Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

357 As országgyűlés 9. ülése 1947. szakira«, — de úgylátszik, csak a saját nevében 1 beszélt, mert csak egyesszámbaín lehet sze- : relmi kijelentéseket tenni» — , (Felkiáltások a kommunist

apart soraiban: Nagy tévejJéTfe!) — »sőt hozzáteszem«, — nem én, hanem Révai József — »hogy még az internálások rendszerébe sem vagyunk szerelmesek.« (Pásztor Tamás (f): Hát mibe szerelmesekf — Derültség.) »Jói tudom és nem tagadom, hogy az inter- . nála si jog és a köztársasági alaptörvénybe iktatott emberi jogok között van ellentmondás« — és ezt felfedezte Révai József is — »ezt tudjuk, hogy ez az ellentmondás eégnagy.« — (Tovább olvassa:) »Az emberi jogok csak olyan demokráciában válhatnak valósággá«, — inondija azután tovább a képviselő úr konklúzióképpen, — »amely először megsemmisíiteiifte az ellenségeit«, stb. eitb. (Úgy van! Űgy van! a kommunistapárt soraiban.) Úgy látszik, a ténymegállapítás he

1 yes és azonos, »ebben nézeteink megegyeznek, (Zaj és mozgás.) ellenben a konzekvencia nem azonos, mert mi ebből a beismerésből, ebből az önvallomásból azt ia konklúziót kívánjuk levonni. hogy ha, valaki hibás, valami helyieden, vagy valiamibe nem vagyok szerelmes, akkor nem ragaszkodom hozzá, (Dénes István (md): Akkor nem szereltem.) azt nem szeretem, az bizonyos, hogy amit nem szeretek, azt talán gyűlölöm és mindenesetre igyekszem az á'laméleitből és a politikai eszközök és fegyverek közül kizárni. (Kemény Györgyné (kp): Egyelőre szükséges rossz! — Egy hang a kommunistapárton: Először a fasisztákat kell eltüntetni! — Papp Lajos (kp): Mondja, képviselő úr, ön megbocsátana nekünk, ha megváltoznék a világ!) Egyelőre elérkezett annak az ideje, hogy az amneszi'.ia kérdésével, magyarul a közkegyelem kérdésével foglallkozzunk. (A beszédidő végét jelző lámpa kigyullad« — Az elnök csenget.) Rögtön befejezem. Ez a kérdés itt izöriget az ajtónkon- Románáábain és Jugoszláviában nagylelkű megértéssel bocsátottak meg a bűnösök igen nagy tömegének. A reakció sem szűkolködö% abban, hogy jóformán minden karácsonykor (Zaj a kommunistapárt soraiban.) nem egyéni, hanem a bűnözők bizonyos körére kiterjedő kegyelmi joggal éljen. (Ligeti László (kp): Politikai kérdésekben nem vol:: soha amnesztia Magyarországon!) Legyen a demokrácia nagylelkű, legyen a demokrácia kegyelmes és erős és igenis nemcsak a halálbüntetést, hanem az emberi méltósággal! és a köztársasági alaptörvénnyel ellentétben lévő (Elénk felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Miért nem 15 évvell ezelőtti mondotta ezt! Mért n

em 25 évvel ezelőtt mondotta ezt!) internálási rendszert, amely lehetővé teszi, hogy embereket bírói ítélet nélkül, közigazgatási tisztviselő diszkrecionális hatáskörében (Folytonos zaíszabadságaitól megfosszanak, szüntesse meg éí vessen véget annak a szégyenérzésnek, amelyet a fasizmus teremtett meg. Mert ma ugyanazoknak a rendeleteknek az alapján internálnak, amelyeket 1920-ban, 1922-ben és 1939-ben hoztak. (Az elnök csenget.) Azt kérem, hogy egyszersmind egy széles, de nem egyénekre kiterjedő, nem privilégumot jelentő, hanem a bűncselekmények bizonyos körére kiterjedő széleskörű amnesztiát hozzon a demokrácia. Ezt kívánom a miniszter úritól. (Helyeslés és taps az ellenzék somiban. *— Zaj a kommunistapárton. —• Miklós Jmre (f) Dögei Imre (kp) felé, aki kezével int: Karl»n

