Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

455 As országgyűlés 10. ülése 1947. évi október hó 23-án, csütörtökön. 455 törvényhozása elé. (Egy hang a keresztény női tábor oldalán: Valahol hiba van!), T- Ház! Ebben a vonatkozásban azon a vé' leniényen vagyok, hogy Magyarországon a büntetőrendelkezéseket nem szaporítani, hanem apasztani kell. Ha itt kiegyensúlyozott életet akarunk biztosítani,, ha azoknak, akik az ipar és a kereskedelem vonalán dolgoznalk, azt a bizonyos aggódás- és félelemmentes életet kívánjuk nyújtani, akkor biztosítanunk kell a törvénynek azt a kiegyensúlyozott voltát, amely mellett minden ember nyugodtan végezheti dolgát és nem kell attól tartania, hogy marói-holnapra az uzsorabíróság élé kerül, hosszú időre letartóztatják és elitélik olyan munkáért, amelyet legjobb meggyőződése szerint becsületesen végez. Egy mondattal ismét Svájcra térek viszsza. Svájc büntetőtörvénykönyve 401 szakaszból áll. Ami büntető rendelkezés van abban az abszolút demokratikus államban, az mind meg van írva 401 szakaszban, de abban benne van a kihágási büntetőtörvénykönyv és a katonai büntetotörvenykönyv is. Nem most, hanem valamikor három évvel ezelőtt egy jogászi összejövetelen a magyar jogéletnek egyik kiválósága azt mondotta, hogy Magyarországon a büntetőrendelkezéseket tartalmazó törvények és rendeletek paragrafusainak száma 16.000. (Slachta Margit (nt): Borzasztó!) Olyan hipertrófiája ez a büntetőjogi rendelkezéseknek, amely egészen és merőben beteges állapotra mutat. Ha valaki arra várna feleletet, hogy a mai helyzeten, a sok bajon, nehézségen, gondon, aggodalmon még ez a 12 paragrafus fog-e segíteni, akikor én tagadólag válaszolnék, mert ha nem segít a 16.000 paragrafus, akkor még ^ezt a 12 paragrafust hiába tesszük hozzá. (Ugy van! a keresztény női fébor oldalán.) Én azoic az állásponton vagyok, hogy ezeket a törvényhelyeket apasztani kellene. Nincs még egy ország, ahol annyi büntető rendelkezés lenne, minit inalunk és ha ezeknek értékél; mérlegre kívánom tenni, csak arra a következtetésre juthatolk, hogy miiként a bankjegy, ha mennyisége szertelenül emelkedik, elveszti értékét, ugyanúgy, ha a büntetőjogi rendelkezések és- törvények száma is 100-ra, 1000-re, 10.000-re és 16.000->re emelkedik, ez azt jelenti, hogy azoknak a rendelkezéseknek értéke elveszett, azok nem tudnak érvényesülni a társadalomban, hamtem az emberi lélekben vagy gazdaságú életben valami egészen más bajoknak kell lenniök, amelyéken sok minden segíthet, de nem segít a büméetőtörvényikönyvi rendelkezési. Éppen ezért azon az állásponton vagyok, hogy az igazságügyi kormányzatnak a jogi paragrafusokat nem szaporítainia kell, hanem csökkentenie. De itít meg egy szempontra bátorkodom rámutatni. Minden találkozásunkon, miniden összejövetelünkön, minden közéleti megnyilaitkozásunk alkalmával kifejezésre juttatjuk, hogy nem szabad tovább fejleszteni a bürokráciát, nem szabad újabb hatóságokat létesíteni és egyszerűsítenünk kell az életet, mert ez a túltengő hatósági működés megbénítja az életet. Most vannak nekünk törvényszékeink, a törvényszékekben most már létesítettünk az 1920-as törvénnyel uzsorabíróságot, most létesítünk uzsorabírósági különtan ácsol Az előbb kaptam a folyosón egy törvényjavaslatot iai törvényszékről, mint a fiatalkorúak bíróságáról. Ez olyan