Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-135

Í35 A nemzetgyűlés Î35. ülése 19Í7. ország

1 nem ország — egész Magyarország mennyország« és ehhez hasonló jelmondatokba foglalt honfibúba rejtették a maguk tehetetlenségét, felelőtlenségét és — méltóztassanak elhinni, még ebben is egyetértünk — néha rosszindulatát is. Itt teljesen igazat adok Horváth Márton igen t. képviselőtárs/amnak» aki tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a kormányok a nép legnemesebb érzéseivel éltek vissza. Világtörténelmi lehetőségek nyíltak meg a trianoni békeparancs után és évszázados mulasztásokat (lehetett volna, behozni, a nemzet felelős tényezői azonban elsikkasztották ezeket a lehetőségeket és a magyarí álnacionalizmus uralma végén a nemzet szárnyaszegetten hullt bele egy új .Mohács* egy új Trianon véres! és tragikus szakadékába. De minden katasztrófának és mint mondottam, minden békének megvan a maga pozitív útmutatása ia jövendő számára. Ennek a békének is megvan és ez fa; béke csalk akkor lenne va lóban súlyos, elviselhetetlen* akkor lenne igazán katasztrofális^ ha a magyar nép mai vezetői megint ugyanabba a hibába esnének bele* amibe a Trianon utáni vezetők estek és nem használnák ki a megnyíló lehetőségeket. Éppen ezért, igen t. Nemzetgyűlés, anélkül, hogy a békeszerződés egyes rendelkezésiéit pontosan és részletesen taglalni és kritizálni akarnám, meg akarok elégedni azzal, hogy rámutassak ennek á békeszerződésnek negatív és pozitív útmutatásaira. Ezek közül is csak egy néhányra. Negatív útmutatásokra, hogy mit nem szabad a jövőben tennünk és pozitívokra, hogy mit kell tennünk. A negatívumok közé tartozik a szomszédállainokkal, különösképpen azonban a nagyhatalmakkal és azután a kisebb szoinszédállamokkal szemben való viszonyunk, a pozitívumok közé pedig a magyar alkotmányj a magyar szabadságjogok, a magyar demokrácia kiépítése és törekvés arra, hogy az Egyesült Nemzetek tagjai közé felvétessünk és oitt a magyar igazságot a jövőben a tőlünk elszakított véreink érdekében is hathatósan képviseljük. T. Nemzetgyűlés! Ami a nagyhatalmakhoz való viszonyunkat illeti, ebbe a Vadé meeunrbia» amelyet a trianoni béke tanulságai alapján kell tulajdonképpen a jövőben mindig magunkká) vinnünk, talán azt írhatnám be, — mert ez ennek a békeszerződésnek a legnagyobb tanulságai — hogy soha, de soha többé netml szabad részesévé válnunk a nagyhatalmak gigászi ellentétének. Soiha nem .szabad csupán egyetlenegy nagyhatalmi protektor világpolitikai terveitől médiumként hlpnotizáltatni magunkat éis függvényévé válnunk az ő politikájának. Ha csupján egyetlen nagyhatalom •rp.áirtfogásáira segítségére rendezkedünk be, akkor anélkül, hogy észrevennénk, szinte máról holnapra kikerülhetetlenül — úgy, ahogy mivelünk Trianon és a párisi szerződés előtt történt —:.e nagyhatalom: érdekés hataikni köriébe kerülünk és e nagy hat alomnak válunk békeidőben uszály-, háborúban pedig fegyverhórdozójává, csatlósállamává. "A kisállamok és kis népek rendszerint úgy szoktak e tragikus dilemmába belekerülni, hogy egymás között vannak kisebb érdekellentéteik, határsávojk feletti vitáik, összeütközéseik és hogy,ezen összeütközésekben, ezekben a kisebb ellentéteikben a győztes szerepébe helyezkedjenek, valamelyik nagyhatalmi protektorhak a szárnyai alá menekülnek és nem veszik azután észre, hogy amikor ígéretekkel kecsegtetik őket. egy szerre csak váratlanul ibeleévi június hó 26-án, csütörtökön. " Í36 sodródnak a nagyhatalmak nagy játékainak, hatalmas összeütközésének kataklizmájába. Ez történt akkor, amikor Németország kegyéért versengett Magyarország és Románia, és Németország mind a kettőt kihasználta. (Juhász István (szd): Egyes újságírók előkészítésévej!) Annál pedig nincsen szomorúbb* nincsen kínzóbb és nincs tragikusabb szerep, mint részesévé lenni egy olyan roppant gigászi küzdelemnek, amelyben 'saját erőnk úgyszólván semmit sémi nyom a latban; vállalni egy olyan világ" történelmi harcnak kockázatát, amely harc ki(men^telében a mi erőnknek viszonylagosan' jelentéktelen volta, miatt vajmi kevés • szerepe lehet, mert a mi erőnk vajmi keveset számít. Az ilyen háború a kis népre semmii jót nem hozhat, csak tragikusan végződhetik. A kisnépet vagy az ellenség^ falja föl, vereség esetén, vagy pedig

