Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-135

12Ö A nemzetgyűlés Í35. ülése Î947. azonban javaslatomat a részletes vita során fogom előterjeszteni. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Helyes!) T. Nemzetgyűlés! Bekapcsolódván la. tegr napi napon előttem szólott Reicher Endre ijgen K képviselőtársam szavaiba, végtelen'örömmel állapítottam meg, hogy ő szorgos buzgalommal gyűjtötte össze felszólalásia. anyagát és gondos alapossággal, ha nem is tellies mértékben — hiszen nem is törekedhetett teljességre, de mégis nagy mértékben — tárta elő azokat az adatokat, amelyek a. párisi ítélőszék előtt részünkre, a maigyar nemzet részére, akik vádlottként álltunk ott, enyhítő körülményekként szolgálhattak volna, (Kováts László (pk): Volna!) mert ezekre az enyhítő körülményekre és ezeknek feltárására igenis szükségünk volt. Mondhatná valaki, hogy ez talán kissé későn történik. Lehet, hogy későn, de ebben semmi esetre sem Reicher képviselőtársam a hibás és még^ kevésbbé vagyunk érte mi felelősek. Hogy mindez megtörténjék, azt például jó magam is már nagyon régen, legutóbb az elmúlt év augusztus 22-én tiartott beszédemben sürgettem,- de éppen ebben ,ai beszédemben utaltam még^ egy régebbi ténykörülményre, _ 'arra, hogy amikor még 1945 tavaszán az ideiglenes nemzeti kormány Budapestre jött. az én kezdeményezésemre és 'az akkori kultuszminiszter, Teleki Géza kezdeményezésére az ideiglenes nemzeti kormány elnöke, Milkilós Béla pártközi értekezletet hívott egybe, amelyen a pártok összes vezetői megjelentek és ahol: éppen én vetettem fel elsőként sürgős szükségét annak, hogy a békecélokban megegyezést kell teremteni (Úgy van! Ügy van! icti szabadságpárton.) egyrészt külpolitikai okokból, hogy a békeelőkészítés minél előbb, minél gyorsabban, minél részletesebben és minél alaposabban megindulhasson, másrészt pedig belpolitikai okokból is, hogy tudjuk (azt, milyen álláspontot képviselhetünk követeléseinkben, kívánságainkban meddig mehetünk el, de aztán addig menjünk el és azt az álláspontot képviseljük s akkor senki sem vádolhat meg bennünket azzal, hogy rontjuk az ország érdekeit, rontjuk az ország külpolitikáját, revizionista gondolatokat táplálunk vagy pedis hazaárulók vagyunk. (Ternay István (msz): Ezt kellett "volna megcsinálni!) * Mindez azonban, mint előttem szólott képviselőtársaim megállapították nem következett be. Ott állunk a nehéz kérdés előtt, hogy saj; nos, későn történik meg ezeknek az enyhítő körülményeknek az összeállítása. De mésr! későn sem baj, mert hiszen a vádlottnak mindig joga van védekezni, a vádlottnak elemi joga, ha a bíróság előtt áll, hogy felhozza a miaga részéről bűnösségének, felelősségének . vállalása mellett is az összes enyhítő körülmenyeket. Annál inkább joga. természetes életösztönéből folyó joga ez egy nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton. — Pászmory István (Imsz)Y Teljesen így van!) és a nemzet nevében kötelessége azoknak, akik a nemzetet képviselik. (Taps a szabadságpárton és a paf* tonkívüliek soraiban.) . , T. Nemzetgyűlés! Én azonban nem rekriminálni akarok, sokkal ünnepélyesebb ez a pillanat. Nem felelősségrevonásról akarok beszelni. Ez nézetem szerint nem a mi feladatunk, hanem a> történelemé, egyszerűen és kizárólag azt akaroiml bebizonyítani, hogy még ma sem késő, még ma is szükséges ezeknek az enyhítő körűiményéknek az összeállítása. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VIII. évi június hó 26-án, csütörtökön. Í3Ö Ugyanakkor, amikor megvonjuk és megállapítjuk felelősségünknek % vétkességünknek mérlegét, állapítsuk meg egyszersmind az enyhítő körülmények súlyát is. (Vásáry József (msz): Arról egy szót sem szóltak, hanem dicsérték a többieket!) Tisztázni kell ez nem a ma. nem a mai politika, hanem a történelem szemlélete, a jövendő történelemi/ előtt. (Pászr tfoory István (Imsz): XJgy van!) Tisztázni kell ezt egészen különböző okokból. Csak három eklatiáms okra és indokra fogok most a t. Nemzetgyűlés előtt rámutatni. . Az első az, hogy ezeket az. enyhítő körülmenyeket, amelyek mellettünk szólhatnak, nem szabad elsikkadni engednünk, mert esetleg valóban kihullnak a nemzet és a köztudat emlékezetéből. Igen eklatáns példáját láttuk ennek tegnap, amikor Horváth Márton, a kommumistapárt szónoka beszélt és figyelmeztetni kellett őt arra, — a figyelmeztetést természetesen azonnal tudomásul vette — hogy 1944ben, amikor német megszállás alatt álltunk, akkor is hangzott el a magyar parlamentben egy bátor beszéd a megszállás, a képviselők letartóztatása ellen, tiltakozás a magyar szuverenitás megsértése ellen, — ez, íme: feledésbe ment. Jól tudjuk, hiszen hallottuk, hogy az angol rádió is nem egyszer őszinte nagyrabecsü; léssel mondotta be, hogy íme, van még a né

: metek által megszállott egész európai területen egyetlen hely: Magyarország, ahol a parlamenben akadnak még mindig bátor emberek. (Taps a, szabadságpárton és a pártonkívüliek soraiban. -+- Vásáry József (msz): Miért nem hozták ezt elő? — Pászthory István (msz): Letagadták! — Reisinger Ferenc (szd): Megint kezdik? Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlést Megemlítek egy másik példát is, ugyancsak a tegnapi nap eseményeiből. Horváth Márton igen t. képviselőtársam. (Vásáry Istimn (msz) közbeszól. — Reisingea* Ferenc (szd): Velem nem lesz jó szemtelenkedni!) beszéde során valahogy szóbakerült az a tragikus, borzasztó esemény, amely legszégyenletesebb, legbűnösebb napja volt az utolsó idők magyar történelmének, de talán az, egész magyar történelemnek is. Ennek a napnak ia! bűnét a magyar népre (Vásáry István (msz) odaül Reisinger Ferenc (szd) mellé. — Reisingeri Ferene (szd) Vásáry István (msz) felé: Komolyan beszél! Erre a ti oldalatokról elkezditek! — (Az elnök csenget), az egész magyar vezetőréteg terhére akarták írni. Ha hitelesen feljegyeznénk az eseményeket, akkor tu." domásunk volna már arról, amiről nekem, sajnos, személyesen van tudomásom, mert ott: voltam, egy segítséghívásra mentem el az újvidéki véres utcákba, amikor a csikorgó télben még a hullák ott feküdtek az úton. (Reisinger Ferenc (szd) a mellette ülő Vásáry István • (msz) felé: Eredj, kotródj innen! —Vásáry István (msiz) helyére visszamenet: Micsodlapiimjaáiz. hang ez? r- Zaj. — Az elnök csenget.) Nagyon jól tudom, mert beszéltem újvidéki emberekkel, mindenki könnyes szemmel, zokogva mondta.! el, hogy mi történt. Részes abban a politikai vezetőtársaidalomból senki sem volt; néhány bitang, hazátlan gazember bűncselekménye Volt ez elsősorban a magyar nemzettel szemben. (Ügy van! Ügy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Mindnyájan éreztük és tudtuk már akkor, hogy ez szégyenfolt lesz örökké nemzetünk történelmében. Annyira nem értett akkor azzal egyet a magyar vezetőréteg, 9