Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
485 AB országgyűlés 10. ülése 1947. ban.) Kell valaminek lennie, éspedig minek! Nagy vonásokban annak, hogy bennünk jogászokban — és ebibe magamat is beleveszem — él egy bizonyos elfogultság, egy bizonyos fetisizmus a: paragrafusokkal szemben, márpedig büntetőügyekben nem ez a döntő tényező. A döntő tényező a nép jogérzéke. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban-) A nép jogérzékének kell megállapítania, hogy valakinek a cselekménye ve" szélyezteti-e az állam és a társadalom érdekéit. (Mozgás az ellenzék soraiban.) Az esküdtszéket reklamálják itt, amit én nem tudok abban a formában magamévá tenni, ahogyan az a bűnvádi perrendtartás* ban voült. (Lévay Zoltán (md): Senki sem kívánta!) Kérdeni én, igen t. kép visel őt ársamat, iaki ezt igenis követelte, (Lévay Zoltán (md): De nem abban a formában!)vájjon az esküdtbíróság nem osztálybíróság volt-e? Hát az esküdtek között képviselve volt"e a magyar tánsadállóimnak minden rétege, ' vagy csak azok, akik választójoggal bírtak, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy kik bírtak akkor választójoggal. (Mozgás az ellenzék soraiban.) Tehát a magyar esküdtbíróság- is tipikusan osztálybíróság vollt. (Lévay Zoltán (md): A mai választójoghoz kell köítni!) Szakbíró és osztálybíró! Azt tévesztik állandóan össze, hogy más a jogot tudni és más ítélkezni. (Úgy van! a parasztpárt soraiban!) Azok, akiknek bírósági gyakorlatuk van; tudják, hogy voltak a magyar bírói karnak ragyogó, európaá hírű jogászai, akik azomhan gyalázatosan rossz bírók voHták. Ez ugyanaz, mint ahogyan valaki egészen kitűnően ismer heti a belgyógyászatot, de nem tud egy betegséget .megállapítaná. Tehát az, hogy yaiakir.tk vau-e jogi tudása, vagy nem, az ítélkezésnél nem mondom, hogy nem játszik -zorepet, de neon játssza a döntő szerepet. A döntő szerepet az illető egészséges jogérzéke játssza, (ügy •van! Úgy van! a kommunistapárt soraiban-) ami meglehet a legegyszerűbb emberben is (Nagy László (md): Ne legyen elfogult!) — ne legyen elfogult - - és azért- van ott a szakbíró, minit elaiök, hogy a jog'! kérdéseket, az ügy jogi /vonatkozásait felfedje laikus társai íeiLőtt. Uzsoraügyben, árdrágítás! ügyben szakbíró! Hát a bíró sem szakértő, a iiró sem ert a Vértes képviselőtársam által itt eimoidott bonyolult számításokhoz, — utánpótlási ár, stb. — az is arra szoirul, hogy meghallgasson egy .szakértőt és azután a maga belátása szerint, a szakértő véleménye alapján megállapítsa, hogy bűnös-e a vádlott vagy nem bűnös. Mem állitehát az, hogy itt ezekben az árdrágítási ügyekben ez a szempont valaimi eltérést jelenítene a szakbírótól a laikus bíróig. Mármost eljutunk odáig, hogy talán megegyezünk abban, hogy: rendben van, laikus bíróság döntsön, de miért éppen az, ipari munkás? (Felkiáltásokba néppárt soraiban: Ez a kérdés! — Lévay Zoltán (md): A nagyüzemi!) Megmondom ezt is- Nem tudom, melyik képviselőtársam, azt hiszem Dénes képviselőtársam hivatkozott (arra, hogy van a parasztságnak is szervezete éspedig a FÉKOSz és azután (Felkiáltások a néppárt soraiban: Az UFOSz!) az UFOSz, Igen kérem, van szervezete. Az ipari munkás, — és itt válaszolok Lévay képviselőtársamnak — mégpedig az ipari munkásfcágnak az% kátéig órája, amelyikről a töreki október hó 23'án, csütörtökön. 