Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

269 As országgyűlés 7. ülése 1,947. dóseink megoldása tekintetében sokban megegyezünk. Nehezein vitatható eil, hogy m az egyedül járható

1 út amelyet a kormányprogram a megoldás • érdekében, kijelöl: az állami ós közérdekű vállalatok racionializálása. deficitjeiknek, költségeiknek csökkentése, a magángazdaság ellenőrzésié és irányítása. (Egy hang a magyar demokratavárt soraiból'. A mozik visszaadása!) tervszerű beruházások, készleltek gyűjtése a közellátás biztosiflasárlas, a kettős árrendszer és így tovább és így tovább. Az én meggyőződésem szerint mindezek a törekvések összefutnak valahol és helyes megvalósításukra kínálkozik egy mindennél alkalmasabb módszer, nevezetesen a szövetker zetek fejlesztése. (Tóth László (kg): A pártok alatt?! — Ellentmondások a parasztpárt soraiban-) Ebben la kormányprogram feletti vitában a szövetkezeti kérdés nem kapott elég: hangsÚLyt. A miniszterelnök úr programmjáblanmegeimlíitetlte, — die meggyőződésem és pártunk felfogása szerint neon azzal a hangsúllyal, amelyet ez a téma megérdemel, — a vitából pedig szinte érthetetlenül tökéletesen kimaradt ez a kérdés. Ezért különösképpen kell a szövetkezetekről szólnom. KeStős alapja van annak, amit iá szövetkezetekről mondani iakarok és amivel indokolni akarom azt, hogy .a, szövetkezeti kérdést a, kormányzati programm tengelyébe kell állítani, mért, nagyon sok kitűzőit célunkat legjobban ia szövetkezetek fejlesztése révén érhetjük el. Először: a, szövetkezetekről igen sok szó esik. sőt teMünk is egyetmást a szövekezetek érdekében, vian szövetkezeti minisztériumunk, van szövet* kezeti tanácsunk, van egységes szövetkezeti központunk, (Egy hang a magyar demokraűat' párt oldaláról: Van egy csomó vezérigazgatónk!) — ;3z is igaz —* viszont szövekezeteink kétségbeejtően rosszul állnak; 'akár a földmívesszövetkezeteket nézük — és ezek elsősorban — akár a Hangya-szövetkezeseket, akár a, másfajta szövetkezeteket, bizony tenger kínn'ail vergődnek, éppen csak, hogy fexisztálnak és nem tudják azt

