Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-135

139 A nemzetgyűlés 135. ülése 1947. kényszerített rabszolgajárommal, megalázta­tással...« 1933-ban irta! Hozzátartozik az egyé­niségéhez!) Erről majd külön- (Kisházi Ödön (szd): Világító fáklya! -— Egy hang a szociál' demokratapárton: Horthy feldicsőítője!) . Ezek közül a jogok közül most csak a sajtószabadságot emelem ki, másról ez alka­lommal nem akarok beszélni. Hivatkozni sze­retnék arra, hogy ezeknek a jogoknak bizto­sítása mennyire sürgős és ennek elmaradása milyen súlyos következményekkel járhat. Ha jól emlékszem, 1930-ban írtam egy kis politikai tainulmányftl »A sajtótudomány lét­jogosultsága és feladatai« címmel. (Hajdú Ernőné (szd): Itt van a kezünkben! — Egyhangú szociáldemokratapárton: Azt is Horthy Miklósról! Egy ilyen tanulmány van a kezünkben.) Elnök: Csendet kérek. képviselő urak! (Juhász István (szd): Nem volt mindig ilyen demokrata az úr!) Zsedényi Béla (pk) : A képviselő úr. pedig tudhatná,'* (Juhász István (szd): Tudom! Az a baj. hogy túlságosan ismerem!) hogy mindig azok közé a kevés polgárok közé tartoztam (Juhász István (szd): »-tam«!) ebben az ország­ban, akik ímertek demokraták lenni. 1920-baa megalakítottam egy polgári pártat és bát­ran merteim vállalni, hogy a szociáldemo­kratákkal közös listán' induljak (Juhász István (szd): Azután egy erős kanyar jobb­ra!) Ezért önökkel együtt küzdöttem. Ezt ép­pen Juhász képviselő úrnak kellene elsősor­ban tudnia. Kevés magyar és kevés polgár volt, akkor, aki ilyen bátorsággal mert volna kiállni önök Emellett, az önök érdekeinek vé­delmére és segítségére. (Juhász István (szd) : Megbántuk azóta! — Parragi György (pk): 1944-ben sem mertek! — Pfeiffer Zoltán (pk): A friss demokratákat jobban szeretik! Azokat szeretik, a friss demokratákat, akiken még ott van a szép zöld máz, kiütközik a vörös alól! Azt szeretik, azt imádják! — Justus Pál (szd): Olvassa el a cikket, Pfeiffer úr! — Parragi György (pk) : Olvassák el a Haladást Sarkad­ról! — Hajdú Ernőné (szd): Nem a mienk! — Közbeszólások a szociáldemokratapárton: Saj­nos nem szolgálhatunk vele! — Pfeiffer Zol­tán (pk) : Kozmogójókat szeretnek, mert ezek azután tökéletesen kiszolgálják őket. — Zaj.) ; , Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsedényi Béla (pk): Ha meg méltóztatnak engedni, akkor folytatom és élek a mindnyá­junk részére szabadon álló szólás jogával. Amint említettem, volt annakidején egy ilyen című tanulmányom: A sajtóitudomány létjogosultsága és féladatai. Követelem benne egy sajtótudományi társaság, intézet felállí­tását különböző okoknál fogva. Ezek között említettem egy akkoriban egészen közismert furcsa esetet és jelenséget. Ez az volt, hogy amikor az 1914—18-as világháború folyamán és különösen ennek végén a német ügy kez­dett rosszul állni, s a németországi lapok már csak ia hadijelentéseket — é» güeichschaltoltlat­ván az egész sajtó, a 'hivatalos tudósítók je­lentéseit hozhatták le. a német közvélemény kezdte lassanként hitét veszteni a sajtó igaz­mondásában. Itt-ott bejött azért az országba néhány külföldi, különösképpen svájci lap és amikor az olvasóközönség nem hitt többé^ a német újságoknak, valóságos orákulumként iH'a és olvasta a svájci lapokat- Ezt azonban évi június lió 26-án, csütörtökön. 