Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-9
353 . Àz országgyűlés 9. ülése 1947. ilyen körülmények között papírbiányra és más . technikai hiányra hivatkoznak. (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Papírhiány is van! — Zaj az ellenzéken.) Az egyik közbeszóló képviselőtársam nagyon bölcsen állapítja meg*, hogy a választásnál az előzetes megállapodások és ígéretek ellenére, hogy ai pártvezérek csak a legszükségesebb néhány 3—4 plakátot fogják kinyomatni, mégis éppúgy térdig, sőt a fejüair kömjfelül jártunk a plakátokban,, mint az előző választáskor, — nein szólva a kék céduláikról és egyebekről. (Felkiáltások a szociáldemokrata lés a kommunista, pár ton: Lejárt a beszédideje! — Pászthory István (f): Kék cédulák! — Prieszol József (kp) : Maga csak beszéljen az elrejtett krumplijáról! — Szenner József (f): Kék cédulával jött be! —Zaj.) De van papír a »Pesti Izé«re, a Fáklyára, az ítéletre és anas 16, évein felülieknek árusított pornografikus, nagyon is erkölcsirontó ponyvára, az Ezeregyéiisziaka meséire, különböző detektív regéw nyékre. (Felkiáltások a szociáldemokrata és a kommunistapárton: Lejárt az ideje!) A kormány hibája és mulaszt ás a, hogy a tankönyvkiadás részére nem biztosít kellő mennyiségű papirt, mert míg egy-egy pártnak ,5—6 napilapba is van, reggelL, délben, éjszaka, sőt a nap minden órájában, s amikor ilyen szennyirodalomra van papír, amelyről az előbb beszéltem, akkor tankönyvekre nem gondoskodik >megf eleilő meninyiségű papírról. •• Ezért felkérem a miniszter urat, (Zajos felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton: Lejárt az ideje!) foglalkozzék a kérdéssel és a tankönyvek késedelmes kiadásából származó szellemi káosz megszüntetéséről haladéktalanul gondoskodjék. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken.) Elnök: Az interpellációt az országgyűlés kiadja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter unnak. < Következik Lévay Zoltán képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter űrhoíz a demokrácia erejét és a megbocsátás szellemét demonstráló közkegyelmi rendelkezés kiadása' tárgyában. ' Kérem a. jegyző képviselőtársunkat, szíveskedjék az interpelláció szövegét feflolvasni. Hajdú Ernőné jegyző (olvassa): »Interpelláció az, igazságügymiaiiszter úrhoz a demokrácia erejét és a megbocsátás szellemét der mcnstráló közkegyelmi rendelkezés kiadása tárjgyálbain. s Tekintettel arra, hogy demokráciánk megszilárdulását a megbocsátás szellemét demonstráló közkegyelmi rendelkezés is hivatva van ország-világ előtt megmutatni, hajlandó-e -az. igazságügyininiiszter úr megfelelő méretű közkegyelem kezdeményezésére vonatkozó törvényhoszíási intézkedést inaugur állni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti m szó. t Lévay Zoltán (ind): T. Országgyűlés! Kénytelein vaigyok az országgyűlés és a türelmetlen közbeszólók figyelmét ,még egy interpellációval igénybe venni, (HaMjuk! Halljuk! a magj/ar demokrata párton.) a továbbiakat majd a következő interpellációs napon fog v om előadni. (Derültség az ellenzék soraiban. — Egy hang a kommunistapárton: Kitírjuk!) Mi mindannyian emlékszünk arra, hogy a választások előtt a kormány olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint ez a választás, illetőleg «a nemzetgyűlés feloszlatása yoltaORSZÁÓGYÜLÉSI NAPLÓ I. évi ok ober hó 22-én, szerdán. 