Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

279 Az országgyűlés 7. ülése 1947. deficit kérdése. Hányszor követeltük mi a MÁSz-nál és a NIK-nél jelentkező deficitek lebontását! Maga a kormányprogram most utólag bevallja,, bogy igenis a túlméretezett adminisztráció volt az oka; bevallja ez a kor­mányprogram, bogy a munkafegyelem meg­lazulása volt az oka; bevallja, bogy az egyéni felelősségérzet hiánya volt, az oka ennek az előállott deficitnek. Hányszor és hányszor követeltük! S itt tanúul hívhatnám lapom egész közösségét, de talán pártom program­ját is bemutathatnám: hányszor és hányszor követeltük ezeknek a kifogásoknak megszün­tetését, aiiélkül hogy megfelelő visszhangra akadtunk volna! Hányszor követeltük . a korrupció meg­szüntetését, amelynek egyik melegágya a fi­zetések csekélysége a közalkalmazottaknak a nyugdíjazottaknak emberi élethez méltatlan fizetésstandardja ! Azután utolsónak természetesen szintén közös programot vallanak úgy a miniszter elülök, mint a munkáspártok a választási visszaélések kérdésében. Csupán &gy pontban térünk el itt, amikor a miniszterelnök expo­zéja azt mondotta, hogy a választások nem jelentettek túlságos eltolódást a végső ered­ményben. Ma Erdei képviselőtársam is megis­mételi te ezt az axiómát. Igen t- Országgyűlés! A szabadságot, az emberi jogokat nem számok szerint mérik. .Nem az a kérdés, vájjon eltolódott-e nagyobb viaigy kisebb mértékben. (Közbeszólás a nép­párton: El is tolódott!) — nem ez a jogi kér­dés, az államjoigi, a polgári és szabadságjogi kérdés — hanem az, hogy az emberi jogok, a szabadságjogok kérdése egy és oszthatialan. A szabadságjogok elseje, az én képviseltetési jo­gom: egy és oszthataliain. Ha csak egyetlenegy embertől is elvették a maga választójogét, ak­kor (mar csonka a parlament. Ez így van min­den állam jogi tudományban. (Helyeslés és taps az ellenzékén.) Most jön egy másik csoportja a követel­ményeknek, amelyekről szintén azt kell mon­danom, hogy azonosítjuk magunkat a kor­mányprogrammal. Ezek olyan pontok, ame­lyek a munkáspárti expozékban, a fcormányter­veze'fekben nincsenek benne, amennyire azokat láttam, tisztán csak a miniszterelnöki expozé­ban szerepeltek.* így a miniszterelnök úr. azt mondotta;, hogy az egyéni kezdeményezés .jó­formán teljesen megszűnt az élet minden terén­Eleget harcoltunk # és harcolunk azért, hogy ne toljunk el mindent a pártvonalra, • ne mindent a különböző politikai szempontok szerint ítéljünk meg hanem igenis, engedjünk teret az egyéni kezdeményezésnek! Azután ezt mondja: »Az egyéni teljesít­ményt még nem sikerült a kívánt mértékre emelni.« Nagyon boldog vagyok, hogy éppen a miniszterelnök úr. aki tehát többek között a koalícióban a marxista pártokat is képvi­seli, taz egyéni teljesítmény -kiemeléséi ilyen nagy súlyt helyez- Azt niondlja a miniszter­elnök úr, hogy »túldrágán tertotelünk . . •« Megint csak arra kell hivatkoznunk, hogy hányszor és hányszor írtuk meg ezt anélkül, hogy visszhangra leltünk volna. »Lecsökken­teni az igazgatók létszámát..-« Mennyi táma­dásban volt részünk, amikor ezeket a szem­pontokat feltártuk! Es végül itt A^an a szak­szerűség kérdése, ami miatt már valósággal gúny tárgyává tettek minket, hogy lámcsak a évi október hé 10-én, pénteken. 