Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-11

505 Az országgyűlés 11. ülése 1947. évi október hó 24-én, pénteken. 506 aszálysujtotta mezőgazdasági termés mellett a magyar belpolitikai életben Mi magyarázatát. Napról-napra tanúi vagyunk árunak a káros és romboló tevékenységnek* amelyet a magyar reakció, gazdasági nehézségeinket ügyesen, de lelkiismeretlenül kihasználva folytat a magyar demokrácia ellen. Naprólnapra tanul vagyunk annak, hogyan akar előnyöket biztosítani gazdaságii nehézségeinkből a magyar reakció a maga népellenes politikája számára. Abban a tudatiban) hogy a nyomor rossz tanácsadó, odáig merészkedik, hogy ügynökeit kiküldi a gyárakba es a falvakba és a tömegeket szembe próbálja fordítani a magyar demokráciával. Megnyugtathatjuk a magyar reakció erre spekuláló képviselőit, hogy aknamunkájuk itt-ott érhet el pillanatnyi sikereket» de az ipara, munkásság, parasztság és demokratikus értelmiség két és félesztendő nehéz, de eredményes harcaiban kialakult egységfrontját sohasem fogják tudni megiilngatni. A reakcióinak ezek a kísérletei legfeljebb arra lesznek jók, hogy a dolgozó tömegek annál keményebben sújtsanak le ^mindazokra, akik demokráciaellenes aknamunkájuk sikere érdekében a hősies munkát vállaló tömegek elégedetlenségével folytatnak tisztességtelen spekulációt. Ezeknek a hősiesen dolgozó, de sajnos, ma még nélkülöző tömegeknek érdekében üzent hadat pártunk a bizonyos körökben még mindig annyira tobzódó luxus és fényűzés ellen. A magyar dolgozó tömegek hosszú idő. óta •elkeseredve és felháborodva nézik, hogy míg ők az ország újjáépítésére minden áldozatot meghoznak, egyesek — és ez nem is olyan szűk réteg, — a békebeli viszonyokat megcsúfoló dáridókat, rendeznek. (Ug'y van! a kommu" nistupárt oldalán.) A reakció farizeus arcát mi sem világítja meg jobban, mint az a tény, hogy amikor néhány mulatóhelyet és luxusüzemet bezártak és harácsoló vezetőit letartóztatták, nyíltan követelték ezeknek az erélyes rendszabályoknak azonnali visszavonását ós a munkásbíróságok felállításáról szóló törvényjavaslat sürgős letárgyalása és maga a törvényjavaslat ellen foglaltak állást. Nekünk változatlanul az az álláspontunk, hogy ezen a téren nem szabad megállani, hanem egy lépéssel tovább kell menni. Amikor nehéz harcot folytatunk azért hogy a dolgozók napi kenyér- és krumpli fejadagját biztosítsuk, amikor minden erőnket meg kell feszíteni, hogy az őszi vetéshez szükséges vetőmagvakat előteremtsük, nem engedhető meg, hogy a kicsapongás és a dáridózás a magyar demokrácia megtűrt életjelensége legyen. T. Országgyűlés! Tudjuk azonban azt is, hogy néhány tucat bár, luxusüzem és espresso bezárásával még nem tettünk meg mindent, ezzel még nem orvosoltuk összes gazdasági ba jainkat. Elodázhatatlanul sürgős, hogy gazdasági életünk még nagyobb és veszedelmesebb hiénái, a spekulánsok és a feketézők ellen a legkeményebb rendszabályokká] lépjünk fel. (TJgy van! a kommunistapárt oldalán-) Erre vonatkozólag pártunk mindjárt a választások után követelte a dolgozók bíróságának felállítását. A felhatalmazási javaslat vitájában örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy a koalíció pártjai a dolgozók különleges uzsorabíróságának követelése kérdésében közös nevezőre jutottak és közös harcukkal sikerült ,az országgyűlés tegnapi ülésén törvényerőre emelni a javaslatot. (Tups a kommunista' és a szocialdemokratapúrton.) r Meg vagyunk győződve róla, hogy e bírósagokban az ipari dolgozók emelkedett szellemről, de ugyanakkor éppen olyan kérlelhetetlen szigorról tesznek majd tanúságot, mint amilyet az ország és a nép érdeke megkövetel. A magyar gazdasági élet problémáival kapcsolatban meg kell említenem, hogy a kormányprogramul szerint a felhatalmazás újabb három hónapra való meghosszabbításának idejére esik a Magyar Nemzeti Bank és a legnagyobb magánbankok államosításának végre^ hajtása. (Helyeslés a kommunistapárton és a szociálde\m\okraiapérton.) Fontos ennek a követelésnek a végrehajtása nemcsak a pillanatnyi gazdasági helyzet, hanem távolabbi gazdasági perspektíváink, az egész hároméves terv sikere szempontjából. Nem kétséges, hogy a népi demokrácia megteremtésének a monopol' kapitalizmus megtörése, a nagybankok, a bányák, az energiaforrások s bizonyos kulcsiparok államosítása nélkülözhetetlen előfeltétele. Az a körülmény, hogy a bankok államosítá' sara vonatkozó követelés a kormány most megjelent programmjában záros határidőhöz kötött követelésként szerepel, garanciája annak, hogy ez a követelés az egész dolgozó nép javára hamarosan meg fog valósulni. A villamos energiatelepek, a bauxit" és alumíniumbányák államosításáról szóló törvényjavaslatot sürgősen az országgyűlés elé kell hozni s törvényerőre kell emelni- (ügy van! Uay van! a kommunistapárton.) Annáig meglepőbb t. Országgyűlés, hogy Barankovics István igen tisztelt képviselőtársam épp akkor intéz burkolt, de kemény támadást az állami üzemek ellen, amikor a most megjelent kormányprogramul a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front már korábban vállalt államosítási programmjának a végrehajtását tűzi napirendre. (Mészáros Ödön (dn): Van deficit vagy n/'ncs? — Bechtler Péter (szd): Majd beszélünk róla, hogy mi a deficit oka!) Barankovics igen t. képviselőtársam szükségesnek látta az üzemek deficitjéről adatokkal szolgálni. Adatainak hitelessége pontosan nem ellenőrizhető. Mindenesetre jellemző, hogy az árkiegyenlítő alap kiegészítésére szolgáló összeget is az államilag irányított külkereskedelmi politikánk egyik eredményének tünteti fel rosszaló hangnemben. Mindenki előtt világos, hogy a differencia a belföldi árak egyensúlyban tartására szolgál a külföldi emelkedő árszinttel szemben, és hogy az erre a célra fordítandó összegek a ténylegesnél sem magasabbak, az túlnyomórészt annak köszönhető, hogy a lefölözhető nyereségekkel járó külkereskedelmi üzleteknek abból a részéből, amelyet valóban állami rezsiben kötnek meg, ezeket a nyereségeket átadják az árkiegyen lítő alap számára. Ha tehát az állami külkereskedelemnek van valami hatása az árkiegyenlítő alap deficitjére, úgy ez a hatás nem deficitet létrehozó, hanem éppen mérséklő hatású. Barankovics képviselőtársam nem meri tagadni az általa felsorolt deficitforrások objektiv okait. Beszéde folyamán kijelentette, hogy a deficit láttán is vigaszt tudna meríteni abból, ha. látná» hogy a deficit emelkedése az állami vállalatoknál a munkások életszínvonalának emelkedésével lenne párhuzamos- Ö azonban ennek ellenkezőjét állítja, és állítását I