Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-135

Ml A nemzetgyűlés 135. ülése 1947 zetek tárgyalóasztalánál, akkor az, aki követként! oda kimegy és ott megjelenik, igenis tartsa kötelességének, hogy a tőlünk elszakított testvérek, leszakított magyar* véreink érdekeit mindig a magyarság egyetemes nagy^ ügyei között is képviselje. Ez a békeszerződés nyújt ugyan biztosítékot az egyetemes emberi jogok tekintetében, de megfeledkezik a kisebbségi jogok biztosításáról. És ott a Nemzetek Szövetségében, az Egyesült Nemzetek tárgyalóasztalánál lesz elsősorban a mi kötelességünk, — mert à mi testünkről, a magyar nemzet testéről szakítottak le jelentős nemzeti kisebbségeket — bogy ezeket a kisebbségi jogokat hatékonyan megvédjük. Azt hiszem, ezekben a kérdések

0611 a nemzetgyűlés minden egyes tagja egyetért. T. Nemzetgyűlés! Áttérve végezetül a békeszerződés alapján reánk háruló gazdasági kötelezettségekre, legyen szabad az elmúlt év augusztus havában a költségvetési vita során elhangzott beszédemre utalnom, amelyben részletesen kifejtettem, hogy amennyiben a négy különböző forrásból: régi adósságainkból, a jóvátételből, a nyugati reparációs kötelezettségekből és végül a potsdami egyezményből reánkháruló kötelezettségeket a békeszerződés valóban mind a terhünkre fogja írni, akkor a npmizet annyira meg lesz nyomorítva gazdaságilag, hogy erre talán még nem volt példa a világtörténelem folyamán. Legyen szabad a költségvetési vita során elmondott beszédemből csak néhány mondatot felolvasnom. ' Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Zsedényi Béla (pk): Kérek meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a meghosszabbítást megadja. Zsedényi Béla (pk) (olvassa): »Mindenkinek be kell látnia, hogy mennyivel jnkább szolgálja a demokrácia és a világbéke érdekét és maguknak a jóvátételbe<n és kártérítésben részesedő hatalmaknak érdekét is, ha megmutatjuk sebeinket, kiállunk a fórumra és feltárjuk összes lehetőségeinket és teljesítőképességünk határát. Életünk, jövőnk érdekében Janiiként kell felhívnunk a világ közvéleményét, magukat az érdekelt hatalmakat pedig fel kell kérnünk arra, állapítsák meg csökkent/nemzeti termelésünk és teljesítőképességünk végső határait, és követeléseiket velünk szemben ehhe?, a mértékhez szabják.« En erre felhívtam a kormányt, de nem tudom, hogy 9 békeszerződést megelőző élőké szítés, illetőleg a békeszerződések tárgyalása alkalmával megörtént-e ez, mert hiteles értesítést a kormánytól nem kaptunk, sem a kormány erről hitelesen nem számolt be a nemzetgyűlés színe előtt. Ezek a terhek azonban benne vannak a békeszerződésben, abból folynak és ránk hárulnak. Vállalnunk kell azokat teljes jóhiszeműséggel, és felelősségünk teljes tudatában vállaljuk is és igyekszünk nekik minden erőnkkel eleget tenni, bár mindezeken kívül még egy ötödik és fundamentális kötelezettség is hárui ránk, amellyel ezeket összhangba kell hoznunk, és ez az újjáépítés. Egy dologtól függ ugyanis egész jövendő gazdasági jólétünk, jövőnk és teherbíróképességünk mértéke is, az ország újjáépítésétől. A mi jószándékunfenak tehát, — és ezt le kívánom szögezni — sőt jóhiszeműségünknek is teljesítőképességünkben fizikai határai vannak. Éppen ezért megnyugvással vehetjük a mi felelősségünk legnehezebb óráiban azt a hírt, évi június hó 26-án, csütörtökön. 142 amely — hogy úgy mondjam — valósággal mint egy fénysugár hatolt keresztül Európa beborult egén. Ez az, hogy a Marshall-féle terv megvitatása céljából Parisba összehívott nagyhatalmi értekezletre szóló meghívást Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere is elfogadta. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán.) Meggyőződésem, ha a Marshall-féle terv a Szovjetunió bevonásával, bekapcsolásával megvalósulhatna, akkor az egész Európa, gazdasági reneszánszát jelentené, és akkor mi'is terheinket lazábban, könnyebben hordozva vállunkon, vagy esetleg íieg is szabadulván tőlük, beállíthatnánk a jövendő Európa munkásai közé. T. Nemzetgyűlés! Mondanivalóim végére értem. El kell mondanom, hogy amikor a vita megindult, én ebben a vitában nem is akartán» resztvenni. A részletek során akartam a külügyi bizottságétól eltérő javaslatomat a felhatailmazás tekintetében előterjeszteni. Azt hittem ugyanis, hogy ez a nemzetgyűlés bizonyos komor, ünnepi méltósággal fog összetolni ennek a békeszerződésnek a letárgyalására, mert hiszen mégiscsak egy ezredévet zárunk most le. Ha szabad így mondanom, az ezeréves, kormányzóságba kopott és elavult magyar királyság kriptája csukódott be, afelett fordítjuk meg most a cimert. Ez mégis egy komoly történelmi és drámai pillanat, bár sohasem tudhatjuk, mit hoz a jövő- En azt hittem, hogy amikor ez a drámai feladat áll előttünk, akkor a nemzetgyűlés minden egyes tagja kötelességének fogja érezni, hogy itt a teremben megjelenjen, mert hiszen mégsem egy közönséges törvényjavaslatot, - hanem egy határkövet jelentő törvényjavaslatot tárgyalunk a magyar életben és történelemben. Amint az előbb is mondottam, azt hittem, ez alkalom lesz arra, hogy a külügyminiszter úr — természetesen az egész kormánnyal egyetemben — megjelenjék előttünk és beszámolót nyújtson a békeelőkészítés egész menetérő], (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) felmutassa, feltárja, hogy ez a kormány és az előző kormány, valamint minden vezetője a magyar politikai életnek mit tett meg annak érdekében, hogy igazságos békét köthessünk. (Belső Gyula (pk): Nem érdekli őket!) Én azt hittem, hogy a pártok vezérszónokainak a be* szédeiből is szinte filmszerűen 'fog

v leperegni az egész magyar múlt, mindaz, ami ebbe a békeszerződésbe beletartozik, mindaz, ami felett ez a békeszerződés ítéletet mond. hogy ott legyen a jövendő generációk számára tanulni és okulnivalóként. Azt hittem, hogy ezekután egy méltóságteljes főhajtással fogjuk ezt a békeszerződést elfogadni. Ezzel szemben azt kellett tapasztalni, hogy ennek a békeszerződésnek a tárgyalása egyáltalán nem volt drámai és bizonyos tekintetből nézve semmiesetre sem volt komoly. (Faragó László (szd): A felelősség leszegezése volt komoly azok felé, akik ezt a békét előkészítették!) Ebben önnel, képviselőtársam, teljes mértékben egyetértek. Megvallom azonbau, komoly csodálkozással láttam, hogy a kormány — majdnem azt mondhatnám — távollétével tüntetett. (Révész Mihály (szd): Nyugodtan mondhatom, hogy minisztertanács van! — Pfeiffer Zoltán (pk): De miért tartanak ilyenkor minisztertanácsot? — Révész Mihály (szd): Mert nekik is van dolguk!) Tegnap és tegnapelőtt nem volt minisztertanács.