Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-9
•' J >79 Az országgyűlés 9. ülése 1947. hiszen emlékezzünk csak vissza arra a híres kaposvári beszédre, amely a mai közellátási helyzet előidézéséhen majdnem annyir, ai bűnös volt, mint az aszály — teljesen elvetették még a beszolgáltatás gondolatát is. (Nagy Károly (kp): De ha aszály nem lett volna, miről beszélnének maguk! — Zaj.) Szeretik a dolgot úgy beállítani, mintha a magyar termelő nép, a magyar falvak népe ellensége volna a város népének és nem szívesen tenne eleget beszolgáltatása kötelezettségének és szabotálná azt, (Zaj és ellentmondások a kommunistapárt oldalán-) A nép csak az aránytalan beszolgáltatás ellensége, annak a beszolgáltatásnak, amelly úgyszólván az utolsó darabot is ki akarja venni a szájálból. (Zaj a kommunistapárt oldalán. — Az elnök csenget.) Ha megpróbálták volna a gazdálkodóknak esaík a felét megadni annaík, aimit most a feketézők keresnek a terményeken, akkor higyjék el, ma nem itt volnánk. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken. — Ntagy Károly (kp): Maguk segítették... — Pászíthory István (f): Ez ellen nines duma! — Zaj és felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Leszavazták a muinkásbíróságot! A bíróság miajd elintézi! — Az elnök csenget.) Ugy látszik, fontosabb volt a Gazdasági Főtanácsnak az, hogy ai kereskedők részére biztosítsa a sápot, a hasznot és ezáltal esődbe kergesse a közeilátást. (Ugy van! Ugy van! — Helyeslés és taps a függetlenségi párton. — Zaj a kommunistapárt oldalán, — Prieszol Józssef (kp) közbeszól.) Ugy tudjuk, hogy a Gazdasági Főtanácsban főképpen kereskedőszellemű emberek ülnek benn. Nem tudóin azonban megérteni, miért ujságolita olyan boíldogan a »Szabad Nép« annakidején azt a tényt, hogy a Szakszervezeti Tanács 911/1947. szám alatt â közellátási miniszterhez megküldött határozatában szintén leszögezte magát a kötöttség teljes megszüntetése mellett. (Miklós Imre (f): Na, mit szól hozzál — Derültség.) De ha már elmulasztottuk a kötött gazdálkodás bevezető részét, amikor a termelést kötöttük volna meg, amikor az igazságos, helyes és arányos beszolgáltatás útján gondoskodhattunk volna arról, hogy ne kerüljön az ország ebbe a helyzetbe, iákkor most rá kell mutatnom arra, hogy a kötött gazdálkodásnak van efgiy másik oíl&ala is és ez az, amire előttem szólott t. képviselőtársnőm mutatott rá igen hejyesen, ez pedig a javak és az élelmiszerek kötött elosztása. (Egy hang a füg^etlenéégi párton: Ehhez nem értenek!) Mert méltóztassanak elhinni, nem jelenti az ország konszolidációját, a gazdasági helyzet megerősödését, amit akkor látok, ha végigmegyek a Kossuth Lajos-utcán vagy a Váci-utcán. Megáll az ember szeme a kürakatokon, amelyek tele vannak a legcsábítóbb eledelekkel, olyanokkal, amilyenekéit csak a gazdag emberek tudnak megvenni. A gazdiasági helyzet megerősödését az jeilentené, ha a csarnokok volnának tele olcsó élelmiszerekkel, amelyekből ia munkásnép is itudna vásárolni. ( Élénk helyeslés f Ú, függetlenségi párton. — Zaj a kommunistapárt oldalán.) Tegnap ás, ma is végigjártam a csarnokokat és a piacokat. Beszéltem kofákkal, háziasszonyakkal, őstermelőkkel és higyjék ex, soha olyan lehangoló képet nem láttam, mint akkor, amikor ott jártam. (Dögei Inirf ,kp): ElMszem! — Miklós Imre (f): Magúik nem járnak piacra! — Zaj, — Az elnök csenget- — évi ofi éber hó 22-én. sz rdán. . 