Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

445 Az országgyűlés 10. ülése 1947. ellenzék fielé: De választás is volt! — Egy hang a függetlenségi párton: Sürgősség nélkül is le lehel étit volna tárgyalná ! — Justus Pál (szd): Nekünk sürgős!) T. Országgyűlés! A sürgősség jogpolitikailag is a legmesszebbmenőén indokolj en~ nek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. Ismétlem, jogpolitikailag is, mert azok a jogpolitikai konzekvenciák, amelyeket a javaslat intenciónál, azok a jogpolitikai konzekvenciák, «amelyek EBmcsuk várhatók, hanem amelyekre a legnagyobb valószínűséggel számítani is lehet, olyan sürgősek, hogy igenis, erkölcsileg is, politikailag is kényszerítik a magyar országgyűlést arra, hogy felismerve ezt a sürgősségei, így tárgyalja ezt a javaslatot. (Az elnöki székei délután 2 órakor Kéthly Anna foglalja el.) Matheovits képviselő úr a természetjogi elvekre hivatkozott. Ha rendkívül magasra -emelt elvi bázisokat hozunk fel, akkor esetleg (a járatlanok szemében rögtön abban & színbén tűnünk fel, hogy helyesen mondottunk valamit, aminek a kontrollálásai nehéz ^ és ami azzal az előnnyel jár, hogy intellektuálisan eílonyoisebb színben tűnik fel az, aki ilyesmit állít. Nagyon hálás lennék akár Matheovits képviselő úrnak, akár bárkinek eibbe'n a parlamentben, aki érzékeny a természetjogi elvek gyakorlati alkalmazása tekintetében, ha megjelölné ebben & javaslatban azt az intézkedést és azt az elvet, «mely a termeszeit jogi alapelvekkel ellentét' ben áll. (Pászthory István (f): Megtette! Megvolt! — Papp Lajos (kp): Magas, ez magának! Nem krumpln — Lévay Zoltán (md): A jogegyenlőséget sérti, kizárja a jogorvoslatot! Nem elég?) Ne tessék azt mondani és ne tes* sék ténynek elfogadni a saját következtetései logikai láncolatának felismerhető legutolsó állomását és felcserélni ezt a végső állomást egy kiindulási ponttal. Ha a képviselő úr azt hiszi, hogy majd hatásaiban és eredményeiben, munkájában és megjelenésében jog

