Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-135
139 A nemzetgyűlés 135. ülése 1947. kényszerített rabszolgajárommal, megaláztatással...« 1933-ban irta! Hozzátartozik az egyéniségéhez!) Erről majd külön- (Kisházi Ödön (szd): Világító fáklya! -— Egy hang a szociál' demokratapárton: Horthy feldicsőítője!) . Ezek közül a jogok közül most csak a sajtószabadságot emelem ki, másról ez alkalommal nem akarok beszélni. Hivatkozni szeretnék arra, hogy ezeknek a jogoknak biztosítása mennyire sürgős és ennek elmaradása milyen súlyos következményekkel járhat. Ha jól emlékszem, 1930-ban írtam egy kis politikai tainulmányftl »A sajtótudomány létjogosultsága és feladatai« címmel. (Hajdú Ernőné (szd): Itt van a kezünkben! — Egyhangú szociáldemokratapárton: Azt is Horthy Miklósról! Egy ilyen tanulmány van a kezünkben.) Elnök: Csendet kérek. képviselő urak! (Juhász István (szd): Nem volt mindig ilyen demokrata az úr!) Zsedényi Béla (pk) : A képviselő úr. pedig tudhatná,'* (Juhász István (szd): Tudom! Az a baj. hogy túlságosan ismerem!) hogy mindig azok közé a kevés polgárok közé tartoztam (Juhász István (szd): »-tam«!) ebben az országban, akik ímertek demokraták lenni. 1920-baa megalakítottam egy polgári pártat és bátran merteim vállalni, hogy a szociáldemokratákkal közös listán' induljak (Juhász István (szd): Azután egy erős kanyar jobbra!) Ezért önökkel együtt küzdöttem. Ezt éppen Juhász képviselő úrnak kellene elsősorban tudnia. Kevés magyar és kevés polgár volt, akkor, aki ilyen bátorsággal mert volna kiállni önök Emellett, az önök érdekeinek védelmére és segítségére. (Juhász István (szd) : Megbántuk azóta! — Parragi György (pk): 1944-ben sem mertek! — Pfeiffer Zoltán (pk): A friss demokratákat jobban szeretik! Azokat szeretik, a friss demokratákat, akiken még ott van a szép zöld máz, kiütközik a vörös alól! Azt szeretik, azt imádják! — Justus Pál (szd): Olvassa el a cikket, Pfeiffer úr! — Parragi György (pk) : Olvassák el a Haladást Sarkadról! — Hajdú Ernőné (szd): Nem a mienk! — Közbeszólások a szociáldemokratapárton: Sajnos nem szolgálhatunk vele! — Pfeiffer Zoltán (pk) : Kozmogójókat szeretnek, mert ezek azután tökéletesen kiszolgálják őket. — Zaj.) ; , Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsedényi Béla (pk): Ha meg méltóztatnak engedni, akkor folytatom és élek a mindnyájunk részére szabadon álló szólás jogával. Amint említettem, volt annakidején egy ilyen című tanulmányom: A sajtóitudomány létjogosultsága és féladatai. Követelem benne egy sajtótudományi társaság, intézet felállítását különböző okoknál fogva. Ezek között említettem egy akkoriban egészen közismert furcsa esetet és jelenséget. Ez az volt, hogy amikor az 1914—18-as világháború folyamán és különösen ennek végén a német ügy kezdett rosszul állni, s a németországi lapok már csak ia hadijelentéseket — é» güeichschaltoltlatván az egész sajtó, a 'hivatalos tudósítók jelentéseit hozhatták le. a német közvélemény kezdte lassanként hitét veszteni a sajtó igazmondásában. Itt-ott bejött azért az országba néhány külföldi, különösképpen svájci lap és amikor az olvasóközönség nem hitt többé^ a német újságoknak, valóságos orákulumként iH'a és olvasta a svájci lapokat- Ezt azonban évi június lió 26-án, csütörtökön. 