Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

261 Az országgyűlés 7. ülése 1917. lenül jellemző a koalíció éfi'iaz ellenzék viszonyára — ezt is Moór professzor úr fejezte M éke® líraiig nyelvem — a népre való hivatkoízás. Űgy;b©szélt Moór képviselő társam, (mintha 'az ország- népe- megfékezve, lancriaverve. türelmetlenül varrná, hogy a koalíció mikor pusztul már' ©1 és ar másik oldaloüi az ellenzék, különö-' sen a Pfeifferpárt imögött törhetetienül ott' áll és aiiiar várja az alkalmat, liogy azt kormányra emeltje. Én azt hiszem, hogy %> mépne való ilyer tián hivatkozás egy kicsit sántít és meni ils à». Tudniillik nem tudóim, hogyan hivatkozhat a, népre az — és most külön Moór képviselőtársamról /szólok —, aki a két háború közötti időben a Horthy-rendszer alatt azt és úgy tanította, ohogy tamíltottita, amit az ő elődei (tanítottak és ahogyan a népet , nevelték, ahogyan öntudatát, emberi niéltósíálgát levetkőztették, megnyomorították és aki most hivatkozik a demokrácia ellen airra a. népre, amely nagymészéiben tényleg elég nyomorult, elég öntudatlan • és elég tájékozatlan ahhoz, hogy tudja, mit csináljon a maga érdekféibetot így hivatkozni a népr© nézetem szerint nem demokrácia. Aki így hivatkozik a népre, az nem demokrata. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Ügy van! Ez demagógia! — Vándor Ferenc (f) : Maguk hívták be: a nemzetgyűlésbe tiszteleti tagnak! — Zaj. — As elnök csenget. — Vándor Ferenc (f): Maguk hívták be!) Megrendítő számára, amikor mezítlábas asszonyok és rongyos parasztemberek körülállták és reménykedve-bizakodva a választás idején ott álltak pártja mögött. Én kijelentem: megrendítőnek tartom azt, hogy Moór professzor úr ilyen értelemben, ilyen jelzőkkel és ilyen módon hivatkozik a népre akkor, amikor ez nem a népre való hivatkozás, hanem arra a múltra, amely nyomorékká tette a magyar népet és ebből a nyomorúságból a demokrácia hivatott megszabadítani. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárt, a szociálde\m>okrafapári és a parasztpárt oldalán.) Önálló tétel, külön kérdés a választási viszszaélések kérdése, amelyről _ szintén elég sok szó hangzott el a vitában. Én két külön oknál fogva érzem magamat hivatottnak arra, hogy erről a kérdésről egy kicsit bővebben beszéljek. Egyrészt azért, mert az 1945. évi választás belügy minisztere voltam (Felkiáltások a függetlenségi párt oldalán: Szomorú!), másrészt pedig annak a pártnak nevében beszélek (Felkiáltások a parasztpárt oldalán: Megdicsérték a 45-ös választást! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Azt már elfelejtették, az már régen volt! — Egy másik hang ugyanott: Rövid az emlékezőtehetségük! — Zaj. — Az elnök csenget.), amelyet nem hiszem, hogy akadna valaki, aki bármely választási visszaéléssel meg anem© gyanúsítani. (Pászthory István (f)rSzó sincs róla!) Aki mégis ezt tenné, arról nyugodtan kijelentem, hogy csalt, hazudik és rágalmaz! (Pászthory István (f): Az 1945-ös tiszta választás volt! Bár most '% olyan lett volna! — Vándor Ferenc (f): Csak Révai nem volt vele megelégedve! — Zaj. — Az elnök csenget.) Éppen e-zek miatt is bátoirkodom néhány megjegyzést fűzni a választási visszaélések vitájához. Először szeretnék világosan rámutatni arra. hogy a régi rendszer választá

