Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

267 Az országgyűlés 7. ülése 1947. kratßparton. — Pászthory István (f ) : Ez csak e.zuppoziüiól) Magához a kormányprogrammhoz szólva (Pfeiffer Zoltán (í): Ilyen hamar abbahagyta ezt a í'iiíom t'émát! A kék cédulákat teljesen kihagyta! — Pászthory István (f): Nem be­szélt a kék cédulákról! — Szenner József (f): Menyit kaptak önök! — Zaj. _ Az elnök csen­get..) mindazoknak a politikád vitáknak ellenére» amelyek feledt zajosan vitatkozunk, nagyon! so­kan egyetértünk országunk alapkérdéseiben, legfőbb gazdasági kérdéseibein, nevezetesen ab­ban, hogy súlyos gazdasági kérdéseink megolh dását kell mindenekelőtt meg találnunk. Abbain is ^egyetértünk, bogy ennek útja: a stabilizá­eió biztosítása; >az államháztartás deficitjének megállítása víagy megszüntetése, a hároméves terv véigrehajtásiai a közellátás biztosítása és így tovább. A közelebbi részletekben már ren­geteget eltérünk, de iá dolgok lényegiéiben, ezek­nek a feladatoknak megoldásában, nincs ko­molly, alapvető eitleres. Azok közül 'az eltérésed közül, amelyeket 1 nem mi teszünk hozzá,, vagy nem mi emelünk a. Nemzeti Parasztpárt részié­ről, a kormány pnogrammjávai szemben, ellen­ben amiket az ellenzék oldaléról emelnek, «sze­retnék néhányat felhozni. As egyik az államosítás kérdése. Nagyon érdekes a helyzet. Az államosítás elvi politikai megítélésében eMg általános a t. Országgyűlés felfogása, egyedül )a Moór professzor úr áltlaüi kifejtett nézet tér el a többiekétől» a Baranko­vics képviselőtársam által kifejteti nézettől is, aki nevezetesein természetjogi megfontolá­sok alapján helyesellni tudja az államosítást, nem lát elvi akadályt, sőt döntő vagy elhárít­hatatlan gyakorlati akadályt sem. Tehát ebben egyedül marad a függetlenségi párt, Moór képviselő úr előadásával, azzal az elvi poli­tûkai felfogásával, hogy az államosítást eleve rossznak tartja, eleve helytelennek tartja, — ami különben nem csodálatos, nézeteinek többi részeihez: viszonyítva. Elleniben! az álilamr háztartási szempontok tekintetbevételével pél­dául Barankovics képviselőtársam úgy fogal­mazza meg a maga aggodalmát, illetve kifo­gását, hogy ;»ne vegye magárai ia deficites vál­lallatokat az állam«, és ezt bizonyos mértékig helyesli, illetve alátámasztja Tóth László kép­viselőtársamnak, a kisgazdapárt szónokának hotzzásizólása is. Ehhez tennék hozzá valamit, ahhoz 'tudni­illik, hogy államosítás címén, az államosítás érdekében vállalhat-e az állam deficites ügy­leteket; és tágabban fogalmazva ezt a kérdést: egyáltalában az államháztartás deficitjének megszüntetése miben áll? Tudniillik itt kétféle felfogás vitatkozik egymással- Barankovics képviselőtársam kifejtette, hogy nem a bevé­telek fokozásával lehet az államháztartást egyensúlyba hozni, hanem mindent a kiadások csökkentésével kelll dlériní s ebből ai szempont­ból emelt kifogást az államosítások ellen is, mondván» liMjetve gyanakodván, hogy az álla­mosítások deficiteket jelentenek az állam szá­mára. Az én felfogásom szerint az a nézet, hogy csak a kiadási olldalon lehet hozzányúlni az államháztartáshoz, a bevételi oldal érintetlenül hagyásával, alapos tévedés, sőt elég súlyos politika hiba. Tudniillik a következőkről van szó: a csökkenést mi ellenezzük a lagkevésbbé­Nagyon tévedne és egyszerűen a tényeket ha­misítaná meg, aki azt mondaná, hogy mi, a évi október hó 