Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
103 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. ilyen gikszéri csináljanak. (Parragi György (pk): Katonáé is megvolt!) Még valamit ne felejtsünk el: a miniszter úr nemcsak egy adminisztratív intézője volt a köztársasági elnöki irodának, hanem nagyon komoly politikai faktor volt. Hozzátartozott — mégpedig mint oszlopos tag — a Független Kisgazdapárt úgynevezett baloldali demokrata csoportjához (Tarragi György (pk): Ezt külön kihangsúlyozta!), és ezt képviselte különféle tárgyalások során. Ö volt egyike azoknak az uraknak, iakikről azt írták, ' hogy ezek a jó, megbízható, derék' demokraták, akikkel jml együtt tudunk dolgozni Magyarország újjáépítésében, — s nem olyanok mint amilyenek mi vagyunk, —ez a mi szerelmetes fiunk, akiben nekünk jó kedvünk telik. (Spitálszky Károly (szd): Ki mondta ezt? — Derültség. — Közbeszólás a pártonkíviiliek soraiban: A baloldali sajtó általában.) Ugylátszik. hogy tényleg jó kedvük tellett benne, mert ugyanakkor, amikor kikezdték eleveneket és holtakat, a inniniszter úrról soha egy diffamáló vagy krivikus sor meg nem jelent az újságokban. Nyilván azért, mert a miniszter úr jól szolgált, jól szolgált ki (Hegymegi Kiss Pál (msz): Jól adminisztrálta a sajtót!) s addig, ameddig jól szolgált ki, addig nem is volt hiba. A hiba akkor kezdődött, amikor már nem volt alkalma jól kiszolgálni bizonyos, úgy látszik, rajta kívül eső okok folytán. A miniszter úr volt az, aki nagyon komoly, értékes. politikai tárgyalásokat folytatott, le. Például ő állította össze az egyik baloldali párt vezérével a kisgazdapártból kitessékelendő képviselők névsorát. A mienket is. (Parragi György (pk): Erről nem fog beszélni Amerikában! — Spitálszky Károly (szd): Ti magatok léptetek ki!) Igen, de felajánlották nekünk, hogy tessék kilépni. (Derültség.) Ne vegyük a marasztalást (komolyán — mondták. (Derültség.) A niiniszteir úr volt az a rendkívül szorgalmas és^ tárgyalókész úr, aki például Kovács Béla ügyében az írásbeli megállapodást szerkesztette Nagy Ferenc. Kákosi és Szaka sits közt. Én magam is láttam ezt az írást annakidején. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ilyen is volt?) Érdekes, hogy addig, ameddig ilyen jól működött a miniszter úr, addig ez a — mondjuk — erkölcsi érzékenység nem ütközött ki a tárgyaló partnerekből vele szemben. (Parragi György (pk): Miniszterelnökséget kínáltak fel neki.) Azät mondják, hogy autót lopott. Nem kételkedem benne, hogy autót lopott. (Spitálszky Károly (szd): Ilyen miniszteri ambíciói önnek is voltak! — Pfeiffer Zoltán (pk): Ezzel a koalíqióval? — Spitálszky Károly (szd): Nem tudtál jól elhelyezkedni, azért léptél ki!) De a legjobb helyen van, (a középre muta*) ez a legjobb hely. ( Derül fsérj. — Spitálszky Károly (szd) : Ahogy te azt legjobbnak tartod!) - Nem veszed észre, hogy tolódunk balfelé? Én onnan indultam ki (a vadsorokat mutatja) jobbról, idekerültem s ha tovább megyünk, egészen a baloldalon leszünk. (Derültség.) Mondom» azt mondják, hogy a miniszter úr auitót lopott és ezt nem is lehet kritika tárgyává tenni, elvégre valamilyen közlekedési eszközzel ki kellett, neki mennie. (Derültség.) Ne felejtsük el azonban, hogy a'miniszter úr nem egyedül ült az autóban. Benne ülit az autóban Heltai György is. (Parragi György (pk): Milyen párti?) Jó pártigazolványa van. Ezt. mutatja az, hogy egy magánvállalat egyedi június hó 25-én, szerdán. 