tenyészete most már a hivatalos fórumoknak és hatóságoknak, ez olyan költséggel jár a mi nagyon szerény államháztartásunkra nézve, hogy ezt én néni tudom megérteni. (Lévay Zoltán (ind): A bírák aniaüd elmennek azalatt dolgozni az üzemekbe! — Egy hang a kommunistarpánról: Le a bányákba!) Uzsorabírósági külön tanács, külön irodakülön tisztviselők; össze kell írnia a közigazgatásnak azokat a munkásokat, akik alkalmasak arra,, hogy ezt a szerepet betöltsék; ezití revideálni kell. Tevékenykedik ebben iaz üzemái bizottság, a szakszervezeti tanács. Az üzemi bizottság tlagjai nem dolgoznak az üzem'ben, mert ezizel kell foglalkozniuk. Ezeket a .munkásokat ki fogják emelni az üzemből ós félévig nem dolgoznak. Mi más ez, mint értéke® üzemek 'tevékenységének bénítása? Aki munkást alkalmaz, azért alkalmazza, hogy^ munkás legyen, nem, hogy elmenjen hat hónapra ítélőbírónak. És tessék csak elképzelni, az előbb említett adminisztratív nehézségeken kivül» mennyi gondot fog okozni az a sok bíró, akit kiemelnek munkájúból. Ki fogja most azok után fizetni az OTI-díjat, az aggkori biztosítást? Hol fog ez fennakadást okozni! Hogyan és mi módon fogják ennek hátrányait ellensúlyozni ? (Egy hang a kommunistaftártról: Ez nem probléma, majd csak megoldódik. — Egy hang a függetlenségi pártról: Maguknak semmi sem probléma! Maguknak csak szavazni kell, maguknak ez a dolguk. Szavazógépek és kész! — Közbeszólás a kommunistavártról: Az elaggott ügyvédek fizetik!) Miután ezidőszenimt engem illet meg a s'zó, teljes tisztelettel kérem képviselőtársaimat, respektálják ezt a nagyon szerény jogot, amellyel valóban igen kevésszer élek. Az a, meggyőződésem, hogy az életet minden vonatkozásban meg kell egyszerűsíteni és a közigazgatási és a bírói szervezetet, amennyire lehetséges, apasztani és nem fejleszteni kell. Már most ami az igazságszolgáltatási részét illeti a dolognak, Matheoviis mélyen t. képviselőtársam valóban tökéletes jogi éleslátással boncolta ezt ia törvényjavaslatot, amelynek különösen két sarkalatos pontjára mutatott rá: hogy egyrészről egy pártbíróságg:l fogunk szembenállni, s másrészről, hogy ezek a bíróságok a szakértelmet nélkülözni! fogják. Előttem szólott igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy 'teljes megnyugvással bízza bárkinek az Ítéletére, hogy vájjon ebben a törvényben van-e valami, ami a, természetioggal ellenkezik. Tisztelt Országgyűlés, amikor az ipari munkásság egy egészen kis tönedé&étí teszi ki a nemzeti együttesnek, s amikor a bírákat kizárólag ezekből fogják kontingentálni, úgyhogy el fog maradni az értelmiség és el fog maradni a parasztság, akkor elő fos állnií az a helyzet, hogy az igazságszolgáltatást egy egészen, töredék kisebbség fogja gyakorolná, egy olyan kisebbség, amely éppen talán 'társadalmi állásánál fogva elsősorban érzi a drágaságnak súlyos és nyomasztó hatását és nélkülözni^ fogja azt az abszolút mentességet a haragtól, amely képessé teszi a helyes ítélkezésre. Vájjon az igen t. előttem szólott képviselő úr összeegyeztethetőnek tartja-e a természetjoggal azt, hogy a legfőbb hatalmat, az igazságszolgáltatást egy kisebbség, egy» két, vagy három pártnak képviselői reprezentálják egy országban és mellette az ország számos és számos millió polgára ne vétessék tekintetbei Ez egészen és tökéletesen az igazság és a termé/