Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

349 Az országgyűlés 9. ülése 1947. Következik Lévay Zoltán képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz laiz új állami tamköny vek kiadása tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását.. Hajdú Ernőné jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomása a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arrólt hogy az új demokratikus állami tankönyvek — különösem az általános isko'ák számára —> még mindig nem jelentek meg, illetőleg közüllük csak néhány jelem meg? 2. Tekintettel a késedelmes megjelenésből származó nagy tanulmányi hátrányokra,^ hajlandó-© a miniszter úr sürgősem kivizsgálni a tankönyvek késedelmes megjelenésének okait és a késedelemért felelős 'személyek ellene a megfelelő intézkedést megtenni? Elnök: Az interpelláló jkép viselő r.rat illeti a SÍZIÓ. Lévay Zoltán (md): T. Országgyűlés! Szerettem volna megvárni ezzel az interpelláció-' vall az. ország távollévő illusztris kultuszminiszterét, Ortutay Gyulát, (Derültség és zaj az ellenzéken.) úgy látom azonban, hiába várom, mert egyelőre inam jön haza, (Pászthory István (f): Még az, itthoniak síneseinek j itt!) de azt hisziem, felesleges is volna a várakozás, mert ha haza is jött vollina a miniszter, úr, akkor sem lenne itt, hiszen — amint <a mellékéit ábra bizonyítja — a többi miniszter úr itthon van ugyan, (Pászthory István (f): Nagyon dolgoznak!) de mégsem tisztelik meg jelenlétükkel/az országgyűlést, bér kétesztendős tapasztalataik után már ismerőtök illenék a házszabályokat. Ha a miniszteri felelősségről szóló törvényt nefen. is iismernéik, —bár elég 'régi — la házszabályok intézkednek eirre vonatkozóan, és a miniszter urak résziéről nem (szívesség, nem udh variasság, hanem — bocsánat iá kifejezésért — egyenesen kutyafcötelesség itt lenni, /iaz alkot

J mányos parlamentáris életet, annak írott és íratlan szabályait tiszteletben tartani ás'a parlamentet., a, törvényhozásit megbecsülni azzal, hogy ha már ilyen ritkám működtetik, hogy hetemkimt, kéthetenkünt vagy havonkint egyszeregysizier hívják össze és 'akkor sürgősség állapján olyan javaslatokat, amelyeken heteikig kéirődztek, amelyeket hetekig készítettek elő,'egy nyolcórás ülésen keresztülhajtanak, legalább ilyenkor- jönnének el és a bársonyszékből/hal'V gjatináki nieg ia jó szót, ha mkios ásverodménye .a jó szónak, de legalább megnyugtatnának bent1 nünket, hölgy megbecsülik a parlamentet és a képviselőket (Justus Pál (szd): Ez nem jó szó!) azzal hogy végighallgatják azt, amit jó szándékkal akár a koalíció, ,a kormánypárt oldaláról, (afcaiiaz eíl'lenzék részéről mondanak. {Mozgás,^ zaj és felkiáltások a kommunistapárti *>#dalán: Tárgyra!) A házszabályok szerint a miiniszteréket a Ház, kötelezheti arra, hogy jelenjenek meg a Ház Ülésein. Ha a panLament, illetőleg annak jelenlegi többsége ezt az- eszközt nem kívánja igénybe venni, az annyit jelent, hogy ebben a vonatkozásban is azonosítja magiát minisztereivel, (vagyis egyáltalán nem tartja fontosnak és szükségesnek ezt a parlamenti munkát, kö'zömbös számára, hogy a miniszter meghallgatja-e az, interpeO&áló képviselők beszédét. (Felkiáltások a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán: Tárgyra!) Isniéfem tehát, ha másként nem megy, kénytelenek leszünk az elil'emzék részéről — még leszavazás évi ok ober hó 22-én, sz rdán. 350 valószínűsége mellett is — (Mónus Illésné (szd) : Ügy jó!) megtenni ezt a javaslatot, hogy ,a miniszter urak ráébredjenek tulaj dionképpemi kötelességükre, amelyet — úgylátszik — elfelejtettek. (Justus Pál (szd): iJobban tudják, mint (az úriak a magukét! — Felkiáltások az ellenzéken: Látszik! —

