Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-135

131 À nemzetgyűlés ÍB5. ülése 19Í7. a szellemi intelligencia, hogy amikor én onnan Budapestre érkezve, felmentem a honvédelmi minisztériumba és lélekben teljesen öszszetörve magyaráztam az uraknak, hogy mi történt ott, senki sem akarta nekem elhinni és mint rémhírterjesztők le akartak ott a minisztériumban tartóztatni... (Reicher Endre (pk): Innen tiltakoztak ellene a parlamentből!) T. Nemzetgyűlés! Szükség van tehát arra, hogy mindezek a tények, szigorú tárgyilagossággal, a jövendő részére leszögeztessenek. Szükség van arra, ihogy ami most ennek a békének előkészítése alkalmával nöm! történt meg, de megtörtént teljes precizitással a trianoni béke erőkészítése alkalmával, az följegyeztessék, hiszen tudjuk, hogy a legutóbbi béke előkészítési anyagát használták fel diplomatáink —; amint erről értesültem — ennek a békeszerződésnek a tárgyalása alkalmával is. De beszélek egy másik indokról is- Jogi szempontból kissé figyelemmel kell lennünk arra, hogy tulajdonképpen mi is ez a békeszerződés, amely előttünk fekszik: vájjon szerződés-e ez, lehet-e ezt annak tekinteni? A békeszerződésekről, azok szerződési jellegéről hosszú idők óta nagy viták folytak a magyar jogtudomány és különösképpen a nemzetközi jog területén és tulajdonképpen egyértelmű az a megállapítás, hogy itt szerződésről alig lehetne szó. mert hiszen mindig van egy győztes és van egy legyőzött és a legritkább eset, hogy győztes és legyőzött nélkül, kompromisszum alapján fejeztessék be a háború. A győztes természetesen mindig rá akarja és miután győzött, rá is tudja diktálni a legyőzőttre a maga akaratát, aki pedig éppen azért, mert legyőzetett, ez előtt az akarat előtt meghajlik. A trianoni békével kapcsolatban is felmerült ez a gondolat s akkor Pázmány Péter egyetemünk nagyhírű, tudós professzora, Magyary Géza mondotta körülbelül ,a következőket: A győzőnek végeredményben joga van a Iegyőzöttre a legkeményebb békét is rákényszeríteni. Az ilyen békekötés is szerződés formájában történik, de csak formailag s neun lényegileg jön létre ilyenkor szerződés. A szerződés legfontosabb isimérve ugyanis a kölcsönös szabad akaratnyilvánítás. A békekötés tehát egyoldalú jogi aktus, szerződés formájába öltöztetve. Éppen ennek tudatában hívtuk mi, jogászok, a trianoni szerződést állandóan nem szerződésnek.^ hanem úgynevezett béikeparancsnak, mert valóban parancsot kaptunk, ennek a parancsnak kellett engedelmeskednünk, amikor hozzájárultunk ehhez a szerződéshez. Ennek a most előttünk fekvő szerződésnek jogi konstrukciója, még ettől is eltérő. Ez nem békeoarancs, aniert még csak nem is parancsolja, reánk, hogy tessék aláírni ezt a szerződést és majd akkor lesz hatályos, hanem azt mondja, hogy hatályos lesz ez, ha akarjátok, ha nem, akkor, amikor a nagyhatalmak ratifikálják és almikor a Szovjetunió kormányánál a kicserélt okmányokat leteszik- Ebben a tekintetben tehát, azt mondhatnám, jogi konstrukcióiban talán még súlyosabb mint a parancs:, ítélet ez felettünk, viszont kétségtelenül őszintébb, mint a másik, mert tulajdonképpen nem is akar szerződés formájába öltözködni. T.