Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-135
133 A nemzetgyűlés 135. illése IM?. évi június íió É6-án, csütörtökön. Í34 István (sz'd): A miskolci újságokban Horthyékat dicsőítette!) Folytatom. Nem elég tehát a háborúban £ yőzni, a békét is meg kell nyerni. (Kováts ászló (pk): Az a nehezebb dolog!) Nagyon egyszerű példát fogok mutatni. Itt van az 1914—18 között lefolyt világháborií. Nyilván azt méltóztattak: mondani, hogy az egyesült hatalmak: Anglia, Franciaország és Amerika nyerték meg a háborút és mégis azt merem állítani, hogy ezt az 1914—18-as világháborút Anglia és Franciaország elvesztette. Azt a háborúit Németország nyerte meg. mert a versaillesi, a st-germaini, a trianoni és a neuillei békékkel nem tudták megfelelőképpen beállítani Németország helyzetét, nem tudták a feldarabolt monarchia .helyén Közép-Európában megteremteni a békés, rendet és ezért igenis, ezeket a békékét ők vesztették el. (Hajdú Ernőné (szd): És most úJ r a ezt kívánja!) így van és ebből fakadt a háború. Nincs semmi nézeteltérés közöttünk- (Hajdú Ernőné (szd): Gyönyörű! — Piros László (kp): A fasizmus vesztett, de azért mégis győzött! Hitler elvesztette a háborút, de azért nem biz tos. hogy elveszhette! Ez a lényege a fejtegetéseinek! — Oláh Mihály (kp) gúnyosan: Jó demokraták!) Padányi-Gulyás Béla előadó úr egy régi, közismert, de nagyon érdekes megállapítást fűzötf bele beszédébe. Azt mondta, hogy a nemzetnek mindig három tagozata van. Elsősorban azok, akik meghaltak már. akik- lenn a földben nyugosznak, másodsorban az élők és harmadsorban azok, akik még meg sem szüléitek. Valóban így van ez. Pár évvel ezelőtt, lehet, hogy egy évtizede is ennek, olvastam egyszer egy konzervatív filozófust, aki ezt a tézist egy kissé megforgatta és éppen azért, hogy rámutasson annak a szerepnek a fontosságára, amelyet a tr a dí e i 0 k a nemzeti életben játszanak, azt mondta: igen ám, de a halottak sokkal többen vannak, mint az élők, hiszen jónéhány halott generációval lehet számolni. Ez igazolja tehát, hogy a tradícióknak elevenen kell élniök a nemzetben. T- Nemzetgyűlés! Én szeretném ezt a tézist a másik oldalára megfordítani. Én bízom a magyar nemzet jövendőjében. Bizom abban, hogy ez a nemzet, amely ezer esztendőn keresztül meg tudott állni, amely élni tudott itt, ezen a földön, amely a népvándorlás idejében sók nemzet temetője lett, há ez ta nemr zet megélt ezer évet. ezután is. fog még élni sok ezer évet. és sokkal ^többen lesznek azok, akik majd ezután fognak még mint magyarok megszületni, mint azok, akik ma élnek e földön, vagy mint magyarok haltak meg ezen a földön. S éppen az ő érdekükben, n magyar jövendő érdekében kell most. amikor ezt a tragikus ezer évet lezárjuk, a történelem előtt tárgyilagosan megállapítanunk ennek az ezer évnek minden egyes eseményét tanulságként és okulásként. