Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

44? Az országgyűlés 10. ülése 1ÖÍ7. évi október hó 23-án, csütörtökön. 448 is meg az a szaktudásuk, amely hivatva lenne arra, hogy hozzásegítse őket ahhoz, hogy eztlevetkőzhessék. Itt számoljunk le, t. Országgyűlés, azzal a fikcióval, hogy az a szakbíróság, amely megengedem, a közszolgálati alkalmazottak közt viszonylagosan még a legnagyobb jóhiszeműséget tanúsította (Léviay Zoltán (nid) tapsolva: Ugy van! Igaz

a van!) és a legintaktabb maradt, nem lett volna osztálybíróság (Közbe-. kiáltás a kommunistapárton: Nem tapsol! — Lévay Zoltán (md): Ez kivételesen tárgyilagos megállapítás volt!) Ha végig tetszik nézni ezeknek a bíráknak a származásán, meg méltóztatik látni, hogy természetesen mindegyik egyetlen osztály talajából származott (Léviay Zoltán (md) : Panaszt- és munkásgyermek is volt!) és neveltségét, szaktudását pontosan az imént hivatkozott Coneha-szerű könyveken és tankönyveken keresztül szerezte meg. Ebből arra az egyenes következtetésre kell jutnunk, hogy az osztályéi fogul tságokat ebben a bírói karban isemíiniesetre sem a; szakképzísl'ftség csökkentette, legfeljebb egy felfokozott erkölcsi eimelikedettség. (Léviay Zoltán (md): Úgy van! És ez megvolt!), ez az erkölcsi emelkedettség azonban nem osztály saját ja volt annak a polgárságnak, amelyből ez a bíróság kisarjadt (Lérny Zoltán (md): Ugy van! Éljen!), nameaii ebben osztozik és részes (Lévay Zoltán (md): A munkásság is!) és a mai szociális demokráciáiban legalább akkora részt markol.ki belőle az az üzemi munkásság is, amelynek szereplését most törvényibe ki vámjuk iktatóid. (Ugy van! Ugy van! Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban. — Közbek áltás a néppárton: De a parasztság is és más is!) Nem áll meg az ellenvetés, hogy a különböző alkot" many jogi alaptörvényeinkre hivatkozva Matheovits képviselő úr azt mondj a» a szakbíróság, illetőleg a szakbírák a nemzet egyetemétől kapták és kapják felhatalmazásukat és ennek birtokában, ettől a felhatalmazástól megemelve töltik be bírói funkciójukat. Az a kinevezés, amelyet a felségjog átruházásakép a nemzet a bíróra ruház, seuiuiivel seui külön1 bözik attól, amelyet ez a nemzet a munkádbíróra fog átruházni. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) A nemzet egyetemét képviselik azok a munkásbírák is, akik ezekben a különleges uzsoratanácsokban el fognak járni. (Egy hang az ellenzék soraiban: Gazdáik miért neon lehetnek benne? — Pászthory István (f): Azzal ,a különbséggel, hogy nem a nemzet egyeteme ruházza^ fel őket, csak a niunkások &gy s,zűk kőire. — ~Zaj.) Ez, is egy olyan fikció, amely kiindulási alapul szolgált egyeseknek arra, hogy megspannoljanak ellentéteket és úgy fogalmazzák, hogy egyes dolgozó osztályok nem mehetnek bele ebbe a bíróságba. Ez ebben a formában nem felel meg sem a tényeknek, sem a javasltat intencióinak. Itt egyről van szó: gyakorlati jogpolitikai célok sürgős és ha úgy tetszik drasztikus utón történő megvalósításáról. Ezt is inteneionárja ez a javaslat s ennek a célnak érdekében ragadja meg azt a lehetőséget, amely kínálkozik és kézenfekvő, nincs szó itt jogkirekesztésről és helytelen, suta, ha nem célzatos fogalmazás az» amely azt mondja„ hogy azzal, hogy a nagyüzemi dolgozók képviselőit vonja be ez a javaslat a, különleges uzsoratanácsokba mint szavazó: bírákat, ebben implicite bennefoglaltatik, hogy a tőlük különböző, akár paraszti, akár értelmi- I ségi dolgozók ki vámnak rekesztve. (Pászthory ! István (f): Ez így van!) Nincsenek kirekesztve, mert nem osztály cél és nem dolgozó rétegekhez kötött jogi cél az, amit ez a javaslat akar elérni. Mindenkinek egyaránt érdeke ez és mindenki, akinek érdeke, megbizhatiik a .bíróban., akinek ilyenirányú elfogulatlanságával szemben komoly érv fel nem hozható. (Taps a szociáldemokratapárt sorában. — Közbeszólások az ellenzék soraiból: Parasztokból miért nem lehet bíró?—Pászthory István (í): Miért aiteni biznak meg a parasztokban? — Pásztor Tamás (f): Maga elhiszi amit mond? — Lévay Zoltán (md): Az ország hatvan százalékában nem biznak meg. — Egy hang az ellenzéken: Kabulisztiitka. — Zaj. — Az elnök csenget.) T. Országgyűlés! Nagyon sajnálom, ha a képviselő úr rabulisztikával vádol meg, higgye el nekem, a képviselő úr, hogy a pártomtól kapott felhatalmazásom sem terjed ki arra, hogy rabulisztikával védelmezzek egy olyan javaslatot, amelyben mi teljesen elvi síkon állunk, saját céljaim seau terjednek odáig, hogy rabulisztikával próbáljak bárkit is félrevezetni. Szíveskedjék a képviselő úr máshoz adresszálni ezeket a sízaivakat. (Pászthory István (f): Ez pedig az!) Ismétlem, nem szoktam rabulisztikával élni, nem is szándékom, de amikor rámuta" tok egyszerűen és mindenféle jogi bonyolultság nélkül arra a tényre, hogy ez az« alaki jogszabályokat tartalmazó céltörvény semmi más* nem akar elérni, mint egyszerű, gyors és félelmetesen súlyos eljárást a legsúlyosabb gazdasági bűnösökkel szemben, akkor — ha tökéletesen megfelel az oda bedelegált, nincs aggály, a nagyüzemi dolgozói jelleg nem kompromittálja ezt a célt, nincs ok feltételezni, hogy a nagyüzemi munkásság pártolni fogja a feketézőket, — abban a pillanatban nincs osztálykérdés ebben, mert egyetemes kérdés ez, egyetemes érdek az, hogy ,

