Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

105 A nemzetgyűlés ÍM. ülése 'IMI. szemétre dobva azért, mert nem akar jól szolgálni, vájjon tehát milyen lesz a sorsa a meg meglévő bálványoknak'? (Botyánszky Pálné (szd) : Tanítsuk meg a népet, hogy ne legyenek bálványai! — Parragi György (pk): Ezt kellene csinálni! Ne a demokráciát járassák le!) Ez a bálványok sorsa. Ha fokozatosan és mesterségesen ítésznek - hatványokká embereket, a nép elveszíti hitelét azokban a vezetőkben, akikre ma feltétlenül esküsznek, mint olyanokra, akik egyedül hivatottak a nép vezetésére. T. Nemzetgyűlés! Amikor itt ma a magam és a pártonkívüli képviselők nevében felszólalok és azt kérem, úllapítsa mieg a kormány, kmèk az elleni a prysése mellett é. kinek a byleegyezésével 'történhetett meg ez a követi kinevezés, teszem ezt azért, mert :teul szabad és nem tűnhetjük azt, hogy Jékely-féle embereik képviseljék (Vásáry István (msz): Kompromittálják! — Ugy van! Ugy van! a szubadságpárbon.) külföldön a magyar népet. Egy Jékely kimehet Magyarországról, mint körözött tolvaj, de nem meihet ki, mint a rmiagyar nép követe. (Ugy van! Ugy van! a szabutlságpár-, ton és a pártonkívüli képviselők csoportjában. — Hegymegi Kiss Pál (msz): Es nem jöhet vissza fehér 'lovon!) Megismétlem azt, hogy aki felelős ezért, -— mert valakinek felelősnek keill lennie. (Vásáry István. (msz) : Aki ellenjegyezte!) — azzal szemben, a konzekvenciákat haíüározottan, maradéktalanul és kegyetlenül le kell vonni. (Éljenzés és taps a pártonkívüli képviselők csoportjában és a szabadságpárton. ) Eliiiök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja az összkormánynak. Következik Pfeiffer Zoltán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök ürhoz a Fehér Könyv tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Van-e tudo

: mása a miniszterelnök úrnak a tájékoztatási minisztérium által kiadott Fehér Könyvről és hajlandó-e az egyes részlegekről a_ nemzetgyűlésnek bővebb tájékoztatást adni

1

? (Parragi György (pk): A képviselőknek nem adják! A nyilvánosság kizárásává]; csinálták!) Elnök: Pfeiffer képviselő urat illeti a szó. Pfeiffer Zoltán (pk): T. Nemzetgyűlés! A Dinnyés-kormány — szerintem helyesen — rájött arra, hogy az a konfliktus, az a nemzetközi incidens, amely éppen az úgynevezett ösy>szeesküvés kapcsán ismeretessé vált, nemcsak a hazai közvéleményt érdekli, hanem kü-önösen reagál reá a külföld. Ugylátszik. a kormány az ezze^ kapcsolatos feladatot a tájékoztatási minisztériumra bízta. de_ r véleményem szerint ezt a feladatot ;