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton és a pártonkívüli képviselők csoportjában. — Hajdú Ernőné (szd) : Még egyszer ilyen gyalázatos politikát ne lehessen csinálni! Okulásul!) Rendben van, kérem. Ugy van! (Egy hang a szabadságpárton; Végre megértette!) Ami vótumomat illeti, már elöljáróiban közlöm, hogy ezt a békeszerződést elfogadom, s azt hiszem, nem kell ezt különösképpen megindokolnom. Hivatkozom itt az előadó úrnak a múltba tekintő, nagyvonalú előadói beszédére, amellyel teljesen egyetértek, hiszen kifejezésre juttatta, hogy keserű szájízzel hozza ide ezt a békeszerződést, kifejezésre juttatta, hogy annak rendelkezései nincsenek összhangban az Atlanti Chartával és kifejezésre juttatta azt a reménységét, hogy ez nem záróköve a háborúnak. Ebben tulajdonképpen benne van minden. Mi is ezt valljuk és. ezeket az indokokat elfogadjuk. De hallottuk itt Sulyok Dezső igen t. képviselőtársamnak a szabadságpárt nevében felolvasott, a kérdés minden részletére kiterjedő és — én úgy érzem — a nemzet egyetemes érdekeit szolgáló, a napi politikából kiemelkedő deklarációját, (Mozgás a szociáldemokratapárt oldalán.) amelyet — azt hiszem — bizonyos értelemben a külügyminiszter úr félreértett — erről majd szintén beszélni fogok — és amelyet magam szintén teljes mértékben vallok. (Pásztor Imre (szd) gúnyosan-. Természetes, hogy helyesli!) Mindezek az indokok arra vezetnek, hogy ezt az ítéletet elfogadom. .Igen t. Nemzetgyűlés! Ez a békeszerződés ítiélet felettünk, de nemcsak; mi felettünk, hanem ítélet a nemzet egész múltja és különösképpen a felett,a korsziak felett, amely a trianoni békeszerződés és e közötti a béke között lejátszódott, és amelyet, ha majd hitelesen fel fog jegyezni egy krónikás ai nemzet történetkönyvébe ... (Hajdú Ernőné (szd) : Amelynek ön is illusztris tagja volt!) Ugy van, mindig a nemzet jövőjéért, a demokratikus kialakulásért... (Juhász István (szd): Es Hitler dicsőítéséért! — Hajdú Ernőné (szd): Amikor Horthyt istenítette!) Nem istenítettem. Nem fognak olyan cikket rámol via sni. mint Katonára. (Hajdú Ernőné (szd): 1934!) Amint mondom, igen t. Nemzetgyűlés, ez a szerződés ítélet azok felett az évtizedek felett, amelyeket joggal lehetne elsikkasztott évtizedeknek nevezni. De a békeszerződés, mint a; történelemnek egyik szakaszáról, erről az utolsó szakaszáról mondott ítéletet, egyszersmind okulást, tanulságot és útmutatást is kell hogy magában foglaljon a jövőre. Bármily szomorú és tragikus volt részünkre a trianoni békeparancs^ tagadhatatlan, hogy új ösvényeket, széle? ösvényeket nyitott meg á magyar nép számára. Közjogilag teljesen függetlenített bennünket Ausztriától, ami óriási eredmény volt, mert hiszen hosszú évtizedek ellenzéki harcainak minden célkitűzése, amiért nemcsak Kossuth Lajos, hanem a későbbi időben Justh, Holló és *a többiek mind küzdöttek, szinte maradéktalanul a nemzet ölébe hullott. Nemcsak minden függetlenségi vágyálom teljesült a trianoni békeparancsbfâinhanem egyszersmind sikerült Magyarországnak kimenekülnie a Ges&mt-Monarehienak, Európa legfeudálisabb hatalmának karjai közül, amelyet a forradalmi mozgalmiak! talán legkevésbbé zavartak az egész világon, és amely ® metterndehi »quietba non movere« elvet vagy legalábbis ilyen hasonló elveket magán hordó államrendszer volt. Széles szociális, társadalmi, kulturális, haladási ösvények nyiltak meg a trianoni békeparanccsal az egész magyar nemzet előtt, és csak az volt ia kár, hogy a nemzet vezetői ezer ket az ösvényeket, a haladásnak ezekeitl az útjait nem ismerték fel, azt hirdették, hogy mindennek Trianon az oka. és »Csonkaniagyar* 9*