280 szakszerűség lesz az a nagy siboleth, amely megmenthetné az országot... Nem tudom, valóban megmenthetné-e az országot, de na­gyon sok dologban segíthetne. Nagyon örü­lök, hogy ezt déjà vw-képpen a miniszterelnök úr expozéjában megismerhettük. Vannak aztán pontok, — és itt van a dolog érdekes része, — lamelyek a miniszterelnöki expozéban nem szerepelnek, de a munkáspár­tok tervezeteiben igen fontos szerepet játszot­tak. Itt van például a minisztériumok és ál­lamtitkárságok számának jelentős csökkentése­• Nem íudoirnt mii lett ezzel a nagyon egészsé­ges munkáspárti követeléssel, mire a kormány­programot magunk előtt látjuk. Az mondja,, »a felesleges intézmények meg­szüntetése ...« (Zaj.) Erről megint nem talál­taim a hivatalos fcormányprdgrianiban egy szót sem- Most azután itt volt a munkáspártoknak ép— kitűnő, hallatlanul népszerű és nagyon mély igazságot rejtő követelése: a bankettezé­seket töröljék el. Hivatkozhatom árra. igen t országgyűlés, hogy a mi pártunk már igen hosszú idők óta visszautasított minden ilyenfajta meghivást, mert elvi álláspontunk szerint a közpénz nem való arra, hogy bárminő kitűnő államférfiak vagy nem tudom minő alkalmak tiszteletére banketteket rendezzenek. Találunk itt a munkáspártok programjá­ban egy másik kitűnő pontot, amely ^ azt mondja, hog-y a közalkalmazottak szigorú fe­gyelmi szabályzatát meg kell alkotni- Nem egé L szén ilyen egyszerű a dolog, mert így, aho­gyan ezt a munkáspártok programija magiálba foglalta voltaképpen egy reprimandiseieljá­rást tételez fel, anélkül, hogy tulajdonképpen kihailglatást eszközölne az illetőknél, akiket ez érintene. Tudniillik nem fegyelmi szabályzatra van itt egyszerűen szükség, hanem mindenek­előtt szolgálati pragmatikára. (Ugu van! Ugy van! Helyeslés az ellenzéken.) Követelem 40 év óta a magyar közéletben én* aki valaimiilkor közlalkalmazöt+ voltam, a közszolgálati pragma­tikát, és azt hittem, hogy ha jön egy demokra­tikus kormányzat első feladata leisz a közélet tisztasága, a korrupció elleni harc érdekében, hogy megalkossa azt a szolgálati pragmatikáit, amely gerincet ad a közalkalmazottak alá, amely kivonja őket mindenféle befolyásolás le­hetősége alól! (Taps az ellenzéken.) Van azután megint egy másik,, még sokkal érdekesebb pont a marxista-pártoknak ebben a közös programjában, ez nedig vonatkozik a páíiltok gazdaságig vállalkozásaira, amelyeket le­bontandóknak vél. (Egy hanq a néppárton: Rendkívül érdekes.) Nagyon érdekes ez a dolog, mert a mi pártunk volt az, amely a kezdet kezdetétől fogva_ nem vett részt abban, hogy nyomdákat, mozikat, rádiót, sajtóvállalatoklalij stb- magáiévá tegyen. Szántszándékosan, tuda­tosan nean cselekedtük ezt. E miatt maradtunk szegény párt, e miatt lettünk kispátrt % de ne|mJ óhajtottuk a történelmi felelősséget azért elvál­lalni, hogy a magánvállalkozásba Delevigyük a politikai levegőt. Következik a rendeleti úton, való kormány­zás megszüntetése­Igen t. Országgyűlés! Azt hiszem, nem szükséges itt közelebbről sok szót ejteni arról, hogy mit jelent a rendeleti kormányzás. En­gedjék meg, hogy imost mint újságíró szóljak. Az a rendélet, vagy nem tudom minek nevez­zem, mellyel például most az egész sajtót ok­tóber 31-étől kezdve a belügyminiszter gráciá­jára bízzák, (Varga László (dn): Merénylet a

Next

/
Thumbnails
Contents