1 a szövetséges, ha győzelmet arat. Résztvenni és vérezni egy olyan harcban, amelyre esetleg egész nemzeti létünk van feltéve, •• amelyben semmit seimi számítunk — ez a •politika sohase legyen többé álmagyar politika; útja! Egy másik ilyen negatív tanulságot a szórna szed államokkal való viszonyunk tekintetéiben bátorkodom levonni. T- i. a másik veszedelem a környező kisnépektől való elzárkózásban és a meg-megújuló háborúkat előidéző érdekellentétben fekszik. Ez a kérdés természetesen sohasem' függhet kizáirólag az egyik vagy a másik néptől, egyik vagy másik nép kormányától, hanem rendszerint mindkettőtől. Közép-Európa az elmosódó néprajzi határoknak és az annyira ellentétesen magyarázható történeti jogoknak tragikus földje. Soha igazságosan el nemi intézhető határsávok differenciái áthidalhatatlannak hirdetett és hitt ellentéteket ágyaztak be e mozaik-területeknek szerencsétlen népei közé. Emiiiatt az évszázados ellentétek folyamán sok vér és sok könny folyt, de a kor. amely ma elérkezett, taláin lesz) anynyira az új és a nagy meglátásoknak a kora, hogy remélhetőlesr ezt az elmúlt korszakot véglegesen lezárja és megértést tud^ találni ezek között is. Bármennyire) fontosak és bármenynyire életbevágók is legyenek ezek a határsávok a kisnemzetek egyike vagy másika részére, amelyek pl. Magyarország testéről is leszakítva, az utóbbi két évtized alatt majdnem valamennyi^ négyszer, cserélt gazdát, -és. bár-" meniiyire fájó sebeket üt is ezeknek a határsávoknak elcsatolása egyik vagy másik javára, egyiknek vagy másiknak a testén, mégsem lehetnek Közép-Európa békés rendje kialakulásának örök akadályai. *,... Ezeket a kérdéseket, ezt az évszázados pert egyszer imái* be kell fejezni itt a Dunamedencében, és nem lehet másképpen befejezni, mint közös megegyezéssel és békés egyetértésisel. Annyi közös érdek és olyan roppant nagy lehetőség adódik itt a Dunamedencében élő valamennyi nép számára, hogy akkor, amikor « határolknak spirituializálódásáról van szó, mindezek a kis ellentétek el kell. hegy tűnjenek, mert ezeknek előnyeit nem lehet felmérni a nemzeti érdekeknek azon hatalmas súlyáyáh amiely a békés megegyezésben, Közép-Európa, a Dunamedence békés jövőjében volna feltalálható. Az erőknek, a népek erőinek valóságos pazarlása folyik itt. Ezt a pazarlást kell megszüntetni a Dunamedence népeinek erőivel "és valamennyi kormánynak, így közöttük a magyar kormánynak is arra kell törekednie, hogy