486 . i "vényjavaslat beszél, nemesakhogy szervezett munkásokból áll, de egy helyen is található ós azért vettük a nagy egységeket, hogy miinél aiagynhh legyen az a töniegrezervoár, amelyből ki lehet választani a bíráskodó'munkásokat. Hiába tagja a parasztság a FEKOSz-nak és más intézeteknek vagy egyesületeknek, ók »nem egy helyen vannak, hanem széts'zóirva az országban, a falvakban. (Zaj a néppárt soraiban.) Igenlít. Országgyűlés, ez az én álláspontom és önök fognak szavazni a t örvény javaslati fellett. Az én álláspontom az volt, hogy.jobban biztosítja a bíróság zavartakun működését, ha olyan: helyről vesszük a bírókat, ahol könnyen hozzájuk férhetünk. (Za.j a néppárton.) _ Igiaiz, hogy nemcsak az ipari munkásságot sújtja az árdrágítás, (Felkiáltások a néppárt soraiban: Nem ám!) hanem a parasztságot is sujjbja, az értelmiséget is sújtja, (Ügy van! Ugy van! — Taps a néppárt soraiban.) mi azonban idejöttünk ahhoz az oi taggyűléshez, amely mindezeket a rétegeket képviseli és kérjük, tessék az ipari munkásságra bízni ezt, mert nem bántam a magyar parasztságot — tőlem igazán távol áll, hogy bántsam —, de talán azt mégsem lehet vitatni, hogy ennek az országnak a iegöntu^atosabban gondolkozó rétege a szervezett ipari munkás, (Ügy van! Ugy van! — Taps a kommunista- és a szocüát demokrat apart on, — Derültség és ellentmondások az ellenzéken. —Marosán György (szd): :Nemícsak most! Régen ás így volt ez! — Az elnök csenget. — Felkiáltások a néppárton: És a parasztság? Es a parasztpárt? — Az elnök csenget.) aki évtizedeken keiresztül ment át a munkásmozgalom iskoláján. És hogy mennyire igazain van^azt az bizonyítja, hogy a panasztság között lőtt van egészséges demokratikus mozgalom, ahova eljutottak a munkásmozgalom hullámai. (Közbekiáltás a függetlenségi várton: Állítja ön! — Eszterhás György (dn) : Ez vita tárgyai!) Tessék megnézni acz országban, hol vainnak a parasztságnak demokratiíknis oeintrumai és meg fogják találná ezeken a helyeken a magyar munkásmozgalom kezenyomát. (Zaj.) Ezért'vettük ki az ipari munkásságot és végül még e.gy ok miatt:. Hozzám meglehetősen sokszoir jöttek népbírók elmondani a maguk fájdalmát, elmondani, hogy milyen, problémáik vannak nem konkrét ügyekben, hanem általa" nosisághan. Meg kell állapítanom, hogy az ipari munkásságból odaküldött bírák olyan lelkiismeretességgel és meggondoltsággal beszéltek problémáikról, ami a szakbíróknak is dicséretükre válnék. (Lévay Zoltán (md): Es a parasztbírák nem?) Én tehát nyugodt lelkiismerettel merem rábízni a magyar ipari munkásság kiküldöttéire ennek a nagyon nehéz, gazdaságilag is veszedelmes, nagyon kényes ügycsoportnak az elbírálásiát és meggyőződésem, hogy aziok az anomáliák, amelyeket a bíráskodásnak ezen a területén, meg kell állapítani,, igenis el fognak tűnni. Volt egypár konkrét kifogás a javaslat ellen. Tatán a fellebbezés hiánya, miatt támasztott kifogás volt a legsúlyosabb. (Eszterhás György (dn): Bizony!) A magyar jogban ez nem új dolog. (Lévay Zoltán (md): Statáriális bíróság! Vészbíróság! Vészbíróságok!) Nem, csak a képviselő urak is çi&aik azért nem emlékeznek rá, mert ez ellen keveset tiltakoztak. Ilyenek voltak a« ötös teuaá31*
