Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-7
279 Az országgyűlés 7. ülése 1947. deficit kérdése. Hányszor követeltük mi a MÁSz-nál és a NIK-nél jelentkező deficitek lebontását! Maga a kormányprogram most utólag bevallja,, bogy igenis a túlméretezett adminisztráció volt az oka; bevallja ez a kormányprogram, bogy a munkafegyelem meglazulása volt az oka; bevallja, bogy az egyéni felelősségérzet hiánya volt, az oka ennek az előállott deficitnek. Hányszor és hányszor követeltük! S itt tanúul hívhatnám lapom egész közösségét, de talán pártom programját is bemutathatnám: hányszor és hányszor követeltük ezeknek a kifogásoknak megszüntetését, aiiélkül hogy megfelelő visszhangra akadtunk volna! Hányszor követeltük . a korrupció megszüntetését, amelynek egyik melegágya a fizetések csekélysége a közalkalmazottaknak a nyugdíjazottaknak emberi élethez méltatlan fizetésstandardja ! Azután utolsónak természetesen szintén közös programot vallanak úgy a miniszter elülök, mint a munkáspártok a választási visszaélések kérdésében. Csupán &gy pontban térünk el itt, amikor a miniszterelnök expozéja azt mondotta, hogy a választások nem jelentettek túlságos eltolódást a végső eredményben. Ma Erdei képviselőtársam is megismételi te ezt az axiómát. Igen t- Országgyűlés! A szabadságot, az emberi jogokat nem számok szerint mérik. .Nem az a kérdés, vájjon eltolódott-e nagyobb viaigy kisebb mértékben. (Közbeszólás a néppárton: El is tolódott!) — nem ez a jogi kérdés, az államjoigi, a polgári és szabadságjogi kérdés — hanem az, hogy az emberi jogok, a szabadságjogok kérdése egy és oszthatialan. A szabadságjogok elseje, az én képviseltetési jogom: egy és oszthataliain. Ha csak egyetlenegy embertől is elvették a maga választójogét, akkor (mar csonka a parlament. Ez így van minden állam jogi tudományban. (Helyeslés és taps az ellenzékén.) Most jön egy másik csoportja a követelményeknek, amelyekről szintén azt kell mondanom, hogy azonosítjuk magunkat a kormányprogrammal. Ezek olyan pontok, amelyek a munkáspárti expozékban, a fcormányterveze'fekben nincsenek benne, amennyire azokat láttam, tisztán csak a miniszterelnöki expozéban szerepeltek.* így a miniszterelnök úr. azt mondotta;, hogy az egyéni kezdeményezés .jóformán teljesen megszűnt az élet minden terénEleget harcoltunk # és harcolunk azért, hogy ne toljunk el mindent a pártvonalra, • ne mindent a különböző politikai szempontok szerint ítéljünk meg hanem igenis, engedjünk teret az egyéni kezdeményezésnek! Azután ezt mondja: »Az egyéni teljesítményt még nem sikerült a kívánt mértékre emelni.« Nagyon boldog vagyok, hogy éppen a miniszterelnök úr. aki tehát többek között a koalícióban a marxista pártokat is képviseli, taz egyéni teljesítmény -kiemeléséi ilyen nagy súlyt helyez- Azt niondlja a miniszterelnök úr, hogy »túldrágán tertotelünk . . •« Megint csak arra kell hivatkoznunk, hogy hányszor és hányszor írtuk meg ezt anélkül, hogy visszhangra leltünk volna. »Lecsökkenteni az igazgatók létszámát..-« Mennyi támadásban volt részünk, amikor ezeket a szempontokat feltártuk! Es végül itt A^an a szakszerűség kérdése, ami miatt már valósággal gúny tárgyává tettek minket, hogy lámcsak a évi október hé 10-én, pénteken. 