sem a tájékoztatási minisztérium, sémi azok a szervek, amelyeknek a kö'nyv elkészítése volt a feladata, nem végezték jól el. Ott kezdem, hogy ennek a komplexusnak valóban inkább Q nemzetközi vonatkozása a fontos,, 'hiszen belügyi vonatkozására, arra t. ii„ hogy ez milyen mértékben, milyen személyekre és milyen területekre kihatóan büntetőügy, a magyar igazságügyi szervek miajd felfigyelnek s ezt a kérdést majd el fogják intézni. Nehezebb azonban a nemzetközi yita elintézése, és ilyenkor demokratikus európai országokban — minthogy külügyi kérdésről van szó — a külügyminisztérium legkiválóbb szak' évi június hő 25-én, szerdán. 105 embereit veszik igémybe, hogy meggyőzhessék a külföldi közvéleményt arról az álláspontról, amelyet, úgylátszik, nálunk a kormány eddig többször hiábn ismételt meg. Én azonban a •nemzetközi kérdésről nem beszélek, mert ez nem az én feladatom; ezt majd a kormány valószínűleg egyéb módon is el tudja intézni. Az én meggyőződésem szerint ez a mű egy fogyatékos és a kívánalomnak meg nem'felelő elintézést rejt magában. Büntető vonatkozását majd elintézik bíróságaink, a belügyi vonatkozások azonban érdekejnek mindnyájunkat, t. Nemzetgyűlés, -de különösen azt a csoportot, amely a Fehér Könyv adatai szerint állítólag szembehelyezkedett itt a koalícióval, és az úgynevezett jobboldali blokk, polgári blokk-kialakításán fáradozott. :. Vissza kell térnünk ezekre a körülményekre azért, t- Nemzetgyűlés, mert éppen a múltban tapasztaltuk, hogy a »prineipiis obsta — kezdetben állj ellent« elve különösen Nagy Ferenc példáján bebizonyosodott. Éppen ezekre a tanulságokra való tekintettel a mi csoportunk nevében, a pártonkívüli képviselők nevében, de azt hiszem, hogy a Sulyok-párt, a szociáldemokrata pártnak Peyer Károly jobbszárnya... (Felkiáltások a szociáldemokratapárt soraiban: Mi ez? Mi iez? "— Parragi György (pk): Benne van a Fehér Könyvben! — Spitálszky Károly (szd): Ja, hogy a könyvben van?! — Parragi György (pk): így van szó szerint! — Vásáry István (msz): Nem ismerik a saját munkájukat!) A koalíciós kormány szabdalja így a szociáldemokrata pártot, hogy jobbszárny és balszárny. (Parragi György (pk): Ugyanígy kezdődött! — Vásáry István (msz): a szociáldemokraták felé: Miért nem. kifogásolják a Fehér Könyvet, ha nem igaz? — Juhász István (szd) közbeszól.) Én csak azt mondom, hogy én valóbb módon tárom a helyzetet, a nemzetgyűlés elé, mint a Fehér Könyv. (Rei

singer Ferenc (szd) államtitkár: Csak meglepődtünk, nem (értettük!) Azért szükséges a kérdést már most tisztázni, mert nem szeretném; ha ebbőil a kis kavicsból lavina lenne. (Parragi György (pk): Második összeesküvés!) Miről van szó? Arról van Szó, hogy figyeljük a nagy dialektikát, amelynél, úgy látszik,. az összeesküvők már elfogyjak! (Parragi György (pk): Ügy kezdődik, mint Romániában!) és az ilyen nagy halak sem elégségesek az étvágyuknak, szükségük van arra, hogy az összeesküvést szélesebb területre kiterjesszék, és ezt nagyon jó lesz megfigyelnie a szociáldemokratapártnak is, mert Peyer Károlynál kezdődik a .szociáldemokrata párt és Isten tudja, hol végződik. (Parragi György (pk): Az Arbeiter Zeitung megírta!) Ismerjük a • dialektikát és éppen az a _ komor hangulat, amely látom, hogy elfogijla szior ci áldemokrata képviselőtársaimat, ;• szükségessé teszi, hogy itt a nemzetgyűlés előtt erről a kérdésről beszéljünk. (Reisinger Ferenc (szd) államtitkár: Sohasem voltam ilyen jókedvű!) Bennünket a kisgazdapárttól az választott el, hogy nem voltunk hajlandók támogatni azt a politikát, amely, az összeesküvők dédelgetésében . nyilvánult meg, továbbá nem voltunk hajlandók azt az engedménypolitikát sem kö: vetni, amelyet Nagy Ferenc látott jónak az., egész párt felfogásával szemben, amely politika — ha a Fehér Könyvet néztem, annak a da-