Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-7
271 Az országgyűlés 7. ülése 1947. évi október hó 10-én, perieken. 27.2 vetkezetekre bízni. Csak arra hivatkozom itt, hogy a mezőgazdaság hároméves tervbeli beruházásainak igen jelentékeny része a szövetke* zetekre van számbavéve, viszont szövetkezeteink egyéb fogyatékosságaik -és egyéb képtelen körülményeik miatt nem tudják vállalni és nem tudnak megbirkózni vele; ha pedig ezt nem teszik, ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságból kiesik az a beruházás. Végül természetesen mindehhez pénz kell, ehhez tőkefedezetre van szükség. Akár állami forrásból, akár ihás közületi, vagy akár magánforrásból, mindenképpen pénzre van szükség, még pedig olyan — legjo_bb meggyőződésem szerint — hasznos beruházásra, amelyet olyan helyre fektetünk be, ahol éppen az áruforgalomban beltöltött szerepénél fogva nagyon hamar kifizetődik. Mindez, amit elmondottam, két kifogást válthat ki, és a közbeszólásokban már el is hangzott ez a két kifogás. Az egyik az, hogy nagyon megterheli az államháztartást, a másik pedig az, hogy az egésznek valami kereskedelemellenes éle van s ez az elképzelés a magánvállalkozást sérti. Hadd szóijak ezekről. Ami a tőkét illeti, azt a múlhatatlanul szükséges forgótőkét és kezdeti hitelt, amely nélkül ezek a szövetkezetek nem boldogulnak, meggyőződésem szerint nemcsak az államháztartásból, nemcsak állami forrásból lehet előteremteni. El tudok képzelni olyan állami gazdaságpolitikai lépéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy közületi, más közületi vagy magánforrásokból is tudnak a szövetkezetek fejlesztéséhez szükséges tőkéből valamit rendelkezésre bocsátani. Egy részében kétségtelenül az államot kell hogy terhelje ez, de ehhez a következőt jegyezném meg. Ez egyike laizoknak az állami szükségleteknek, amelyeket egyfelől kötelességünk teljesíteni, amelyek másfelől pedig kifizetődnek, mert olyan vállalkozásba, olyan munkába adjuk be ezt a tőkét, amely egyrészt a szövetkezetek javára, a termelés és a fogyasztás javára is kamatozik, másrészt pedig az államháztartás javára is kamatozik. A másik kifogás az, hogy ez kereskedőellenes. Miért lenne kereskedőellenes! Meggyőződésem szerint nem az, és éhhez a következőket szeretném elmondani. A kereskedelemnek megvannak a maga vitathatatlan zónái, a kereskedelemnek megvan a maga hivatása, szerepe, amelyet soha nem is állt szándékunkban megtámadni vagy kétségbevonni. ^ Viszont a másik oldalon a tervszerű, irányított, ellenőrzött gazdasági életnek, amelyre rá vagyunk utalva — és ebben nincs is nézeteltérés közöttünk — bőven vámnak olyan területei, ahol elsősorban a szövetkezeteknek van hivatásuk és munkakörük a kereskedőkkel szemben is, de ez egy, a kereskedő munkájától külön ; terület. Ezek a gazdasági életnek olyan működési területei, ahol a tapasztalatok szerint még a gyenge szövetkezet is megfelelőbb, még a gyenge szövetkezet is jobb, mint az erős kereskedő, mert az ellenőrzésnek és az irányításnak egészen más garanciáját nyújtja, mint a kereskedő a maga zónájában. (Vértes István (md): Tagadom!) Vitatkozni lehet róla. Éppen elég tény igazolja azt, hogy ez körülbelül így van. (Vértes István (md): Csak egy tényt!) Az arány azonban, amely ma a kereskedelem^ és a szövetkezetek területe között fennáll, nézetem szerint elég rossz. Ha valami ma túlméretezett Magyarországon, akkor nézetem Szerint a kereskedelem a legelsők egyike, amely túl van méretezve. (Taps a parasztpárton. — Vér !ics István (md): Alszövetkezetek!) Ugyanakkor mi a kereskedői szaktudást, hozzáértést, amely nélkül áruforgalmat nem lehet jól lebonyolítani, nagyonis megbecsüljük, olyannak tekintjük, mint amely nélkül nem lehet szövetkezeti áruforgalmat, szövetkezeti ámgyüjtést és áruelosztást sem jól csinálni. Tehát távolról sem akarjuk elsorvasztani, feleslegessé tenni a kereskedői munkát, a kereskedői hozzáértést, de az arányola javítani <jppen a túlinéretezettség miatt bizony nagyon szeretnénk és éppen a szövetkezetek révéin is. (Zaj a parasztpárton. — Vértes István, (md) közbeszól.) Hadd mondja egy példát. A terményfelvásárlás hálózata úgy épült ki az elmúlt évtizedbein, hogy a Futura, mint egy ilyen állami megbízásból működő közérdekű vállalat, kiépítette a maga gabonagyüjtő hálózatát bizományosokból, legnagyobbrészt kereskedőbizományosokból. Ez a hálózat, meg kell mondanom, elvégezte ezt a munkát. (Zaj az ellenzéken. — Egy hang a- ^néppárton: Éreztük!) A felszabadulás óta ebbe a hálózatba mind több és több szövetkezet kapcsolódott bele, részbein Hangya-szövetkezetek nagyszámmal földmívesszövetkezetek, vagy egyéb helyileg alakult, központhoz nem tartozó szövetkezetek. Igen tanulságos eredménye lett ennek a pár éve s munkáinak, ennek a páréves változásnak, és ezt az MSzK, à Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ tapasztalataiból bárki ellenőrizheti: ezek a szövetkezetek annak ellenére, hogy igen kezdetlegesek voltak és nagyon soknál a könyvelés, ha. volt is régen, elpusztult, s új könyvvezetést nem tudtak kifogástalanul felfektetni, hogy a vezetők közül bizony nagyon sok'an szakértelem nélkül kerültek oda, mégis nemcsak hogy egészen jól megálltak a sarat a kereskedő bizományosok mellett, hanem éppen ! ^z ellenőrzés szempontjából és a szállítóknak, a termelőknek megnyugtatása és kiszolgálása szempontjából jóval hasznosabb és jobb munkát végeztek, mint a kereskedő bizományosok. Ez 'a példia is • amellett szól, hogy ilyen különleges területeken, a kötött áruforgalom, az ellenőrzött és irányított gazdálkodás ilyen területein bizony a szövetkezeteknek megvan a maguk hivatása, még a kereskedőik rovására is- (Kiss Ferenc (md): Ezt bizonyítja isî — Vértes István (md) : Csak bizonyítaná nem tudta!) Tessék megnézni az MSzK-nál azokat a tapasztalatokat, amelyeket a; Szöveítkezetekkeil éis ia kereskedőikkel szereztek és akkor majd bizonyulva láthatják. A kormányprognaimiminialk tehát a mi felfogásunk szerint a szövetkezetek kérdésében nagyon meg kell mindiezt fontolnia ée be kell állítania a* kormányzat' munkájának olyan /központi helyére, amelyet ez a kérdés megérdemel. A mi nézetünk szerint a szövetkezetek fejlesztései az egyik módja annak, hogy mezőgazdaságunk fejlesztése, paraszti tertmielésünk előbbre vitele érdekében a, kormány megtegye azt. amit egyáltalán módjában van megtenni, szóval a legtöbbet, amire "adott viszonyaink között iképeeek vagyunk. (Vértes István (md) közbeszól. — Zaj.) Van azonban más is: ha ehhez hozzákapcsoljuk azt, hogy iá msezőgaz-