280 szakszerűség lesz az a nagy siboleth, amely megmenthetné az országot... Nem tudom, valóban megmenthetné-e az országot, de nagyon sok dologban segíthetne. Nagyon örülök, hogy ezt déjà vw-képpen a miniszterelnök úr expozéjában megismerhettük. Vannak aztán pontok, — és itt van a dolog érdekes része, — lamelyek a miniszterelnöki expozéban nem szerepelnek, de a munkáspártok tervezeteiben igen fontos szerepet játszottak. Itt van például a minisztériumok és államtitkárságok számának jelentős csökkentése• Nem íudoirnt mii lett ezzel a nagyon egészséges munkáspárti követeléssel, mire a kormányprogramot magunk előtt látjuk. Az mondja,, »a felesleges intézmények megszüntetése ...« (Zaj.) Erről megint nem találtaim a hivatalos fcormányprdgrianiban egy szót sem- Most azután itt volt a munkáspártoknak ép— kitűnő, hallatlanul népszerű és nagyon mély igazságot rejtő követelése: a bankettezéseket töröljék el. Hivatkozhatom árra. igen t országgyűlés, hogy a mi pártunk már igen hosszú idők óta visszautasított minden ilyenfajta meghivást, mert elvi álláspontunk szerint a közpénz nem való arra, hogy bárminő kitűnő államférfiak vagy nem tudom minő alkalmak tiszteletére banketteket rendezzenek. Találunk itt a munkáspártok programjában egy másik kitűnő pontot, amely ^ azt mondja, hog-y a közalkalmazottak szigorú fegyelmi szabályzatát meg kell alkotni- Nem egé L szén ilyen egyszerű a dolog, mert így, ahogyan ezt a munkáspártok programija magiálba foglalta voltaképpen egy reprimandiseieljárást tételez fel, anélkül, hogy tulajdonképpen kihailglatást eszközölne az illetőknél, akiket ez érintene. Tudniillik nem fegyelmi szabályzatra van itt egyszerűen szükség, hanem mindenekelőtt szolgálati pragmatikára. (Ugu van! Ugy van! Helyeslés az ellenzéken.) Követelem 40 év óta a magyar közéletben én* aki valaimiilkor közlalkalmazöt+ voltam, a közszolgálati pragmatikát, és azt hittem, hogy ha jön egy demokratikus kormányzat első feladata leisz a közélet tisztasága, a korrupció elleni harc érdekében, hogy megalkossa azt a szolgálati pragmatikáit, amely gerincet ad a közalkalmazottak alá, amely kivonja őket mindenféle befolyásolás lehetősége alól! (Taps az ellenzéken.) Van azután megint egy másik,, még sokkal érdekesebb pont a marxista-pártoknak ebben a közös programjában, ez nedig vonatkozik a páíiltok gazdaságig vállalkozásaira, amelyeket lebontandóknak vél. (Egy hanq a néppárton: Rendkívül érdekes.) Nagyon érdekes ez a dolog, mert a mi pártunk volt az, amely a kezdet kezdetétől fogva_ nem vett részt abban, hogy nyomdákat, mozikat, rádiót, sajtóvállalatoklalij stb- magáiévá tegyen. Szántszándékosan, tudatosan nean cselekedtük ezt. E miatt maradtunk szegény párt, e miatt lettünk kispátrt % de ne|mJ óhajtottuk a történelmi felelősséget azért elvállalni, hogy a magánvállalkozásba Delevigyük a politikai levegőt. Következik a rendeleti úton, való kormányzás megszüntetéseIgen t. Országgyűlés! Azt hiszem, nem szükséges itt közelebbről sok szót ejteni arról, hogy mit jelent a rendeleti kormányzás. Engedjék meg, hogy imost mint újságíró szóljak. Az a rendélet, vagy nem tudom minek nevezzem, mellyel például most az egész sajtót október 31-étől kezdve a belügyminiszter gráciájára bízzák, (Varga László (dn): Merénylet a