140 rövidesen észrevették az antant-hatalmak is, elmentek i»z ügynökeik Svájcba, a lapok java­részét megvásárolták, azután tendeciózus' pro­pagandhireket tettek közzé ezekben a lapok­ban és a német nép közvéleményét ezzel 'for­málták át', mert ez a Iközvélemény inkább bitit minden, a külföldről jövő híradásnak, bár­mily abszurd és fantasztikus volt is, mint a belföldieknek, amelyek teljesen hitelüket vesz­tették­íme a sajtócenzura eredménye vagy akár a monopóliumé is, mert nálunk nem sajtó­cenzúra van, hanem sajtómonopóilium: mono­polizálja a sajtót a koalíció! Ez nyilvánvaló (Gulácsy György (kg): Vagy Hegedűs Gyula!) Méltóztassék csak a két legutóbbi nap hírlapi tudósításaiba beletekinteni, (Pfeiffer Zoltán (pk): Kiderült, hogy én gyaláztam Vorosilo­vot nem Katona Jenő.) legfeljebb a felszóla­lók nevét említik csak meg, de soha egy szói meg mean jelenhetik ,a_ magyar sajtóban arról, amit mi a koalición kívüliek itt beszélünk. Csak nem méltóztatik ezek alapján állítani, hogy Magyarországon sajtószabadság van? (Monus Illésné (szd): Hogyne! Minden lap azt írja. amit akar, nem lehet rákényszeríteni! — Az elnök csenget. ' — Közbekiáltás a szo­ciáldemokratapárton: Talán majd maguknak fognak propagandát csinálni!) Kérdem, nem, fenyeget-e ilyen körülmé­nyek közt az a veszély, amely Németországot a cenzúra következtében fenyegette? Hiszen látjuk, tudjuk azt, hogyan születnek a rémhí­rek, futótűzként terjednek el az országban, azért, mert a közvélemény a saitó igazmondá­sába vetett hitét elvesztette. (Zaj.) Ugyanak­kor szólnak a külföldi rádiók és terjednek a rémhírek, a tudósítók meghallják ezeket a rém­híreket, továbbadják: Magyarországon hallják a külföldi rádióból és íme egyszerre csak azt látjuk, hogy a közvélemény ezeket a rém­híreket jobban elhiszi, mint a sajtó által pro­pagált tényeket, mert tudja, hogy a sajtó el­hallgat egyes dolgokat, a sajtó nem mond el egyes dolgokat, a sajtó nem mond igazat, mert nincs sajtószabadság! (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton. — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Nagy figyelemmel hall­gattam Kéthly Anna igen t. képviselőtársam­nak a tegnapi napon elmondott szép és sok vo­natkozásban emelkedett felszólalását, aki azt •mondotta,, .hogy őt lehet talán > a legkevésbbé megvádolni azzal, hogy ne volna a demokrácia igazi harcosa. Én ezt elismerem. Azt mondotta azonban, szükséges az. hogy bizonyos aprókis elhajlásokkal megbarátkozzunk a demokrácia eszközeiként, a deimokrácia indulásának peirió­dusában. Ilyen kis elhajlásokkal magám is na­gyon szívesen megbarátkoznék a cél érdekében Igen, szükség van bizonyos, átmeneti időszakra, senki 'sem. mondja, hogy nincs szükség, amikor mi még nem valósíthatjuk mieg az igazi és valóságos demokráciát, de ne méltóztassanak ezeket az elhajlásokat 180 foknyi terjedelemben ellentétes irányban használni. (Mónus Illésné (szd): Sajnos, egyáltalán,nincs fok!) T. Nemzetgyűlés! Ez a z egyik pozitív tanul­ság, amit le akartam vonni a békeszerződésből. A másik az, hogy a Nemzetek Szövetségébe való belépés, az Egyesült Neimizetek tagjaiként való megjelenésünk lehetőségét kecsegteti meg előt­tünk ez a békeszerződés. Igen. ez a, második po­zitívum. Ha valóban megnyílik előttünk az' a lehetőség, hogy ott ülhetünk az Egyesült Nem-.

Next

/
Thumbnails
Contents