Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

265 Az országgyűlés 7. ülése 1947. évi október hó 10 én, pénteken. 266 ennyire, ezerre becsüljük a választói névjegy­zék-kivonattal elkövetett visszaéléseket. * Ez közvetlenül nem érintett bennünket, legfel­jebb annyiban, bogy ez is a választásnak egy itisztataJlaneága volt, amely ellen embereink ígazságérzetükben felháborodva mindenütt til­takoztak is. Ellenben körülbelül öt-hatezerre merjük tenni azoknak a száimát. akik a lelki kényszer, az agitációs kényszer hatása alatt {Nagy zaj az ellenzéken és a kommunistapár­ton. — Belső Gyula (dn) : Ilyet ne «tessék mon­dani! — Révai József (kp) : Csak ne háborod­janak fel! Műfelháborodlás! — Zajos ellen­mondások a néppárt soraiban. — Révai József (kp): A csillagokat letagadják az égről! — Nagy zaj a parasztpárt oldalán- — Az elnök csenget) nem mertek reánk szavazni, pedig kétségtelen híveink voltak, (Folytonos zaj. — Az elnök csenget.) vagy akik férfi-tagitársaink női hozzátartozói voltak, de nem iroertek reánk szavazni, mert lelkiismereti kényszer, fenye­getés hatása alatt 'állottak, (Felkiáltások a füg­getlenségi párt oldalán: Titkos volt a szava­lás! — Révai József (kp): Pokollal is lehet fenyegetni! — Nagy zaj a kommunistapárton-) és mert keresztény érzésükkel érezték volna magukat ellentétbe kerülni egyházi tényezők befolyása révén. (Ellentmondások a néppárt soraiban. — Révai József (kp): Annyirai kép­mutatók, hogy ezt is letagadják 1 — Folytonos zaj, — Az elnök csenget.) T. Országgyűlés! Én néhány percentre me­rem becsülni azokat az eltéréseket, íamelyek a választás tisztátalanságai folytán bekövet­keztek* és azt merem állítani (Barankovics István (dn): Ez a prémium-percent!). — a pré­miumról meni beszélek — hogy ezek <a választás eredményét lényegében nem hamisították meg. (Zaj.) Ezért merem tehát azt mondani, hogy az 1947-es választás annak ellenére, hogy ben­nünket érzékeny veszteségek értek ezek miatt a tisztátalanságok miatt, (Gúnyos felkiáltások a függelenségi párt oldalán: Szegények!) nagy­ban, egészben mégis nyugodt lélekkel tiszta választásnak mondható, (Gúnyos felkiáltások a függetlenségi párt és a néppárt soraiban: Tiszta?) és igen előkelő helyet foglalhat el a magyar választások történetében is, (Egy hang a néppárton: Az lehet!) de általában az európai választások történetében is. (Szkladán Ágoston (kp) a néppárt félé: Még van egy szégyene: az, hogy itt vannak!) Ami hiba megtörtént, azt természetesen korrigálni jogos, indokolt és szükséges, és ezt a programimját a kormánynyilatkoziaítnak mi annál is inkább igyekszünk és akarjuk nagyon komolyan venni, mert — ismétlem — éppen ezek miatt az okok miatt bennünket eléggé érzékenyen értek választási veszteségek. (Acsay Tihamér (f): Miért nem adtak be petíciót ilyen címen?) De beszéljünk valamit a petíciókról is, azokról a petíciókról, amelyeket a Pfeiffer­párt ellen nyújtott be a koalíció négy pártja és a radikális párt- Én itt a dolog jogi részé­vel szeretnék foglalkozni, (Ráth András (f): Mint szakértől) amiről Moór képviselőtársam szólott. Nevezetesen ő úgy fogalmazta, hogy ez jogi abszurdum, ez jogi képtelenség. (Fel­kiáltások a függetlenségi párt oldalán: Az is! — Pászthory István (f) : Valamit ért hozzá! — Orbán László (kp): Arról lehetne csevegni! — Révai József (kp) : Nem sokat! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Vitéz! — Pfeiffer Zoltán (f): A jogi tudása nincs futóhomokra építve!) Hogy mennyire érthet hozzá, mind­járt kiderül. Nézetem szerint ebből az állítás­ból . csak annyi áll, hogy valóban formai ki­fogás ez a Pfeiffer-párt mandátumai ellen, formai kifogás arra alapítva, hogy az ajánlás­ban, mint a választás egyik előfeltételében, meghamisítás történt. (Pfeiffer Zoltán (f): Történt-e?!) Történt (Pfeiffer Zoltán (f): E?) állítja a petíció és én meg yagyok győződve róla, hogy történt, (Szenner József (f): Hát hogyne volna meggyőződve! — Pfeiffer Zoltán (f): Mit csinál, ha meggyőzzük ennek ellen­kezőjéről?) és ennek alapján a választás ered­ménye, amely erre épült fel, amely ilyen fel­tételek folytán alakult ki, szintén érvénytelen. (Mozgás a függetlenségi párton.) Moór professzor úr hozzászólásából, amely úgy szólt, hogy ez jogi abszurdum, én minden­esetre annyit lennék bátor módosítani, hogy lehet jogi vitát! folytatni a kérdésről, do azt, hogy a választási eljárás előfeltételeiben be­következett hiba és hamisítás nem lehet be­folyás és hatás nélkül magának a választásnak eredményére, nehezen tartom vitathatónak. (Ügy van! a paras zípárton. — Pfeiffer Zoltán (f): Szeretném, ha hasonló érzékenységgel figyelné a választás és a szavazás alatt, történt hamisításokat! — Az elnök csenget.) Még néhány szót leszek bátor ehhez hozzá­fűzni. Nevezetesen, igen furcsállom azt, hogy egy ilyen sommás jogi ítéletet mond Moór kép­viselőtársam egy téma felett, amely — nem két­lem, nem tagadom — érzékenyen érinti a pár­tot, amelyhez ő tartozik, amikor ennél sokkal nagyobb és nyilvánvalóbb jogi képtelenségeiket produkált a régi rendszer jogalkotása, bírásko­dása és közigazgatása. (Közbeszólás a kommu­nistapárton: Az ő közreműködésével!) és ezen nem háborodott fel Moór professzor úr, sőt szá­mos esetben védőjévé szegődött ezeknek a jogi abszurdumoknak. (Papp Lajos (kp): Ezért kapta a vitézi címet! — Zaj a függetlenségi párton.) De még valamit akarok mondani. Külön­ben is, én kételkedem Moór professzor úr jogi felfogásának csalhatatlanságában. Szerencsém volt másodéves jogászko romban a professzor úr egyik tanulmányával foglalkozni és árról szemináriumi dolgozatot írni. Ebben a tanul­mányában, amely a háború és a béke kérdé­séről szólt, (Halljuk! Halljuk! a kommunista párton.) Moór professzor úr sommásan azt a véleményét fejtette ki, hogy a háború megszün­tetése jogi és politikai abszurdum. (Gúnyos de­rültség és taps a parasztpárton, a kommunista' párton és a szociáldemokratapárton.) A pro J fesszor nr azt állította, hogy a háborút meg­szüntetni csak háborúval lehet, tehát ez képte­lenség, így ez lehetetlen. (Pászthory István (f) : Megértette jól, amat írt? — Pfeiffer Zol­tán (f): Nem a tanítvány volt gyenge? — Zaj.) Kételkedem tehát a professzor úr jogi ítéleteinek csalhatatlanságában és 'ahogyan mély meggyőződésem, hogy a háború kérdé­sében nem az a helyes jogi» humánus, -poli­tikai és eníberi felfogás, amelyet ott Moór képviselő úr kifejtett, ugyanígy. f ebben a kérdésben is nagyon könnyen előfordulhat, ugyanaz a tévedés, ameVnek ott áldozata lett. (ügy van! Ugy van! Taps a parasz^ párton, kommunistapárton és a szociáldemo-

Next

/
Thumbnails
Contents