^ Nemzetgyűlés! Ebből folyik azonban az a logikus megállapítás is, amelyben azt hiszem minden előttem szólóval tökéletesen egyetértek, hogy ez a békeszerződés, amelyet természetesen elfogadunk, bizonyos erkölcsi évi június hó 26-án, csütörtökön. Í32 hányosságoíkat mutat. Legyen szabad utalnom Launra, aki szerint a nemzetközi szerződések formális jogi kötelező erejének meg kell törnie az erkölcsi hiányokon éppen úgy, mint ahogy ez. a magánjogban történik az erkölcstelen jogügyletek esetén. Ebből folyik az, amire Sulyok igen t- képviselőtársam is rámutatott, hogy mint ahogy minden békeszerződésben benne van a revízió csirája, annál inkább bent van azokban a békeszerződésekben, amelyek erkölcsi hiányokban szenvednek. (Ugy van! Ugy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Annál inkább kötelességünk — nem revizionista propaganda ez — azokat az enyhítő körülményeket felszínre hozni, amelyekből kimutatható az, hogy ez a szerződés erkölcsi hiányosságokban szenved, mert hiszen nem fegyverrel, hanem a kölcsönös megértés, megbékélés eszközei és módjai útján igenis törekednünk kell, hogy e szerződéssel okozott sebeink minél előbb begyógyuljanak és azokat a világ jobban informált közvéleménye, majd'ha a győzelem mámora eloszlik, ha iái jövendő békés kialakulásáról lesz szó. minél előbb orvosolja és orvosolni tudja. Most még egy harmadik inditóokra hivatkozom, igen t. Nemzetgyűlés, Ezt egy kicsit nehéz megfogalmazni, de az indok körülbelül abból az elgondolásból ered, hogy a győzelem sohasem állapítható meg egy pillanatra, egy bizonyos adott itörténelmi dátumra vetítve. A győzelem nem valami statikusan lemérhető, leifotografálható valami. Az egy kinetikus folyamat az időben, az idő folyásában teljesül, amint a görögök mindent a »panta rhei«. minden folyik, elgondolásába állítottak be. A győzelemmel is így vagyunk valahogy, vagyis áz adott történelmi pillanatban, amikor például valaki győztesen fejezi be a háborút, még nem lehet biztosan tudni, hogy győzött-e és ki mikor győztes. Egy másik oldalról foghatnám meg a kérdést- A háborút béke fejezi be. A háborúban van győztes és vesztes. A győztes diktálja a békét, a vesztesnek el kell azt fogadni, de nem 'feltétlenül biztos, 'hogy az, aki a háborúban győzött, győzni fog a békében is. (Pásztor Imre (szd): Minket nem győztek le, hanem felszabadítottak! Minket felszabadítottak és nem legyőztek! Tessék ezt tudomásul venni!) Bocsánatot kérek, rendben van, felszabadítottak- (Pásztor Imre (szd): Nahát! Erről tessék beszélni!) Ez megint más kérdés. A háborút azonban mégis csak elvesztettük. (Juhász István (szd): Nemrég még Horthyt dicsőitette! — Zaj.) Ez. nem idetartozó, ez nem ebbe a jogi konstrukcióba beilleszthető állításEn ezt készséggel elfogadom. Bocsánatot kérek, most azonban a jogi konstrukcióról beszélek. . Akkor nem méltóztatott megérteni, hogy miről van szó. (Zaj. — Pásztor Imre (szd): Dehogy nem értem! Nagyon jól értem.) Nem bántó az, amit elmondtam, senkire a világon. (Juhász István (szd): Nemrégen még Hitlerk dicsőitették!) Ezek általános, bizonyos mértékben filozófiai megállapítások, amelyekre vonatkozólag azonban a konzekvenciákat le kell vonni. Mindjárt le is fogom vonni és akkor talán meg méltóztatik érteni. (Hajdú Emőné (szd): Nagyon értjük! Túlságosan is értjük! ~— Juhász István' (szd): A miskolci újságokban dicsőitette! — Állandó zaj a szociáldemokrtítapárton. ->— Juhász