Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-6
229 Az országgyűlés 6. illése 19Í7.október hó 9-én, csütörtökön. 230 A kalászosokban, nevezetesen a búzában különösen, de a többiben is van sok kiesés. Ahogyan némelyek mondanák: meglátogatott bennünket az Isten ebben a három eszien" dőben! Van kiesés. De hát^ itt van a kezemben ia hivatalos vetésjelentés, amelynek peszszimista vonatkozásaira megelőzőleg Révai képviselő ársam nagyon helyesen mutatott rá, hogy inkább a kevésbbé jó számokat mond jam. Itt van általában, például a kapások sorából egészen pontosan a kukorica eredménye, amelyben az 1946-os 2,016.000 katasztrális holdon való bevetettséggel szemben most milyen a helyzet és jeleniikezünk az idén 2,239.000 katasztrális holdon 18,300.000 mázsa terméssel. A burgonya várható átlagtermése — tudniillik ennyi meg ennyi volt — 487.600 katasztrális holdon 14,000.000 a tavalyi 11.431,000 mázsával szemben. (Élénk felkiáltások az ellenzéken és a kisgazdapárton: Papíron!^ — Pászhory István (f): Ez a várható eredmény! — Folytonos mozgás és zaj az ellenzéken és a kisgazdapárton-) Vártam ezekéit a megnyilatkozásokat. Ter mészetes. Hát én talán örömmel nézem azt, hogy a kalászosoknál ilyen baj van, hogy a krumplinál ilyen termés mellett a helyzet az. hogy a csepeli asszonyoknak sírva kell fogadniuk férjüket, hogy még krumplit sem tudtak adni? Vártam ezeket. De t. uraim, hadd mondjam el azt az egyszerű mondatot, hogy a bajok egyáltalán nem magyar bajok. Világválság van. Élelmezési válság van az egész világon- Hát drágaság van! Hát abban az Amerikában, amelynek közgazdasági és politikai élete is olyan kedves némelyeknek, napirenden vannak a nagyvárosokban a tüntetések, felvonulások; nemcsak a proletárok tüntetései és felvonulásai, hanem a háziasszonyoké általában. Hiszen Amerikában megmutatkozik a világválság egyik jelenségeként a Trade Unionok, a szakszervezetek ellen, az öntudatosodás útjára lépő munkások ellen a kapitalizmus államhatalmi szervezetének minden velejárója. Világválság van, amelynek meg kellett lennie az után a világháború után, amelyet még az elsőnek a tanulságai után is, ebben a Házban is, a vezércikkek tömegében is, az acélfürdő alkalmának mondoíltak. Most másodszor tanulhatta, meg egy nemzedék életében a magyarság nemcsak azt, hogy a háború rossz üzlet, hanem megtanulhatta azt i s , hogy^ a háború a gazdasági rombolások tömegével jár, a készletek pusztulásával, amikor a ter mêlés az értékek rombolásának szolgálatában dolgozik- amikor a háborús pszichózis s a háborús etika, a háborús morál, — ha ugyan szabad ilyen összetételben egymásmellé tennem ezeket a szavakat — amikor ez a háborús mentalitás a munkafegyelem lerombolásával is velejár. Világjelenség ez. Itt van előttem a Food and Agricultural Organisation-nak, a világ élelmezési és mezőgazdasági helyzetét viz* gáló szövetségnek nagy jelentése arról, hogy baj, nyomorúság, szenvedés, ínség van szerte mindenfelé a világon. És ne mondja nekem senki e mondatom után azt, hogy az "egész világ egy falu, mert ha az egész világ egy falu, ha a huszadik században, a humánum eszméjének néha való diadalmaskodása idején, a kriszi'iauizmus tanításainak annyi nemzedéken át való hatása idején az egész világ egy falu volna, akkor az egész világnak _ nagy nemzetközi szervezetnek kellene lennie e bajokon való gyökeres segítés szamára. Uraim, ami jel van is erre ta nemzetközi összefüggésre, az is üzletre'és imperializmusra utal. Az amerikai imperializmus újjáéledése összefügg ezzel a fenyegető, sokhelyütt már meglévő gazdasági válsággal, illetőleg annak előjeleivel. Ezért hemzseg és nyüzsög ligy a dolláirimperialiamus. Ezért volt igaza az Izvesztijának, ;a nagy >szovjetorosz lapnak, amikor számok és nevek felsorakoztatásával hívta fel nemcsak Szovjetoroszország népének — hiszen (az Izvesztija hatalmas világlap, — hanem az egész világ népének figyelmét arra» hogy a dollárimperializmus emberei, a kongresszusnak, a szenátusnak és képviselőháznak a tagjai 215-eii járják be a világot, nem mondom, hogy szenzálkodnak. de természetesen az amerikai kapitalizmus és világos, hogy az 'amerikai imperializmus céljainak szolgálatában. Az egés:z világ egy falu. Most a második világháború pusztításai u + án ennek az organizációnak jelentése rámutat arra, hogy — most idézet következik: — »Egyes élelmiszertermelő országok, amelyeknek exportja a háború előtti színvonalra emelkedé't, most termelésüket úgy igyekeznek befolyásolni, hogy az kizárólag a hazai szükségletet szolgálja. Az 1947—48-as gazdasági év az élelmezés nagy problémáiban nem igen hoz változást. Valószínű, hogy a távol jövőben a mezőgazdasági és közélelmezési problémák megoldása szoros nemzetközi együttműködést követel.« De ezt az együttműködést még mindig csak követeli. És a másik idézet: »A második háború utáni újjáépítés sokkal lassabban halad, mint az első világháború után, mer* mérhetetlenül nigyobb területeket kell újjáépíteni. A világ még ma is ott tart, hogy sok olyan ország, amely lakosságának saját terményeiből magas miegélhetési színvonalat tudott biztosítani a háború előtt, ma a minimális szükségleteket sem tudja ellátni.« És ennek az organizációnak immár világszerte ismert vezetője legutóbb- október 7-én kijelentette, hogy (olvassa); »az európai Ínséges országoknak 38 millió tonna gabona behozatali szükségletük van, hogy fenntartsák a mostani igen szűkös fejadagokat, i Az idei terméseredmények alapulvételével azonban csak körülbelül 29 millió tonna áll rendelkezésbe az európ ú országok megsegítésére. A helyzeten« — mondja továbo — »némileg segíteni lehetne ia.-z elosztás jobb megszervezésével, valamint az élelmiszertermelés fokozásával.« Az a helyzet azonban, hogy nemcsak magyar bajokkal állunk szemben, nem diktálhatja számunkra az ellenkezőjét annak, «mit a mankáspár'ök követelnek: kemény rendszabályokat a gazdasági élet hiénái, a feketézők ellen, kemény rendszabályokat és állandó vizsgálatok sorozatát a gazdasági bajok területén; például annak kiderítését, hogyan folyhatott el feketén — ha igaiz — az idei termés 20%-a egypár , hét alatt napjainkban; hogyan állhat elő olyan helyzet, hogy az országépítő munkának a hősei, egy későbbi Jókainak a regényhősei, 'a hídépítők, a bányászok, a Martin-kemence 15*