104 szerű tisztviselői asztalától repítette fel ez a pártigazolvány a külügyminisztérium politikai osztályának vezető székébe. (Parragi György (pk) : Akkor már tudjuk, hogy milyen párthoz tartozik.) Ezzel az úrral ment el és ha az autót vtsdóban ellopták, — nem mondom, hogy az osztályfőnök úrnak az autó lopásábam valami része volna, de mindenesetre hagyta^ magát megtéveszteni. — de ha az osztályfőnök úr hagy;íla magát megtéveszteni, akikor az emberben önkéntelenül felvetődik ta kérdés, hogy a minisztérium politikai osztályának vezetője, aki de facto majdnem a külügyminisztert helyettesíti, olyannyira naiv ember, hogy ilyen könnyen félre lehet őt vezetni? Kérdem, hogyan vezeti akkor a magyar külügyeket, (Ternay István (msz): Félre!) ha így az orránál fogva vezethette egy ember, akineik a múltját jól ismerte és azt hiszem, mindenki ismerte ebben az országban, hiszen tudjuk azt. hogy egy bizonyos közérdekű műintéze L hez családi vonatkozások fűzitek a miniszter urat. (Derültség. — Parragi György (pk) : Hagyjuk ezt! — Spitálszky Károly (szd): Miért nem mondta míg itt volt? — Parragi György (pk): A Népszava vasárnapi száma sokkal nyíltabban írta meg. — Derültség.) Bennünket, akik természetesen nem vagyunk »jó« demokraták, nem tudott megtéveszteni a miniszter úr, mert mi az e]ső pillanattól kezdve a legnagyobb gyanakvással figyeltük a miniszter úr munkáját- De nemcsak mi figyeltük ilyen gyanakvással, hanem figyelték ezt a párt parasztképviselői is. (Vásáry József (msz) : Drága munka volt, 70.000 forintba került. Ennyi volt a rendelkezési alapja!) Azért ülünk itt. képviselőtársam, mert ilyeneket tettünk szóvá. (Zsedényi Béla (pk): Az a borzasztó, hogy ez -az ember számtalan alkalommal helyettesítette a Magyar Köztársaság elnökét! "Sírni kellene! — Egy hány a kisgazdapártról; Igen, nevetünk rajta, pedig sírni kellene! — ügy van! ügy van-) Bennünket nem tudott meg'téveszteni sem; Jékely úr, sem azok az urak, akik Jékely úr szoros környezetéhez tartoztak (Vásáry István (msz): Az ország dolgaiban nem lehet konzekvencia nélkül tévedni!), akik bizalmas teákon beszélték meg a párt sorsát, a párt vezető pozieióinak sorsát és — sajnos > — az ország sorsát is- Mi végre valahára minden pozícióban olyan megfelelő embereket szeretnénk látni, akik vezetnek és nem félrevezetik az országot (Ternay István (msz)^: XJgy van!), mert ez nem tesz jót a demokráciának. Nem tesz jót a magyar demokráciának kifelé, ha ilyen Jékelyk kikerülhetnek követnek. (Juhász István (szd): Kihull a férgesé!) Igen, de hamarabb kellett volna! Be sem kellett volna engedni az ilyen férgesét! De nem tesz jót a magyar demokráciának befelé sem. _ Nein tartom helyesnek a tájékoztatási minisztériumnak azt a tájékoztatási módját^ sem, amelyet ebben az esetben produkált. Vigyázzunk, mert a magyar tömegek sok. kai értelmesebbek, semhogy — bocsánat a parlamenthez esetleg nem méltó kifejezésért — ilyen halandzsákkal lehetne őket félrevezetni, mint amilyent az újságok és a tájékoztatási minisztérium hivatalos nyilatkozata 'tartalmaztak. (Reisinger Ferenc (szd): Ez is imparlamentáris kifejezés? Hát délelőtt miket mondtatok itt egymásnak? — Derültség — Kiss Ferenc (msz) : Délután, a kávé mellett megbeszélik _ az esetet!) A tömegek bizony fel fognak figyelni és megüti őket az a gondolat, hogy ha valaki, akiit: ma halvánnyá tettek, mert jól szolgált, holnap kikerülhet a