Justus Pál (szd): Halljuk a jó fszót, halljuk a jóakaratot!) Ami az interpelláció lényegét illeti, köztudomású, hogy a kormányzat az előrelátó és megfontolt figyelmeztetésekkel mit sem törődve, nagy diadallal jelentette I be és sietett megvalósítani a tankönyvkiadás államosít ásat, tehát IJÍ&S egy államosítást, egy 'újabb monopóliumot, (Justus Pál (szd): Csupa jóakarat!) A munkának az a része, hogy a meglévő tankönyveket indexre tették, használaton kívül helyezték és esetleg megsemmisítették, már megtörtént, (Felkiáltások a kommiinistapárt oldalán: Ez fáj! —•• Egy hang a néppárton: A gyermekeknek kell a könyv!) ellenben a nagy garral meghirdetett új tankönyvek még mindig csak egyesek vágyálmában élnek, (Egy hang az ellenzéken: Ligeti Magda!) mert akár a miniszterelnök úr kijelentéseire, akár az éppen vezérlő és legnagyobb jelenlegi párt hivatalos lapjára hivatkozom» meg kell .állapítanom, hogy a tankönyvkiadás állllamosítása eddig még csak egy elv, egy deklaráció, de igen kevés valósult meg belőle. (Prieszol József (kp): Mondja meg őszintén, melyik ügyfelének adjuk vissza?) Nevezetesen a minisztereikiök úr azt mondotta programmbeszédében (olvassa): »Új Szellemű állami tankönyvek kiadása szoros kai>osolaitbam áll az oktatással!« (Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Hát ez igaz, ebben egyetértünk, még az ellenzék is. (T.ovább olvassa): »Az általános iskolák számára eddig 36 tankönyv kézirata készült el, amelyek közül megjelent 11, nyomás alatt van 8, a többi pedig munkában van.« Ez az, amivel azután nem értünk egyet. Ugyanis vagy 36 tankönyv kell, mint ahogyan a miniszterelnök úr — azt hiszem tévesen — mondja, vagy pedig a Szabad Nép téved, amikor 56-ban állapítja meg a szükséges tankönyvek számát, de mindegy, akár 36, akár 56, mindenesetre több tucat tankönyv ikeilt, amely több tucat tankönyvből az én imiagánértesülésem szerint még 11 sem jelent, meg. A miniszterelnök úr nyilván jobban van értesülve; tegyük fel, hogy 11 megjelent, akkor is édeskevés, az csak egy harmadrésze, vagy egy negyedrésze azoknak a tankönyveknek, amelyeknek meg kellett volna jelenniök. Viszont nagyon jól tudjuk, az idő halad, nem várja meg a politikát és nem várja meg a késedelmes kormányintézkedéseket. Itltl volt szeptember, gyermekeink iskolába menték, gyermekeink tanulni szeretnének, és a tanítóknak tanítaniok kellene őket. Azt hiszem, nem kell semmiféle pedagógiai szaktudás annak megítéléséhez, hogy mit jelent az, ha a gyermekek könyv nélkül kénytelenek tanulni és mit jelent az, így tanítani. (Ternay István '(ta|d): Kár volt a Ligeti Magda könyvét etkobozni, ugye? .— Derültség. — Schiffer Pál (szd): Még nem olvasta?) Mielőtt tehát ezzel a kérdéssel foglalkoznám, meg kell állapítani, hogfy itt egy elhamarkodott intézkedés történt. Mert feltéve, hto'gy helyes a tankönyvek államosítása, ne méltóztassék ezt a kérdést úgy beállítani, amint azt egyes bősz közbeszólók teszik, hogy