: sai. tehát az 1945-öt megelőző idők válaszltlalsai évi október hó 10-én, pén'ekéw. 262 és a demokrácia két választása között — az 1947jest is beleértve — az én nézetem szerint ég" és föld különbség' van, és aki ezt el alkarja kenni vagy le akarja tagadni, az egész egyszerűen hamisít Horthy Miklós, KeresztesFischer Ferenc. Tisza Kálmán, Tisza István és a többiek javára. (Élénk helyeslés és taps a kommunistavár% a szociáldemokratapárt és a parasztpárt oldalán.) A 45-ös választásról azt hiszem, (Pászthory István (í): Az becsületes volt!) módomban van megállapítani, miféle választás volt- (Zaj.) Szinte már le'gendák vannak arról, hogy az milyen választan? volt. Tegnapelőtt Révai képviselőtársam úgy fejezte ki magát, hogy az habfehér választás volt, de hozzátette, annyira habfehér, hogy attól koldul az ország. (Ráth András (f): A mostanim iltt-otítl 11a pöttyök vannak! — Zaj.) Én,nem akarok vitatkozni, de nekem nem ez a nézetem a 45-ös választásról. Az a választás tényleg igen tiszta volt, az összes magyar választláisok között a legtisztább- (Igaz! Ugy van! az ellenzéken.) Nyugodtan állíthatjuk, hogy sem a köziga'zglaltási» sem a rendészeti szervek, sem ia pártok apparátusa nem avatkozott bele abba a választásba olyan módon, hogy az az eredményt befolyásolhatta volna. (Zaj.) Ehhez szeretnék hozzátenni valamit. Szeretném emlékeztetni a t. Országgyűlésit arra' hogy ez a nagy korrektség-, ez a naigy jóhiszeműség és ez a kényes figyelem arra, nehogy valami hiba történjék, bizony egyoldalú volt- (Pászthory István (f): Az nem a választás hibája volt!) Egyszóval a közigazgatási, a rendészeti szervek és a pártok legnagyobb része annyira vigyázott a választás tisztaságára, viszont a másik oldalion bizony érte sérelem annak a választásnak 1a

1 tisztaságát. (Pászthory István (f): De raem a választás miatt, hanem a törvény miatt!) Elfeledkeztünk már arról, hogy például a kisgazdapárt akkori ag-itációjában kik .milyen jelszavakkal, milyen. állításokkal, milyen vészhírekkel!, álhírekkel és ijesztgetésekkel vitték az agitációt végig (Szobek András (kp) államtitkár: Szóvalli attól koldult az ország!), mintha ez inem történt volna meg. (Szobek András (kp) államtitkár: Mégis csak attól koldult az ország!) Természetes, hogy attól koldult, mert ha igazán tiszta lett volna ez a választás, akkor nem az az eredmény jött volna ki. Az egyik oldalon tiszta volt, a másik oldalon pedig épp elég foltocska volt rajta, éppen olyan cselekmény zajlott le, nem a közigazgatási szervek, nem a rendészeti szervek, neim a parasztpláirt és a két munkáspárt, vagy a belügyminiszter és nem a kisgazdapárt vezetősége részéről, hanem azok részéről,, akik jónak látták felhasználni a demokrácia balekségélt és jóhiszeműségét arrlai. hogy a mJa<guk pecsenyéjét megsüssék és ez majdnem sikerült nekik. (Taps a kormánypártok oldalán-) Ha jogászilag akarnánk nézni a kérdést sorjában, az 1945-ös választási törvény 61. és 63. §-ában sorra felsorol olyan tényálladékokat, amelyeket ezek az urak, akikről szóltam, alaposan kimerítettek és ezzel a választás szabadsága és a választás tisztasága elleni vétséget alposam elkövették. (Ráth András (f): Most ilyen nem volt?) Olyan jóhiszeműek, olyan naivak és olyan tisztaságra törekvők voltunk, hogy nem vontuk őket felelősségre. (Pászthory István (f): A választási törvényt meg kell tartani!) De nézzük az 1947-es választást, miután az 17*