Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-6

227 Az országgyűlés 6. ülése 194? esafc gazdasági kérdésekkel foglalkozzam ... (Felkiáltások a függetlenségi párton: Látjuk! Látjuk! — Hódy Gyögy (f): Ez mind gazdasági kérdés volt, amiben ugyan mem kell segítség, mert önök csinálnak mindent! — Egy hang a szociáldemokratapárton: Olyan segítség nem kell! —Révai József (kp) a függe lenséqi párt felé: Furulyáznak! Furulyáznak?) A gyorsíró bárom pontot tett» mert a mondatot még nem fejeztem be. Ha a közbeszólók meg méltóztattak volna ajándékozni figyelmükkel, akkor emlékeznének arra, hogy hosszabban mondottani a bevezetőiben:, hogy szinte kötelességmulasztást követek el, amidőn csak gazdasági kérdésekkel foglalkozom. Ez csak a bevezetés volt. Ha nem határoltam volna el. mit kapott volna például a professzor úr?! (Derültség és taps a szociáldemokrata- és a kommuni si apart oldalán.) Most folytatom az előző mondatot. Az az elhatározottságom, hogy ez alkalommal a szoeiáldemokratapárt képviseletében csak gazdasági kérdésekkel foglalkozzam, lehetetlenné teszi számomra, hogy a Magyar Kommunista Párt szónokának. Révai képviselőtársamnak a beszédével, a beszéd politikai részének ama fejezetével foglalkozzam részletesebben, amely a külpolitikai kérdések fejtegetésének záradékául a kilenc kommunistapárt lengyelországi tanácskozásának, a tájékoztató irodának, a nagy nyilatkozatnak a kommentárját adta, miközben szólt a marxista pártok együttműködésének muszájáról. Felfogásom az, hogy e kérdés taglalása — mégpedig Révai képviselő úr mondatai szerint való taglalása — nem a korniányprogramm vitájába való. Hova jutna a munkáspártok muszá j-egy üttműködésének dolgaha a magyar politikai és gazdasági kérdések exponálása és vitatása során az európai szoeiáldemokriatapártok és az egyes európai szociáldemokraták magatartásáról vitatkoznánk"? Ezt a vitaanyagot tartsuk meg a két párt egymás között való vitájának, és ne próbáljuk rászorítani a szociáldemokratapártot arra, (Taps a szociáldemokratapárt soraiban.) hogy az ország fórumai előtt határolja körül azt ,a területet, ameddig a másik munkáspárt kri t ik á ja el mehet. Arra a következtetéssorozatra, azokra a mondatokra, amelyek Révai elvtársam beszédének ebhen a részében voltak- és lazokra a hangsúlyokra, amelyek itt nyomatékkal jelentkeztek, a demokratikus szocializmus minden képviselőjének csak egy megállapítása lehet: nincs ember és nincs párt hiba nélkül, marxista párt nemcsiak tűri, hanem várja is a kritikát. De a magyar szociáldemokratákkal való minél szorosabb kapcsolat és minél szorosabb együttműködés hirdetése legalábbis neun fér össze a határainkon túl lévő szociáldemokraták méltat lia n és súlyos szavak kíséretében való megbélyegzésével. (Nagy taps a szociáldemokratapárt soraiban.) Ha Révai elvtársam szavai szerint Varsó megerősítette a demokratikus egység és a. munkásegyüttműködés politikáját, akkor ez az együttműködés tiszta és természetes parancsés ezt a parancsot ne zavarjuk azzal a következetesen megnyilatkozó tendenciájával, amely koronkint jónak látja a külföldi szociáldemokrata politikusok neve elé odatenni a »reakciós« vagy »osztályáruló« jelszót. (Révai József (kp): Ök maguk teszik oda a tetteikkel! rSzélig Imre (szd): Arról lehetne vitatkozni. — Zaj.) október hó 9-én, csüWrtÖkÖn. 228 Viszont — és most már ott vagyok felszólalásom tulajdonképpeni any agáméi — tejesen egyetértek Révai képviselőtársaim fek'zóialásáviail a gazdasági pontjait illetően. Nem követem őt abban a megálliapításban' — ékes, pompás, pontos_ mondatolktoail elmondotta — hogy a koalícióra szükség vaoi» Teljesen csatlakozom mondatai sorához. ' Igaza van: erős, egységes, homogéu koalícióra van szükség, és a közös Programm valóban a közös munka koalíciójává kovácsolja a demokratikus tömegeket. Ennek az egységes koalíciónak valóban a munkáspártok szoros, teljes együttműködésének alapján kell állania. A koalíció pártjainak feltétel nélkül kell állaniok ama négy pont alapján, — ez az a taxáció. amelyről az előbb szólottam, amikor Barankovics képviselőtársam pontjait említettem — amelyet Révai József a koalíció bázisaként jelölt meg. Első a hároméves terv, második a magyar nemzet és a magyar ál lami függetlenség megvédése minden külső reakciós és imperialista aggresszióval szemben, — ipsissima verba, szószerint az ő szavai — harmadik az arra irányuló közös akarat, hogy Magyarországból a dolgozó nép országát teremtsük meg és a negyedik summája ennek az első háromnak: a közös front véd- és dacszövetsége mindazok ellen, akik ennek a három programma tikus törekvésnek útjában állanak. T. Országgyűlés! Most már teljesen ott vagyok a gazdasági kérdések területén és talán bevezetőnek sem szükséges ama sorozat megállapítása, amelynek a summája az, hogy hazánk _ gazdasági helyzete ha nein is katasztrofális, de nagyon, nagyon komoly. A stabilizáció tizennégy hónapja után megállapíthatjuk, hogy többet fogyasztottunk és kevesebbet tenmelünk, mint kellett volna. Megállapíthatjuk azt is, hogy sem az állami költségvetésben, — és akár a miniszterelnök úr mondatait is citálhatnám •— sem az üzemek irányításában nem érvényesül az a. kíméletlen takarékosság, amely oiélkül pedig a forint értékálló volta nincs biztosítva. De ki kell ragadnom a premiernek, a bemutatkozó kormány miniszterelnökének szavaiból azt a mondatot, hogy minden nehéz ség ellenére is nemzetgazdaságunk mai helyzete összehasonlíthatatlanul egészségesebb és ellenállásra képesebb, mint volt akár a stabilizáció napjaiban, bár rá kellett mutatnia neki is arra, hogy a termelő apparátusban bekövetkezett leromlással vau összefüggésben például az állami szénbányák és a Nehézipari Központ deficitje is. Rámutatott a miniszterelnök úr — helyes politikai érzékkel — arra is. hogy az itt mutatkozó hibákat egyesek arra akarják felhasználni, hogy magát az államosítást próbái ják diszkreditálíni, és igaza van a magyar kommunistapárt vezető szónokának abban, hogy nem szabad szépíteni a helyzetet, de nem szabad a másik hibába esni: túlozni a bajokat. Nem szabad — így mondotta — pánikhangulatot kelteni, amikor a közellátás kérdéseiről szólt és megemlítette számokkal illusztrálván, a kenyérellátás dolgában való deficitet. Igen, nem szabad pánikhangulatot terem eni és én a legutóbb kiadott hivatalos földmívelésügyi jelentésből idézhetnék arra, hogy semmi joga senkinek a pánikhangulat élesztésére.