1 w feladatot betölteni, amelyre a szövetkezetek hivatottak lennének.. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Erdei Ferenc (pp): Kérek "meghosszabbítást (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház megadja a meghosszabbítást. Erdei Ferenc (pp): Ez pedig nagyon veszélyes a jövő szempontjából. Nagyon veszélyes az, ha most szövetkezeteinket a rengeteg kezdeti nehézség közt magukra hagyjuk. Nemcsak hogy elesnek annak a, feladatnak a megvalósításától, amelynek ímegvalósításária hivatottlak, hanem romlásukkal, lesüllyedésükkel szinte kiszámíthatatlan hátrány, kár következnék be mind a paraszti termeilésben, mind általában elsősorban a mezőgazdasági életben. A másik pedig, ami miatt mérhetetlenül fontos ez ja kérdés, az, hogy gazdaságpolitikánk iokérdései azok, amelyeket felsoroltam, a szövetkezetek által nagyon jól, sőt körülbelül a Jegjo'»bban oldhatók meg. Akár a mezőgazdaság tervszerű beruházásait nézzük, akár az ellenőrzött árugyüjtést viagy árueil osztást szemléljük, ? kár az áralakítást szeretnők helyesebb, kedvezőbb mederbe * terelni, mindenütt a szövetkezet is-z a kínálkozó módszer, amely helyes fejlesztéssel, hegyes segítséggel, támogatássial ezeket a feladatokat mind meg tudná • oildani. Nézetünk szerint éppen azért, mert súlyos évi október hó 10-én, perieken. 270 az ország gazdasági helyzete, mert komoly taa ország közellátási helyzeté és mert komoly bajok vannak áruforgalmunkkal, az áruk összegyűjtésével és elosztásával, különösképpen elér-* kezett iaz ideje ann'ak, hogy a kormány minden erő mozgósításával szövetkezeteink alapjait erősítse meg. (Élénk helyeslés és nagy taps a parasztpárton, a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton.) Rátérek arra, hogy ez bizony pénzbe kerül és bogy hogyan képzelem ezt mégis. Mik ezek a tennivalók szövetkezeteink alapjainak megerősítése tekintetében? Legelőször is az, almi a kormányprogramimban benne is yan. hogy tudniillik azit »a.racionalizálást, takarékos^ ságot» egyszerűsítést, amelyet a pprogramni az állami vállalatoknál és a többi közérdekű vállalatnál végrehajtani javasol, a szövetkezeteknél is hajtsuk végre- Valóban, sok igazgató van fas szövetkezeteknél is. Továbbmegyek: egyik alelnöke vagyok a MOSzKm'ak, de iazt mondom, sok alelnöke, túlsók alelnöke van. Ezt az egyszerüsitést. eat a gazdaságos leépítést a szövetkezetek vonalán is. végig kell csinálnunk, azonban nem egyszerű lebontással, hanem 'a központok és a helyi tagszövetkezetii hálózat (racionális átszervezésével. Ezt Megkezdtük, az egységes központ létrehozása miálr ezt a célt szolgálta, de állapítsuk meg, hogy nem' áll még jól ez a kérdés, még nagyon sok mindent' kell elvégeznünk nagy munkával és erőfeszítéssel,, hogy a szövetkezeteink valóban munkaképes, gazdaságos, teljesítőképes oirganizmusok legyeinek. A öaásik ftémla>, amelynek útján ezt a célt elérhetjük, az állami vállalatok és a szövetkezetek köreinek világos megvonásai- Bizonyos ingadozás mutatkozik gazdaságpolitikánkban altekintetben, hogy a közérdekű gazdaságpolitikai feladatok megoldását milyen módon hajtsiai végre a kormányzat; ingadozás van atekinltétben, hogy szövetkezetekre bízzuk-e ezt vagy állami vállalatokat létesítsünk erre a célria. vagy esetleg a magánvállalkozás területére engedjük ezt a kérdést. Ez az ingadozás és ezen túl ai szövetkezetek bizonyos leijníaradása az ilyen irányú megbízásokból egyik nagyon keserves kérdése szövetkezeti életünknek és emiatt nem tudnak igazain gyökeret verni, igazán megerősödni szövetkezeteink. Ezeket a köröket tehát világosan el kell határolni. Vannak feladatok, amelyeket egy állami vállalattal jobban el lehet végezni, de nagyon sok viain, amelynek elvégzésére

1 éppen a szövetkezet a legalkalmasabb; az ilyeneket minderiképpen a szövetkezeteik szálmára kell biztosítani. (Zaj a magyar demokratapárt soraiban. — Vértek István (md): Egyéni iniciativa!) Azt hiszem, nem nagyon kell egyéni iniciativa ahhoz, hogy felismerjük azokat a feladatokalt és itenniivalófefat. amelyeket nnia az orszálg gazdagsági 'életében el kell végezniHarmadik módja szövetkezeteink fejlesztésének pedig az, hogy végre vigyük szőve tketeink keretei közé mindazokat • a közérdekű gazdasági feladatokat, amelyek a szövetkezethez illenek, amelyeket a szövetkezet képes ellátni és amelyeknek belső természeténél fogva a szövetkezeti lebonyolítás a legjobb formája. Éppen akkor, amikor közellátásunknak ilyen érdesei vannak, amikor a.z árugyüj'tesnek, az áruelosztásnak, az exportnak és importnak, de kiváltképpen a termelés fejlesztésének ilyen feladatai vannak, legyünk bátrak ezeket a szö-