3Ö4 kóppen új korszakot jelent a magyar demokrácia fejlődéséiben, olyan korszakot, amely az ideiglenesség idejét lezárja, és ez ia válaisiztás végleges konszolidációt teremt azzal a közjogi ténnyel, hogy a nemzetgyűlés helyett ország' gyűlés fog összehivatni. Ugy érzem, már ezzel a megállapítással is elérkeztünk a konszolidáció bizonyos fokára, ha a cseppfolyós állapotból nem is jutottunk még el a teljes kikristályosodáshoz, legfeljebb a polarizációhoz, mint azt már innen az ellenzékről sokszor megállapították, de mindenesetre kétség" telén, hogy hatodunk, és amint éppen a fjaihm jó magyar parasztemberektől hallottam, akik a forradalmakait — mert hiszen végeredményben forradalomból született meg ez a demokrácia. (Nagy zaj a kommunista párton. — Prieszol József (kp) : Es most szeretnék visszacsinálni. •— Varga László (dn): Nem is tudja, miről vaui szó! — Zaj.) ia kiforrat'U;.|n borhoz hasonlítják. (Szenner József (f) Prieszol József felé: Ö maga is kacagjál!) Mine 1 enesatré vannak olyan meginyalatkozások is, mint a közbeszóló képviselő uré, amelyek feltétlenül arra mutatnak, hogy nem sok haladástiértünk el azóta, amióta a nemzetgyűlés országgyűléssé lett, (Derültség és taps az ellenzéken-) és majdnem olyant cseppfolyós állapotban vagyunk, mint azelőtt. (Derültség.) Mondom, ez a forradalmi, demokratikus fejlődés olyan, mint a jó bor élettani fejlődése. A jó bor úgy fejlődik, hogy először abból ia zavaros és bizony meglehetősen gusztustalan kinézésű és színű If olvadékból' felszínre jön minden szenny, ami abban a folyadékban van. (Elénk derültség és taps az ellenzéken.) Ebben a moslékszerű folyadékban fokozatosan leszállnak a hordó aljára ezek az erjedést előidéző baktériumok, mikrobáik, gombák, amíg azután abból valóiban seprő lesz, tehát) a polarizáció — hogy úgy mondjam — megtörténik (Derültség 'és taps az ellenzéken.) és azután abból a maszszából — ami jelenleg az ország, a nép — tiszta, egészséges színbor lesz, sőt olyan színbor, aimely miinél tovább mariad (nyugodtan, annál jobb lesz. (Folytonos zaj.) Ha azután lefejtik azt a bort, amely kétszer, vagy nem tudom hányszor forrt, akkor végeredményben finom nektárszerű aszú, vagy príma óbor lesz belőle. Ha tehát elfogadjuk a természetnek ezt az útmutatását arra, hogy . milyen a fejlődés folyamata, akkor nem kell kétségbeesni azon, ha -néha aggasztó jelenségeket is látunk, (Derültség az ellenzék soraiban.) ha néhanéha fel-fel tör vagy buzog az a bor; végeredményiben majd ki fogja forrni magát, (Justus Pál (szd): Ügy van!) Mi bízunk és hiszünk abban, hogy ez a demokrácia végeredményben egy színtiszta, egészséges valami lesz(Szabó Imre (kp): Mi is! — Folytonos zaj. — Bakó Kálmán (kp): Maga volt a moslék, amikor kirúgták a kisgazdapártból!) Éppen ezért azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy ez a demokrácia igenis fejlődött, haladt a konszolidáció felé, annak bizonyos fokát elérte; ennek azonban 1© kell vonnunk a konzekvenciáit is, olyan értelemben, hogy azokat a demokrácia szellemével össze nem férő, sőt — horribile dictu — éppen a fasizmus korszakából áthozott, átmentett és megfejelt intézkedéseket (Nagy László (md): Itt van a hiba!) fokozatosan helyezzük hatályon kívül, és a magyar demokrácia az eszközeiben is, szelleméhen, hangjában, törvényeiben, törvényhozásában, erkölcseiben, igazságszolgáltatása" • - 23