a feketézők kipusztuljanak. (Egy ham\g a kommunistapárt soraiból: Ez nem tertszük a túloldalnak. — Zentai Béla (kp): Nincs olcsó textiláru és vasáru a falukban. — Pásztor Tamás (f): A BURGOSZ-fc neun mi találtuk ki, az a maguk intézménye volt! — Zaj- — Az elnök csenget.) T. Országgyűlés! Ezek után igyekszem elszakadni azoktól a. közvetlen vitapontoktól, amelyek mondanivalómat nagyon szorosan kötik az előttem szólottakhoz, és inkább egy más gondolatsorra, megyek át. Kétségtelen az, és ezt kihangsúlyozta az előadó úr is, de megemléikezett róla Matheovits képviselő úr is. hogy vannak anyagi jogi szabály akik, amelyek valóban meghaladhatatlan súllyal fenyegetik azokat a gazdasági bűncselekményeket, ameiVekről itt szó esik. De kétségtelen az is, hogy melgfelélő eljárásjogi szabályok hiányában a legsúlyosabb és legdrasztikusabb ilyen anyagi jogi büntetőjogi szabályok is hatástalanok maradnak. Utalok itt, nem példaképpen, ele mindenesetre jogi analógiaként az 1920. évi uzsora törvényre, amely teljesen hatástalan maradt volna az akkori időkhöz képest rendkívül szigorú szankcióval, ha nem követte volna nyomon az ugyanebben a törvényben foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott rendelet az uzsorabíróságok felállításáról. Amikor nekünk megvan a halálig terjedő fenyegetés gazdasági bűncselekményekire] a 8800/1946. és 9480/1945. számú rendeletekben, akkor feltétlenül fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy eljárásjogi szabályokkal hatályosítsuk és tényleg gyakorlattá tegyük azt a fenyegetést, amely a legsúlyosabb büntetések-