Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

457 Az országgyűlés 10. ülése 1947. szetjog rovásáiia esik, amit én a magara ré­széről nem tudnék elfogadni.. A másik kérdés a szakértelem kérdése. Az előttem szólott képviselő úr azt mondottja, hogy azok a kérdések, >smelyek az uzsorabírósági különtanács ettié kerülnek, olyan termé­szetűek, faagy azokban a bíróság fis a szak­értők véleménye alapján dönt. A szakértő csak véleményt ad, :azt a véleményt mérlegre tenni és .abból következtetéseket levonni egyedül -és kizárólag a bíróságnak .a joga. Ahhoz azon­ban, bogy egy adott esetben meg lehessen ál­lapítani azt, hogy forog-e fenn üzletszerűség, forog-e fenn valakire nézve kivételes jövede­lem, szükséges megállapítani, hogy annak iaz iparosnak mennyi a rezsiköltsége, mennyi az adója, mennyi laz OTI-díj, mennyi a személyi kiadása. Ezek pedig mind olyan tényezők, (Közbeszólás a kommunistapártról: Amik nem jogosítják fel árdrágításra!) amelyeket csak az tud áttekinteni, aki mint bíró hosszú időn keresztül teljesített bírói tevékenységeit és ezekből az eredményekből, szakértői véle­mények mellett is le 'tudja, vonni a helyes' következtetést. De különösen egy körülményre kell rá­mutatnom. Az árak alakulása a törvényjavas­lat indokolása szerint is és a ma az eladási árakat meghatározó gazdasági tanács meg­állapítása szerint is sok vonakozásban a kíná­lat és kereslet törvénye szerint alakul. Ami­kor áremelkedést okoz az, hogy kevés az áru és nagy a kereslet, amikor az áremelkedés­nél mérlegelni kell, hogy a pénz értékében milyen mérvű esés állott elő, — hiszen ez elő­állott 1946 augusztus l-e óta bőségesen — ami­kor számolni kell az utánpótlási árral és amikor azt látjuk, hogy ezekben a kérdések­ben most már 1919 óta hosszú időkön keresz­tül a bíróságok mennyit szenvedtek, vergőd­tek, hogyan oldattak fel alsóbírósági ítéletek egyszer, kétszer, háromszor, s ezekben a kér­désekben nem tudtak megnyugtató ítéletet hozni: akkor meggyőződésem, hogy ezeket a kérdéseket egyedül és kizárólag szakbírósá­gokra lehet bízni. Ennek a népnek, a magyarságnak, ezer esztendő óta megvoltak a bírái, a törvény­székei, a táblái és kúriája. (Justus Pál (szd): Milyen jó volt ez!) A magyar nemzet lelké­ben • minidig élt a fellebbezés jogának lehető­sége; amikor tehát most ilyen főbenjáró bűn­cselekményeknél el akarja venni ez a törvény fa*_ fellebbezés lehetőségét, méltóztassék el* hinni, hogy ez az egész nemzet meggyőződé­sével fog ellenkezni. (Ellentmondások a fcom­munistapártról.) Már idáig is el lehet mon­dani, hogy a bírói ítéletek... (Zaj a szociál­demokratapárt oldalán. — Gyurkovits Károly (szd)^ A statáriumot a rendkívüli idők teszik szükségessé!) Türelemmel megvárom, míg a képviselő úr befejezi. Sajnos, azt kell mon­dani, hogy már ma is igen sok esetben a nemzeti közvélemény nem tudja magáévá tenni a meghozott bírói ítéleteket. Mikor a nemzeti közvélemény és iá* bírói .ítéletek kö­zött nagy distancia, nagy különbség mutat­kozik (Gyurkovits Károly (szd): Huszonöt éven keresztül láthattuk!), ez mindig súlyos válsá­gok jeleit hordozziaj magában. Az igen t. előttem szólott képviselő úr arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérdés elbírálásánál azt kell mérlegre tenni, vájjon van-e elegendő erkölcsi tartalom azokban, aki­ket a munkásosztályból ki fognak választani évi október hó 23'án, csütörtökön. 