Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-133
3 A nemzetgyűlés 133. ülése 104?. Sári Ignác nemzetgyűlési képviselő urak ügyében. Kérem, hogy a jelentések kinyomatását és szétosztását elrendelni s napirendre tűzésük iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: Az előadó úr által beadott jelentéseket a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai közt szétosztatja s napirendre tűzésük iránt később lógóké a t. Nemzetgyűlésnek jíavaslatoit tenni. Sári Ignác képviselő úr mint a pénzügyi, valamint igazságügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Sári Ignác (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém- beterjesztetni a nemzetgyűlés pénzügyi, valamint igazságügyi bizottságának jelentését a szovjetorosz katonai emlékművek és hősi temetők kegyeleti gondozása tárgyában beterjesztett 182. számú törvényjavaslatról. Kérem, hogy a jelentés kinyomatását és szétosztását elrendelni s napirendre tűzése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: Az előadó úr által beadott jelentést a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai t közt szétosztatja ,s napirendre tűzése iránt később fogok a- t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Eckhardt Sándor képviselő úr mint a közoktatásügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Eckhardt Sándor (dn) előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni a közoktatásügyi bizottság jelentését a levéltárügy rendezéséről szóló törvény javaslat tárgyában. Tisztelettel kérem a bizottság jelentésének kinyomatását és szétosztását, majd annakidején napirendre tűzését Elnök: Az előadó úr által beadott jelentést a nemzetgyűlés kinyomatja!, tag-jai között szótosztatja s napirendre tűzése iránt később fogok a ti. Nem&etgy ülésnek jelőtíerj^sztést tenni. T. Nemzetgyűlés! Napirend szerint következik a Parisban 1947. évi február hó 10. napiján kelt békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Nemzetgyűlés tudomására hozom, hogy a: törvényjavaslathoz a Független Kisgazdapárt, a -Magyar Koraimunista Párt. a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Szabadságpárt jelentett be szónokokat, mégpedig Pesta László, Nagy Imre, Kéthly Anna. Farkas Ferenc és Sulyok Dezső képviselőtársainkat, — A Nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Padányi Gulyás Béla előadó urat illeti a szó. Padányi Gulyás Béla (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! Amikori a Parisban 1947. év február hó f 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés előtöt -iswierteteim, engedje meg a t. Nemzetgyűlési,, hogy személyes allúzióval kezdjem. Azok közé a képviseliők közé tartozom, akik kevésszer vették igénybe a t. Nemzetgyűlés figyelmeit. Emlékezetem szerint eddig négyszer szólaltam fel — kétszer mint előadó, kétszer pedig mint pártom szónoka — és majdnem; minden esetiben rnépszerl&tlen témához szóltam hozzá. Belpolitikával ritkán foglalkozván, a történelem nagy összefüggéseit kerestem; ha a népszerűséget kerestem volna, ezektől a témáktól egyenesen őrizkednem kellett volna. Ugy éreztem azomban, hogy a nemzetnek vannak olyan ügyeih amelyekhez az érveket nem a. szívnek, hanem, az észnek kell iS'Zolgáltattnia, 1 nem - annak az észnek, évi június hó 24-én, kedden. 4 amely a szív ellen van. hanem annak az észnek, amely a hazáért működik. Bármennyire bozzáedzŐdt&mi ahhoz, hogy a nemzetgyűlésben a népszerűtlen és nehéz témákat hozzam elő. őszintén megmondom, teljes belső megrendüléssel állok itt, amikor a nemzetgyűlés elé kell terjesztenem a párisi békeszerződésről szóló javaslatot. Amikor szavaim így .akadozva kezdődnek meg a javaslat ismertetésénél, azt is meg kell gondolnom, hogy e javaslat előadásánál még az sem lehet vigasztalás számomra, hogy a parlamentnek valamennyi szónoka ennek a javaslatnak támogatására iratkozott fel; és amikor ezt a javaslatot elfogadásra ajánlom, egy percig sem ringatom magáim 1 , de a nemzetgyűlés egyetlenegy tagja sem ringatja magát abban az érzésben, mintha, ezt a javaslatot azért fogadná el. mert szíve meggyőzte volna ennek helyességéről, mintha azért fogadná el. mert ezzel a nemzetgyűlés elé olyan javaslat kerül, amely a magyar nemzet önálló akaratából született meg. De az sem vigasztalás, száímomra, hogy allúziót itegyek arra. hogy azért, mert ennek a háborúnak következményeképen ezt a békét el kell fogadnunk, végeredményben nem ez a nemzetgyűlés és az itt levő pártok a felelősek, mert azt a helyzetet, amely paranesolólag ír ja . elő számunkra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot mégszavazzuk. , örökségképen kaptuk politikai elődeinktől. (Buchinger Manó (szd): Bárdossytól!) Talán még ezt, a szót is, hogy »örökségképen«, helyesbitieiném, mert az ember örökségképen a szülőktől vagy a rokonaitól szokott kapni valamit; márpedig erről a, helyről tiltakoznom kell az ellen, hogy rokonainknak, vagy pedig szellemi szüleinknek nevezzem azt a korszakot, amely korszak ezt a nemzetet a maga politikájával abba a helyzetbe hozta, hogy most egy ilyen békészieírződés előtt kell állnunk. De azt is hozzátehetem, hogy azzal az olcsó vigasszal sem kívánok élni, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál önmarcangoló indulattal egymást hibáztassuk és a nemzetgyűlésnek bármely oldalát tegyük felelőssé ennek a békeszerződésnek ilyen mivoltáért. Amikor a trianoni békeszerződés ratifikálására sor • került, akkor gróf Teleki Pál, aki abban az időben miniszterelnök volt, a maga részérői vád alá helyezte magát, ezzel a vád alá helyezéssel egy bizonyos szép történelmi gesztusát kívánta szolgáltatni annak, hogy a magyar nemzet ezért nem felelős. Tette ezt az a Teleki Pál, aki végeredményben a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban mondott beszédében nem szakította el magát, az, előző korszaktól, az a Teleki Pál. aki végeredményben vállalta — a maga nézete szerint becsülettel vállalta — az előző világháborúért a felelősséget, beszédében úgy fejezvén ki magát, hogy a magyar nemzet a külföld jóindulatában bízva dobta el a fegyvert, ami involválta azt a meggyőződését is. hogy nem feltétlenül kellett volna a fegyvert eldobniIgen r % Nemzetgyűlés! Sajnos* ezt a nemes történelmi gesztust sem teheti meg a nemzetgyűlés vagy ennek kormánya, mert ennek a háborúnak a kitöréséért, ennek a háborúnak a lefolytatásáért ennek a nemzetgyűlésnek, ennek a demokráciának a' harcosai semmikép sem felelősek, közösséget azzal nem vállalhatnak. Ha azonban mégis felelősséget vállalnak ezért a békeszerződésért,, ennek magyarázata az, hogy a demokrácia felelősséget akar vállalni a magyar jövendőért.
