, hogy a NTKváIktatóknál a gyárvezetők» igazgatók, tisztviselők száma 22 százalékkal emelkedett, mialatt a munkások száma csak 14 százalékkal növekedett. Azt azonban itt is elfelejtette megemlíteni, hogy a gyárvezetők, igazgatókévi október hó 24-én, pénteken. 508 tisztviselők régen egy kalap alá vett alkalmazottak megjelölése igen különböző rétegeket foglal magában. Míg a gyárvezetők és igazgatóik közül a NIK eltávolította az üzemek eléről azokat, akik az államosított üzemek vezetésére tökéletesen alkalmatlanoknak bizonyultak, addig a tiszt viselők kategóriája megnövekedett, nean utolsó sorban azoknak a munkásoknak tisztviselőkké való átminősítésével, akiket a valóságbi-jni évtizedeken keresztül egyszerű tisztviselői munkakörben foglalkoztattak, de munkáslétszámban tartottak nyilván és órabérrel fizettek. Ezt a tényt a bürokrácia elvízfejüsítésének nevezni — mint ahogy ezt Barankovics képviselőtársam tette — nem egyéb a munkások életszínvonala és a munkások megbecsülése elleni támadásnál. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárt oldalán. — Egy hang a kommunistapárt soraiból: Demagógia!) T. Országgyűlés! Általában, míg a túloldal egyrészt^ könnyeket ont a munkások alacsony életszínvonala miatt» másrészt nem is olyan burkolt formában azzal rágalmazza az állami üzemek munkásait, mintha ők nem tekintenék elsőrendű kötelességüknek, hogy kiváló munkateljesítményeikkel kitűnjenek. Azt hiszem, nemcsak jogom» hanem kötelességem is az öntudatos ipari munkásság nevében Barankovics képviselő úr állításait visszautasítani. (Ugy van! Ugy van! —Taps a kommunistapárt soraiban.) Hadd kérdezzem meg, nem tüntek-e ki az államosított üzemek munkásai kiváló munkájukkal! Az alatt az idő^ alattamíg számuk Barankovics képviselő úr szerint is osaik 14 százalékkal növekedett, az általuk termelt értékmemnyiség a korábbi havi 75 millióról szeptemberre 130 millióra emelkedett és pedig változatlan árszínvonalon. Nem megrágalmaz ás a-e Barankovics képviselő úr állítása azoknak a munkásoknakakik az államosított ipar legfontosabb területein, mint a nyers vas-, nyersacél-, r vagy hengerelt vaisgyártíás máris túlhaladták az 1938-as év teljesítményeit s ma már a hároméves terv első évére meghatározott átlagszínvonalon r termelnek. Hát valóiban Barankovics képviselő úrnak volna igazai Azokból a mumkásokbóib akik nehéz körülmények között ilyen teljesítményeket mutatnak fel, valóban teljes mértékben hiányzik a szociális erkölcs és áldozatkészség? En azt (hiszem, t. Országgyűlés, hogy Barankovics képviselő úr s az egész túloldal számára a keresztény erkölcsi alap csak egy kötelességet írhat elő: nem rágalmazni» hanem alázatosan fejet hajtani az ipari munkásság hősi erőfeszítései és elért eredményei előtt. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kommu^ nista- és a szociáMemokratapárton.) Ha iaz államosított üzemeknél a termelés terén van még egy és más kívánnivaló, úgy azt ne a munkásokon, hanem a vezetőségen tessék reklamálni. A dolgozók szívesen termelnek többet, ha munkájukat nem akadályoz" zák léptenmyomon a szervezésnek, a gyártás előkészítésének, az anyagellátásnak hibái. (Vészy Mátyás (pd): Ugy van!) Ezeket a hibákat az üzemek felső- és középső vezető gárdájának kellene kiküszöbölnie. Ezek a vezetőik azonban túlnyomó nagy százalékukban azokból az íelgyénekibő; 1 ! kerülnek ki, akik az államosítás előtt ia régi tőkés urakat azok legnagyob megelégedésére kiszolgálták, az államosítás óta azonban nem akarnak, vagy nem