458 az ítélkezésre. A kérdésre a z előttem szólott képviselő úr azt a választ adta, hogy annyi erkölcsi tartalom mindenesetre van bennök, mint amennyi van a szakbiróságainkban. Fe­lette súlyos tartalmú kijelentéi? és ha mégis ezt kénytelen vagyok bírálat tárgyává tenni, akkor én egyszerűen utalok az újságok bűn­ügyi krónikájára, mely szerint az intelligen­cia, tehát a magasabb szellemi foglalkozásúak körében, százával és ezrével látjuk a megté­vedt embereket és ez a megtévedés sok te­tekintetben folyománya a mai életnek, hiszeu a marxizmusnak az álláspontja a z, hogy az élet jelenségei mindig a gazdasági élet függ­vényei. De amikor mégis olyan par excellence állítja, hogy a munkásoknál megvan ebben az országban a teljes és tökéletes erkölcsi tar­talom, akkor anélkül, hogy én ezt kiélezném, valóban szinte egy mentalis reservatio-val azt kell egész hallgatagon mondanom, hogy hi­szen abból a munkásosztályból százezrek és százezrek kétszerháromszor-négyszer szavaz­tak és meghamisították a magyar nemzeti köz­véleményt. (Úgy van! Ugy van! a népvárt és a, függetlenségi párt: soraiban. — Rudas László (kp) gúnyosarc Mi az a »memtalis reservatio«!! — Za}.) T. Ház! A kérdés nem büntetőjogi útra, hanem egyedül gazdasági térre tartozik. Mél­tóztatik látni azt a nagy ellentétet, amely a tegnapi nap és a mai nap között ebben a Házban megjelenik. Tegnap arról hallottunk, milyen nagyszerűen áll a mi egész gazdasági életünk, nincs abban semmi kívánnivaló, min­den rendben van, minden tökéletes. Ma egy ellenkező képet festenek elénk és azt mond' ják, hogy a magyar gazdasági életnek a ne­héz és szorult helyzete, kétségbeejtő szegény­sége és nyomorúsága (Gyurkovits Károly (szd): Egész Európában így van! Nemcsak Magyarországon!) azt követeli, hogy a legret­tenetesebb ítéleteket hozzuk ebben a kérdésben. T. Ház! Itt megint azt a választ kell ad­nom, hogy ez a törvény nem segít, ezek r az állapotok, amelyek most vannak, ugyanígy vannak az összes háborús államokban és má­sutt sem sikerült a legdrákóibb büntetésekkel sem segíteni. A gazdaságtörténelemben ezzel a kérdésseb amely ma itt szőnyegen van, ebben az országban körülbelül 1800-tól kezdve talál­kozunk- 1810-ben vagy 1811 ben volt az osztrák; magyar monarchiában az első óriási mértékű devalváció. Ausztria gazdaságtörténetében na­gyon szépen meg van írva, hogy minden pénz, minden jövedelem,' minden föld. minden va­gyon az állatkereskedők és az élelmiszerkeres­kedők kezébe vándorolt. Bécs utcáin naponkint tíz-tizenöt embert akasztottak fel, de attól az időtől kezdve, egészen mostanáig, amikor a gazdasági életnek olyan megrendülése állott elő, mint nálunk e bajok folytán, a büntető' törvénykönyv, a megfélemlítés, a bezárás vagy akasztás sohasem segített, (Zaj a szociáld&mo­kraiw és a komm,umstapárí soraiban.) Nagyon helyesen mondja az indokolás, hogy anyagi jogi vonatkozásban nincs újabb rendelkezés, pasztán csak eljárási részben. Mél­tóztassék elhinni, hogy ez a helyzeten nem fog változtatni, de nagyon sok derék, becsületes, komoly ipafost és kereskedőt el fog rettenteni, (Hajdú Gyula (kp) előadó: Ez a oéü!) mert azok nem lesznek hajlandók magukat és csa­ládjukat ilyen veszélynek kitenni és ezért in­kább készek lesznek egész gazdasági tevékeny­ségüket beszüntetni. (FelkiáMások a karmmu­' nistapárt oldalán; Ne feketézzenek!)

Next

/
Thumbnails
Contents