1egyenlőtfcüséget fog teremteni ez a bíróság eis azután ezt a hitét és feltételezését kiindu»lási alánnak és bázisnak tekinti, (Közbekiáltás a népvárton: Nem azt mondja, hoe"v fog. — Pászthory István (f): Ez tény, valóság! — Lévay Zoltán (md): Tiszta rabulisztika!), jakkor én viszont megállapítom, hogy nincs olyan ter m és zielt jogi alapelv, — minden et'enkező kijelentéssel szemben, mint tényt állítom ezt — amely természetjogi alapon támadna" tókká tenné azokat a jogi és erkölcsi alapelveket, amelyek ebben a javaslatban megnyilvánulnak. Nem lehet a katolikus tömegek fellé olyan szempontokra hivatkozni, amelyekre ők nagyon érzékenyek, anélkül, hogy ez a hivatkozás helyes és jól megalapozott lenne, mert ez felelőtlenség. Ismétlem, nincsen olyan természetjogi alapelv, amely ennek a javaslatnak rendelkezéseivel ellentétben állna (Közbekiáltás a népvárton: Bizonyította!) Természetesen lehet a javaslat rendelkezéseit támadni,! lehet ezekét ellentétesen értékelni, de ne tessék ezt olyan* címszó alatt foglalni össze, amelynek politikai vivőereje van, mert különben még a legjóhiszeműbb bíráló is abbaB a színben tűnhetik fel, hogy ezt a politikai évi október hó 23-án, csütörtökön. 446 célt célozta meg, nem pedig az elvek és a felvetett problémák lisziazásat; (Ugy van! a szociáldemokraíamtton. — Zaj <a néppárton.) A szakbíróságok előnyét emelte ki Matheovits képviselő úr a népbíráknak, a laikus elemeknek a bíráskodásba való bevonásával szemben. (Gyurkovits Károly (szd): Szomorú tapasztalataink vannak!) Ez a kérdés természetesen önmagában véve is alkalmas arra, hogy széles r vitát folytassunk ebben a tekintetben. Én koucedálom, hogy rengeteg érv hozható fel "a szakbíróságok működése mellett, de hasonló jóhiszeműséggel koncedálni kell azt is, hogy legalább annyi ellenérv hozható fel a szakbíróságok ellen is. A legújabb jogfejlődés és nem pont nálunk hanem Ausztriában és Norvégiában, az angolszászoknál és Franciaországban, Jugoszláviában, Csehországban és rengeteg más helyütt mutatja, hogy az újformátumú, új megjelenési alakban r jelentkező, laikus elemekkel feltöltött bíróságok működése igenis modern jogi gondolat. (Lévay Zoltán (md): Az az esküdtszék, de nem osztálybíróság! Ülnökök!) Nem m esküdtszékre gondolok. (Lévay Zoltán (md): A polgárságot ne zárják ki belőle, meg a parasztot! Ez az ország többsége, nem néhány százezer ipari munkás! — Zaj.) Mélyen t képviselő úr, ekkora türelmetlenség helyett méltóztassék elhinni, hogy ha egyesek jogi fantáziája megmaradt a harminc esztendővel, vagy még több idővel ezelőtt aktuális esküdtbíróságnál, (Léviav Zoltán (md): Benne van a népbírósági törvényben, a saját minisztere ígérte meg, hogy az esküdtszéket visszaállítják!) ez még nem ok arra, hogy a, jogfejlődés ott megálljon, (Élénk taps a szociáldemokrata- és a Communist apart- soraiban. — Zaj az ellenzéken. — Az elnök osenget — Pászthory István (f): A munkásoknak csak egy szűk köre lehet most bíró! — Lévaty Zoltán (md) a szónok felé: Ezt éppen egy .jogász mondja! •— Zaj.) Ismétlem, t. Országgyűlés, bogy ha a szakbíróságok N

és a szakbírák szerepe az ítélkezésben alaposan, jól dokumentáltan védhető ál» láspont, akkor én csak azt hangsúlyozom-hogv vannak, különösen válságos időkben nehéz és súlyos politikai, társadalmi, gazdasági szituációkban olyan helyzetek, amelyek szinte parancsolóan kiáltanak a laikus elem részvétele iránt. (Helyeslés a néfjpárton.) Ennek értékelése történik moist és ennek eredményét látjuk a, tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban(Közbekiáltások a néppárton: Egyoldalú!) Há fogok térni ennek tárgyalására. (Lévay Zoltán (md): A kisiparos is laikus, azt miért nem veszik be? Csak az a laikus, aki ötszázon felüli létszámú üzemben dolgozik? <

— Justus Pál (szd): Egyes képviselők is laikusok! ,— Lévay Zoltán (md): Miért félnek a többi kisembertől? — Az elnök csenget.) Képviselőtársam, engedje meg, hogy megkíséreljem abban a sorrendben foglalkozni a kérdéssel, ahogyan magamnak beosztottam. Elnök: Lévay képvl:)s>e!lő urat folytonos közfbeszólásaiért rendreutasítom. Faragó György (szd): Ebbetni a kérdésiben elsősorban az osztályszerep és^ osztályjelleg volt élesen exponálva, és azt állította az előttem szólott Matheovits képviselő úr, hogy azok à laikus bírák, akik egy osztályból kiemelve kerülnek a bírói pulpitusra, nem tudják levetkőzni magukról osztályéit og;ultságukat és nines