380 Egy hang a kommunistapárt oldalán: Mi van a maigia spájzában?) Kedves kép visel őt ár sam, hallom, azt mondja, mi van az én spájzomban. Ajánlok önnek valamit: menjünk ki az utcára, én fogadok egy kocsit. Jöjjön el az én spájzomba, odaadom magának, amit ott talál, de azután menjünk el önhöz és ön is adja oda, amit én ott találók- (Derültség .és taps az ellenzéken.) Megfizetem még a kocsiköltségeket is. (Felkiáltások a függetlenségi párt oldalán: Állljon rá!) Tele volt a piac és a csarnokok. (Prieszol József (kp): Majd meglátjuk, mit keresett az igazolásokon! Én is szeretnék úgy keresni! Keresett rajta eleget! — Zaj.) Láttam, hogy tömve volt minden piac és minden csarnok a szegény nép számárai megfizethetetlen húsokkal, halakkal, gyümölcsökkel, de. bár bejártam a nagycsarnokot, a központi vásárcsarnokot, a hold utcai, a Lebe/i-téri csarnokot, mindössze csak egy helyen láttam krumplit (Miklós Imre (f): Na, mit szól hozzál) 1.20 forintos áron és hozzá kei 1 ! tennem valamit, — és ez volt a legszomorúbb és a legvigasztalanabb — az előtt az egy kosár előtt nem álüott vevő, mert csak jegyre adták azt a .burgonyát és a dolgozó népnek már nem volt jegye, mert már felette azt a csekély mennyl'séget, amit vásárolhatott rajta. (Egy hang a függetlenségi párt o Idailáir ól : Egv kilót kap egy jegyre! — Szenner József (f): A Gyulai Pál-utcai nyomdánál tele vannak rózsaburgonyával ! ) Nézzük meg, igen iti. Országgyűlés, mi a helyzet a burgonyáná'. A felhozatalnak csak egyharmada kerül a piacra, egyharmada megy az üzemekbe és egyharmadának kellene menni téli tárolásra. Most mi a helyzeti Mi nagyon jól tudjuk, -— önök is nagyon jól tudják —• hogy az üzemekben nemcsak szegény munkásemberek vauinak, akik csak azt a burgonyát tudják megvenni, amit ott kapnak, hanem vauinak ott a kolllietktíven felüli gazdag és jól fizetett vezetőemberek is, vannak ott egyebek is. Mi itörténik? Azok megveszik a burgonyát a piacon, megkapják az üzemben és a végén a, ilyen éhes emberek szokásaként, legelsősorban fognak majd télen is újból jelentkezni, hogy inegtöiltsáik a tarsolyukat. Méltóztassék uiehát intézkedni, hogy szűnjék meg ez a hármas ellátási lehetőség. Minden ember csak egyszer kaphasson, de azt viszont kapja meg minden egyes ember és ne vehessen valaki háromszor egymásután. (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Miért"! nem akarja a munkásbíróságotf — Szenner József (f): Hogy jön a csizma az aszta'ra?) T. Országgyűlés! Itt megint nem értek valamit:. Meg kell mondanom, únos untalan hallnuk arról, hogy a fővárosnak volt egy egészséges gondolata, ötlete éspedig az, hogy télire tartalékolni fogja az élelmiszert, hogy Budapest és környékének népe té'ieai se maradjon élelem inélkül. Ehhez azonban iköllcsönt és hitelt kért a# államtól. Es' csodálatos, a Gazdasági Főtanács ezt is megtagadta, illetve néhanéha morzsákat hullajt a fővárosnak. (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Nem fizették be a közmunkaváltságot. Nincs pénz!) Én nem tudom, hogy miért csinálják ezt, de kénytelen vágj- ok arra gondolná, hogy csak azért, inert a testvéripárt találta ki ezt a gondolatot. (Zaj a kommunistapárt soraiban.) Én nagyon kejveím; ' szüntessék meg egymás közötti ezt a kényes testvéri vetélkedést és 'adják meg a fő-