140 rövidesen észrevették az antant-hatalmak is, elmentek i»z ügynökeik Svájcba, a lapok javarészét megvásárolták, azután tendeciózus' propagandhireket tettek közzé ezekben a lapokban és a német nép közvéleményét ezzel 'formálták át', mert ez a Iközvélemény inkább bitit minden, a külföldről jövő híradásnak, bármily abszurd és fantasztikus volt is, mint a belföldieknek, amelyek teljesen hitelüket vesztettékíme a sajtócenzura eredménye vagy akár a monopóliumé is, mert nálunk nem sajtócenzúra van, hanem sajtómonopóilium: monopolizálja a sajtót a koalíció! Ez nyilvánvaló (Gulácsy György (kg): Vagy Hegedűs Gyula!) Méltóztassék csak a két legutóbbi nap hírlapi tudósításaiba beletekinteni, (Pfeiffer Zoltán (pk): Kiderült, hogy én gyaláztam Vorosilovot nem Katona Jenő.) legfeljebb a felszólalók nevét említik csak meg, de soha egy szói meg mean jelenhetik ,a_ magyar sajtóban arról, amit mi a koalición kívüliek itt beszélünk. Csak nem méltóztatik ezek alapján állítani, hogy Magyarországon sajtószabadság van? (Monus Illésné (szd): Hogyne! Minden lap azt írja. amit akar, nem lehet rákényszeríteni! — Az elnök csenget. ' — Közbekiáltás a szociáldemokratapárton: Talán majd maguknak fognak propagandát csinálni!) Kérdem, nem, fenyeget-e ilyen körülmények közt az a veszély, amely Németországot a cenzúra következtében fenyegette? Hiszen látjuk, tudjuk azt, hogyan születnek a rémhírek, futótűzként terjednek el az országban, azért, mert a közvélemény a saitó igazmondásába vetett hitét elvesztette. (Zaj.) Ugyanakkor szólnak a külföldi rádiók és terjednek a rémhírek, a tudósítók meghallják ezeket a rémhíreket, továbbadják: Magyarországon hallják a külföldi rádióból és íme egyszerre csak azt látjuk, hogy a közvélemény ezeket a rémhíreket jobban elhiszi, mint a sajtó által propagált tényeket, mert tudja, hogy a sajtó elhallgat egyes dolgokat, a sajtó nem mond el egyes dolgokat, a sajtó nem mond igazat, mert nincs sajtószabadság! (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton. — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam Kéthly Anna igen t. képviselőtársamnak a tegnapi napon elmondott szép és sok vonatkozásban emelkedett felszólalását, aki azt •mondotta,, .hogy őt lehet talán > a legkevésbbé megvádolni azzal, hogy ne volna a demokrácia igazi harcosa. Én ezt elismerem. Azt mondotta azonban, szükséges az. hogy bizonyos aprókis elhajlásokkal megbarátkozzunk a demokrácia eszközeiként, a deimokrácia indulásának peiriódusában. Ilyen kis elhajlásokkal magám is nagyon szívesen megbarátkoznék a cél érdekében Igen, szükség van bizonyos, átmeneti időszakra, senki 'sem. mondja, hogy nincs szükség, amikor mi még nem valósíthatjuk mieg az igazi és valóságos demokráciát, de ne méltóztassanak ezeket az elhajlásokat 180 foknyi terjedelemben ellentétes irányban használni. (Mónus Illésné (szd): Sajnos, egyáltalán,nincs fok!) T. Nemzetgyűlés! Ez a z egyik pozitív tanulság, amit le akartam vonni a békeszerződésből. A másik az, hogy a Nemzetek Szövetségébe való belépés, az Egyesült Neimizetek tagjaiként való megjelenésünk lehetőségét kecsegteti meg előttünk ez a békeszerződés. Igen. ez a, második pozitívum. Ha valóban megnyílik előttünk az' a lehetőség, hogy ott ülhetünk az Egyesült Nem-.