dites tilos.) évi ok óbcr hú 22-én, s&trdáú. 358 _ Elnök: Az interpellációt az Oirisaággyűlé® ikiadpa az igazságú gym miszter úrnak. Következik Szabados i Pál képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz a tipus-ruhaakció elmaradásai miatt. Kérem jegyző képviselőtársunkat, olvassa fel az inter peliláció szövegét. Hajdú Ernőné jegyző (olvassa): »Van-e az iparügyi miniszter úrnak tudomást arról, hogy 1. az Anyag- és Árhivatal július 17-én tárgyalásokat indított, amelyek arra irányultak, hoigy a konfekcióipar bevonásával' a városi és falusi dolgozó rétegeket jó és olcsó típusruhával lássák el? (Szabó Árpád földmívelésügyl miniszter a terembe lép. — Pásztor Tamás (f) : Éljem, megjött a kormány! — Derültség, éljenzés és taps a függetlenségi párt és a néppárt soraiban. — Nagy Károly (kp): Az előbb azt kiáltották, hogy nem szakértő. — Zfíjj 2. hogy a tárgyalások folyamán az Anyagés Árhivataltól a tárgyaló szervek propozíciót kaptak, amely szerint a Gazdasági Főtanács kétmillió forint hitelt állapított meg. amely szer.iint ezt a kis- ésközépkowfekeióiparr igénybeveheti. Ebből a hatvan napra adott céghitelből az átvesindő áru hetven százalékát' a, hi tel képezi és harminc százalékát a konfekcióipát sajátjából fedezi. ' 3. feltétel volt, hogy ebbe az akcióba a kisés középipar csak akkor kapcsolócihatik bele, ha» -minden ágazatét és érdekképviseletét bevonva, munkaközösséget alakít. Ez a munkaközösség egyetemlegesen köteles vállalni a felelősséget a kölcsön visszafizetéséért és az Anyag- és Árhivatal által megkívánt minőségi gyártásért. 4. hogy ez a munkaközösség a felelősséget vállalva megalakult, kis- és középiparos tagjai erejükön felül, de befizettek 360.000 forintot a niunkaközössség pénztárába! 5. hogy a megkívánt feltételek teljesítése után miért maradt el mégis a típusruhaa*kció!« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabados Pál (an): T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A magyarországi és budapesti konfekciósok nevében interpellálom az iparügyi miniszter urat, (Mónus Illésné (s-zd): Ezt hogy képzeli a képviselő úr!) Július 17-én _ a Gazdasági Főtanács és az Anyag és Árhivatal tárgyalásokat indított, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy a 'dolgozó széles néprétegeket olcsó egységes ruhával lássák el, miként ezt a típuscipőknél tettékA tárgyalások megindulták, a Gazdasági Főtanács 7 millió hitelt ígért az Anyag- és Árhivatalon keresztül tárgyaló kis- és középiparosságnak. A feltétel az volt, hogy a kisés köziépiparosság a képviseletek és.a szövetkezetek bevonásával munkaközösséget alakítson' amely munkaközösség az adott hitelért egyetemlegesen vállal felelősséget és egyben felelősséget vállal azért, hogy az általa ^ készített ruhák az Anyag- és Árhivatal által előírt minőségnek mindenkor megfelelnek. Nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a Ms- és középkonfekció ipar, amely a Aelszabaduílás tóttá a legnagyobb nehézségekkel küzd a mindennapi megélhetésért. _ mert a gyártott szövetek legnagyobb réV e nem a kiskeresetű dolgozórétegek bukszájához van szabva, hanem mindenkor azokéhoz, akik meg tudják fizetni az 1500—2000 foria* 23*