Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

3&1 Az országgyűlés 9. ülése 1947. városnak a lehetőséget. (Zaj a kommunista párt soraiban.) hogy a dolgozó nép számára biztosíthassa télire az élelmiszert. * Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Vándor Ferenc (f): Egy mondattal befej ezem. Egyet 'akarok még mondani. A kormáíny* zat gondján is segítene, (Zaj és közbeszólások a kommunistapárt oldalán. — Szenner József (f) az egyik közbeszóló kommunista képviselő leié: Magát a, kék cédulák küldték ide! — Derültség a függetlenségi párt soraiban.) hm 'hozzásegítené niind az iparú, mind a hivatali, irodai dolgozókat \ahhoz

, hogy valami kis készletet szereizhesseinek maguknak télire. Eühex ma nincs meg a péoizügyi lehetőségük. Akikor tehát, amikor luxuskiadásokra, milliókat és millióikat költünk (Zaj.) akkoir tegyük lehetővé azt, hogy az ipari és irodai dolgozók — a Jközalkalmazottaikat is beleértve — alíár előleg, aíkár pedig részletekben levonandó kölcsön formájában bizonyos könnyítést (kaphassanak. Ebből bevásár1 ásókat tehetnének és így a/kormányzat gondjain is könnyíteni lehetne és el lehetnie hárítani felőlük azt a rémet, amit esetleg a téllá éhezés jelent. (Taps a függetlenségi párt soraiban.) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Zentai Béla képviselő úr interpellációja a. pénzügyminiszterhez a gyári újítók jutalmainak megadóztatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét feolvasni. Czövek Jenő jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a gyári újítók jutalmainak adóztatása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrinak airról, hogy a gyári újítók már 1000 forint körüli jutalmai is többnyire illetménytöbbletadó alá esnek? Kérem a miniszter urat, «mentesítse ezeket az illetménytöbbletadó alól oly módon, hogy vagy teljes adómentességet élvezzenek, vagy pedig csak a rendes illetmény adó alá essenek.« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Zentai Béla (kp): T. Országgyűlés! Interpellációm, cél ja, hogy az állami magán válttá la toknál dolg-ozó alkalmazöttakniak, fizikai és szellemieknek egya<ráint, az újításaikért fizetett díjaik illetmény többletadó szempontjából adózás alá ne essenek, illetve az ilyen megkapott díjak után semmiféle adólevonás ne történhessék és az ilyen díjaikkal kapcsolatban a gyári újítókat semmiféle szempontból se lehessen hátrányos helyzetbe hozni. A jelenleg érvényben lévő jogszabály, a 8750. M. E. rendelet 2. §-a ki, mondja, hogy az illetménytöbbletadó aílapja a szolgálati jogviszonyból származó pénzbeli és természetbeni állandó és változó juttatások havi összegének egy bizonyos határ fölé eső része. Ez a határ jelenleg 1500 forint a megfelelő rendelet értelmében. Köztudomásúlag' — remélem, erről vari az országgyűlésinek tudomása — a munkavállalók kinn az üzemekben, ötleteikkel, leleményességükkel, tapasztalataikkal és szabad idejük alatt végzett tainulniáinyaiiikkal arra törekszenek, hogy új gyártási eljárásokkal, új szervezési eljárásokkal és külöfriböző újítások bevezetésével igyekeznék munkájúkat meg javítani és munkakörüket és vállait feladatukat messze túlhaladó formában és módon igyekeznek különféle újításokat bevezetni. Tudják ugyamis pontosain, hogy ez a munkájuk egyrészt az üzemi költségeket csökkenti, másrészt a termelést fokozza, és tudják, hogy evvel a munkájukkal ia demokráciát támogatják. A hároméves terv végrehajtásával kapcsocv't ok óber hó 22-én, ss retail. â82 latban döntő fontosságú, hogy minél előbb és minél több ilyen hasznos újítás valósulhasson meg és ezáltal azonos költség mellett, többet és jobbat, avagy pedig ugyanannyit és ugyanolyat, de kisebb költséggel termelhessünk. Kétségtelen azonban, hogy az újítókat anyagilag is ösztönözni kell ebben az előbb vázolt tevékenységükben és ez az ösztönzési szempont jut kifejezésre az újítók külön díjazásában. Itt most újításokról és nem szabadalmakról van szó. Ezeknek a külön díjazásra való jogot hazánkban először a mérnökök és technikusok szakszervezete vetette fel a felszabadulás után a kollektív szerződésben, miután ebben a kérdésben komoly harcot vívott az érdekképviseletekkel, elsősorban a GYOSZ-szal. Hangsúlyoznom kell, hogy itt a kollektiv szerződésben biztosított jogról és nem a munkáltató adományozó kedvéről van szó. Le kell szögeznem azt is, hogy legutóbb a Szakszervezeti Tanács által kötött kollektív keretszerződés ezt a jogot kiterjesztette a dolgozók valamennyi kategóriájára, tehát nemcsak a »zellemi, hanem a fizikai munkavállalókra is. Ez a lépés döntő jelentőségű volt azon a területen, amely a szellemi munkának és általában a műszaki értelmiségi munkának a kizsákmányolás alól való felszabadítását jelenti. Közismert dolog, hogy a múltban ezek az újítók munkájuk eredményéért az elmúlt rendszer politikája következtében semmit sem kaptak- Ma az a helyzet, hogy az ezekért az újításokért járó többletdíjazás, amely nem az alapteljesítményért, hanem a többletmunkáért jár, a fent idézett rendelet értelmében illetménytöbbletadó alá vonatik, ha ezáltal ' a havi kereset abban a hónapban meghaladja az 1500 forintot, és e gyakorlat következtében az újításért kapott összegek jelentékeny részét éppen az erős progresszió következtében az állam az újítótól elveszi. Ez azt eredményezi, hogy az újítások külön díjazásának a munka-vállalókra gyakorolt jelentős, újításra ösztönző hatása erősen gyengül, vagy akár telje

1 sen meg is szűnik. Interpellációm célja ennek a visszás, nemzetgazdasági szempontból hátrányos helyzetnek a megszüntetése. Kétségtelen tény, hogy ha az újításokért kapott külön díjazás^ teljes egészében az alkalmazotté lesz — kettős árrendszer és így tovább — és ez

; semmiféle szempontbólt nem hozza őt hátrányos helyzetbe, akkor az ösztönző hatás to vábbra is erősödni fog és így kellő eredményt tudunk elérni. Hangsúlyozni kívánom, hogy feltétlenül csakis az illetmény többletadó és jövedelemtöbbletadó alól kívánom mentesíteni ezeket a díjazásokat, de nem kívánom feltétlenül, hogy ezek a díjazások az illetményadó alól is mentesek legyenek. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést, ezt az utóbbi mentesítést is vizsgálja meg, és amennyiben lehetséges, itt is adjon mentesítést, ha nem lehetséges, úgy ezt hagyja éleiben. Rá kívánok mutatni egyúttal arra is, hogy néhány szempont alátámasztja az eddig elmondottak helyességét. Kétségtelen, — amint a kormányprogrammban is hallottuk, — hogy múlhatatlanul szükséges^ az állami bevételek növelése, továbbá szükséges az államosított, az állami szektorban lévő üzemek és a magánszektor racionalizálása. Ugy gondolom, hogy bár az áltatom kivánf intézkedés a pénzügyi