10-én, pén'ekén. 268 takarékosság ellen vagyunk, hogy mi az állami kiadások csökkentése ellen vagyunk. Nem! Lel­kesen helyeseljük mindazt, amit a kormány­programm e vonatkozásban felsorol, sőt ha valaki ki tud találni még ügyesebb, okosabb, ötletesebb módot, biztosíthatom, hogy el fogjuk fogadni. Tehát nem a csökkentés ellen beszé­lünk, csak arról beszélünk, hogy az államház­tartásnak nemcsak az egyik oídalán lehet és kell gazdaságpolitikát csinálni, hanem a másik oldalán is. Az^ állam működésének összezsugo­rításával az ; én nézetem szerint semmit sem vinnénk előre, legfeljebb visszafejlesztenénk mindent, ami pénzbe, mégpedig elég sok pénzbe kerül. A földreform is pénzbe kerül az állam­inak, a szövetkezetek is pénzbe kerülnek, a régi tisztviselőgárda felújítása is pénzbe kerül, a közoktatás fejlesztése, a népi kollégiumok épí­tése is pénzbe kerül, és mégis ezt mind kell csinálni. (Zaj.) Igenis kell csinálni és az állam­nak csinálnia kell sok mindent, ami pénzbe kerül. Vállalnia kell azért is, mert az újjáépítést kell tovább vinni abból a szörnyű háborús pusztu­lásból, amelybe jutottunk, és a. másik oldalon az állam és a társadalom rendjének demokra­tikus átalakítása, érdekében is kell és szükséges erőlködnünk beruházásokkal ós állami fede­1 zetek megtalálásával. Ezek egyikét sem lehet elspórolni és mi nem helyeseinők azt a gazda­ságpolitikát, amely itt krajcaroskodassal akarná az államháztartást egyensúlyba hozni. (JEOM hona a maayar demokratapárton: Es az állami autók!) Ellenben a másik oldalon igenis van mód airra, hogy segítsünk. Van mód arra,, hogy az állami bevételeket növeljük, van lehetőség arra, hogy az adózás rendezésével egyes réte­gek tehetősségének figyelembevételével nyoisan tudjunk elérni olyan adóbevételi több­letet, amely az államháztartás egyensúlyát helyrehozza. Ellenben itt is lenne két megjegy­zésem. Nagyon furcsa hozzászólások és moraj­lásofc hlatngzoititak el, valahányszor a g-aziiagok­ról beszéltek a hozdálszólók. Méltatlan felhor­kanás: hol vannak itt gazdagok! (Felkiáltások az ellenzéken: Ma tudjuk, hol vannak!) En azt hiszem, vannak; vannak Magyarországon olyan tehetős személyek, (Pfeiffer Zoltán (f): Elegáns villákban laknak, elegáns bútorok között! — Pászthory István (f): Ezeket keres­sék!) akikeit a múlt igenis gazdaggá tett és akiken ennek alapján igenis van miit fogni az állama bevételek szaporításiáira. Még valamit szereltnek hozzátenni. Furcsa izgaloiml lép fel mindig, amikor a gazdagokról van szó és olyan hozzáadás, hogy: »de az új­gazdagok!« Előre akarom ^bocsátani, hogy mi az újgazdagoknak a megadóztatását, jövedelem­szaporításuk elvonását legalább olyan lelkese­déssel pártoljuk, mint a régi gazdagokét, (Pásztor Tamás (f): Nagyon helyes!) de na­gyon haimis az a különbségtétel, amelyik rög­tön laiz újgazdagokkal jön elő- En szeretném ezt a Milönbséget egyszerűen eltüntetni és ki­mondani, hogy a gazdagok, akár régiek, jskár újak, akár iilyenek, akár olyanok. mind ailá esnek. (Lelkes taps a kom­munista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárt soraiban. — Pásztor Tamás (f ) : Közeledik az ellenzék felfogásához! — Derültség a paraszt­párt oldalán. — Pászthory István (f) : Hol vannak a régi gazdagok! Szerencsétlenek! Hol vannak!) Még a szövetkezeitekről szeretnék most né­hány igten komoly szót szólani. Gazdasági kér-

Next

/
Thumbnails
Contents