Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
453 Az országgyűlés 10. ülése 1947. voltát bebizonyította, addig rég felakasztották! —- Lévay Zoltán (ind) .gúnyosan; Hamis vád nincs a világom! — Egy hana a kommunistapártról: Ugy beszélnek, mintha a hurok a ny akukon volna ! ) Hiába próbálja képviselő úr így beállítani ezt a kérdést, csak az hihet szavainak, aki soha életében ínég hasonló jogesetet mein látott, de főkép gyakorlatilag nein vitt végig. Ezt hiába kísérli meg a mélyen t. képviselő 'úr. Legyen meggyőződve és megnyugodva a t. képviselő úr arról, hogy halálos ítélet esetében szó sem lehet arról hogy az hamis vád alapján történjék alapos kivizsgálás nélkül. (Zaj az ellenzéken.) Hajtottak végre már halálos ítélieteket tévedésből szakbíróság ítéletei alapján is és a munkástanácsok esetében sem lesz magyobb százalék etekintetben. pontosan azért nem' mert az a mérséklet, higgadtság és becsület, amely a dolgozó munkás erkölcsi felfogását jellemzi, megóvja ezeket & különleges tanácsokat attól, hogy ilyen téves igazságot szolgáltassanak. Önök nem a jogeszmét sajnálják; — hiszen a jogeszmével rendkívül kevesen foglalkoznak életükben — hanem az O'SztályéTdeket szolgálják, amelyet rendkívüli mértékben kifogásolnak ennél a javaslatnál, amely javaslatnak minden szavát szeretnék az osztályjelleg tutajába mártani, mert erre az a, tömege amely mögöttük áll, rendkívül érzékenyen reagál. (Közbeszólás a népvártról: Két hamis tanúval valakit felakasztatnak!^ — Lévay Zoltán (ind): Nem tévedhet az a bíróság? Tévedni emberi dolog! Önök pápák?) T. Országgyűlés! Előttünk van egy javaslat, amely olyan generális és olyan mélyen ífájó kérdést hivatott orvosolni gazdasági és társadiaimi életünkben, hogy szükség van arra, hogy ennek az országgyűlésnek minden egyes tagja valóban bensőséges meggyőződéssel ^s komoly önkontrollal szóljon hozzá. Sem az előttem szólott képviselő úr. sem egyes közbeszóló képviselő urak nem követik ezt az egyébként feltétlenül követendő elvet. Itt valóban fontos és valóban rendkívül súlyos lépést tesz a magyar demokrácia ^— szilárd meggyőződésem szerint — előre, előre azon az úton, amely lit nem óhajt olyan demokráciát amely hagyja, hogy demokratikus eszközökkel vágják el a nyakát (Taps a kommunista- és a ssoeiáídemokratapárt oldalán-) Lépést teszünk előre egy olyan demokrácia irányában, amely elég erőt fog mutatni arra, hogy megvédje magát azokkal szemben is. akik demokratikus szólamokkal és a demokrácia fogalmának dialektikus jellegét kikapcsolva próbálják értékelni ezt az eszmét. A demokrácia, mint minden eszme, fejlődő eszme és annak az 1947-es demokráciának, amelyben élünk. semmi köze ahhoz a demokráciához, amelyet itt. ebben az országban sokan visszakívánnak. En láttam annak a demokráciának a sorsát és mi figyelemmel kísértük azt a katasztró fautât, amelyet az befutott- Egyetlen demokrácia sem engedheti meg magának azt, (Lévay Zoltán (md): Hányféle demokrácia van? 1947-es iis van?) hogy kiszolgáltassa magát azok érdekeinek, azoknak az elemeknek, akik nem győzik hangoztatni a demokratikus követelményeket csak azért, hogy létalapjától főszszák meg azt <a demokráciát, amelynek osztályérdekből is, bölcseleti és szociális, gazdasági és erkölcsi alapon egyaránt ellenségei. Pártom nevében és a magam nevében is elfogadom a javaslatot. (Taps a kormánypárévi október hó 2Prán, csütörtökön, 454 tokon. — Lévay Zoltán (md): Éljen az osztály demokrácia ! ) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hajdú Eraőné jegyző: Gróh József! Gróh József (ut): T. Ház! Amikor pár évvel ezelőtt Svájcban megszövegezték a büntetőtorvénykönyvet, a szövetségi tanács annak egész teivezetet olyan példányszámban nyomatta ki, hogy minden szavazati joggal bíró polgárnak egy-egy példány jusson. (Zaj a kom mun i st apart on.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendbain maradni. Gróh József (nt): Csak amikor a szöveget széltosztották és bőségesen időt nyújtottak arra, [hogy a szöveget mindenki megismerje és áit tanulmány ózza, akkor tették népszavazás tárgyává a törvénykönyvet, amelyet azután a svájci nép elfogadott. Amikor most olyan nagyjelentőségű, bár kicsiny törvényjavaslattal állunk szemben, tamely próbára fogja tenni sok-sok ember exlsztenciáját és amelyhez azt a reményt fűzik az előttem felszólalt kéyviselőurak, hogy felette jótékony hatást fog gyakorolni a gazdasági élet menetére, akkor neim tudom megérteni azt a sürgősséget, amellyel ezt,keresztül akarják hajszolni. iSiem tudom megérteni, miért kell olyan sebességgel keresztülhajtani ezt a törvényt, amikor a törvényjavaslat indokolása még^ azt is »elmulasztotta, hogy a javaslatban felhívott törvényszakaszokat és rendeletszakaszokat az olvasónak ^ rendelkezésére bocsássa. Hiszen még gyakorié ügy véd sincs abban a helyzetben, hogy például ennek a 'törvényjavaslatnak első hasábját elolvasván, csak hozzávetőlegesen is tájékozódva legyen arról, milyen ügyek is fognak aiz uzsorabíróság különtanácsának hatáskörébe tartozni. (Slachta Margit (nt): Zsákbam macska! — Egy hang c kommunistapártról: Majd ráérnek elmélkedni, ha megszavaztuk ! — Zaj a< ellenzéken. — Közbekiáltás a néppártról: Falun dicsekedjenek vele! — Egy hang a függetlenségi pártról: Előre akarjuk tudni, hogy mit szavazunk meg!) Amikor ilyen nagyjelentőségű törvényjavaslatot hozott ide a kormány, legalább is meg kellett volna hosszabbítani a tárgyalás határidejét, különösen amikor ennek a hónapnak első felében a Ház körülbelül tíz napon át nem ülésezett. Ez alatt az idő alatt mód és alkalom nyílt volna arra, hogy a kormány megadja a lehetőséget, hogy az országgyűlés minden egyes tagja és a nemzeti közvélemény is teljes megnyugvással fogadja és tárgyalja le ezt a törvényjavaslatot. (Slachta Margit (nt): Ugy van!) Elvileg a törvény megszavazása ellen vagyok, éspedig elsősorban abból az indokból, hogy miután több mint két és féléve befejeztük a világháborút, hónapokkal ezelőtt megkötöttük a békeszerződést, amely már ratifikáltatott is és amidőn a tegnapi napon a felhatalmazási vita során az előadó úr ragyogó képet festett Magyarország gazdasági életéről, a pénz stabilitásáról, a termelés rohamos fokozásáról, minden igény kielégítéséről, nemzetközi, külkereskedelmi helyzetünknek minden vonatkozásban tökéletes voltáról, nem tudom megérteni, hogy ilyen különös gazdasági kiegyensúlyozottság mellett vájjon miért szükséges még most is forradalmi karakterű törvényjavaslatokat hozni a nemzet 20* .
