Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
89 A nemzetgyűlés 134. ülése 19Â7. évi június hó %5-en, szerdán. 90 nak volt lelkes művelője; de nemcsak humorista, hanem kupié- és aktuális strófaíró is, majd pedig házi szerzője az Apolló-kabaré" nak, később pedig felelős szerkesztője a Fidibusz című lapnak, melyet Gábor kortársa emigy jellemzett: (Orbán László (kp) gúnyosan: Ugy látszik» ezért kellett emigrációba mennie!) Várjon uram! »Malackodió' rigmusok: és 'szerncrmetlenkedő prózai művek, melyeknek olvasására a legvastagabb ' bőrű férfiábrázat is elpirul.« (Losonczy Géza (kp) : Különösen a magáé !) Gábor Andor politizált és ezért volt kénytelen ő is, mint sok kitűnő szocialista ember kimenekülni nyugatra, Ausztriába. Mielőtt azonban erről beszélnénk, hadd idézzek néhány »halhatatlan« Gábor-remekművet, amelyről legalább illik annyit tudni, hogy népszerűségének és szellemi képességeinek csúcspontján irta. íme az egyik halhatatlan remekmű: (Orbán László (kp): Miért nem azt idézi, ami miatiti emigrációba kényszerült 1 ? — A szónok olvassa): »Te cafat, te senki, te nímand» te rongy, te szerelmi központ«, (Orbán László (kp): Nem magáról irta, Futó?) »te talált poronty, te rejtett zsirkészlet, te arcbőrhiány, egyik tizenkilenc az húsz egy híján.« Magának ez tetszik, Orbán képviselő úr? (Orbán László (kp): Ez magának tetszik, úgy látszik! Nekem az tetszik, atait maga elhallgat itt és ami miatt emigrációban volt huszonöt esztendőn keresztül!) Nem csoda hát, ha Ady Endre 1910-ben Hatvány Lajoshoz írott levelében Gábor Andorról már oda nyilatkozott: »Ezek a .Gábor Andorok lebunkózni yaíóV. brigantik.« T. Nemzetgyűlés! Demokratikus sajtónk emez exponált személye _ a régmúlt időkbe?i Berinkey igazságügyminiszter jelenlétében egyszer ódanyilatkozott, hogy az újságíróknak nem kell sajtószabadság és az újságírók inkább menjenek mezei munkára. Igaz. vi-j >szont, hogy az egyik régi ujságíróalmanachban ezeket olvastam tőle: »Az újságírásért nem rajongok, károsnak és feleslegesnek tartom, sokkal jobban^ szeretnék az angol lordok házának nyilvános rendes tagja lenni.« (Közbekiáltások a szabadságpárton: Gábor Andor?) Ennyi önvallomás után hadd idézzem a kortársat, aki Gábor Andor portréját »Az Ember« című Bécsben megjelent hetilap IV. évfolyamának 6. számában, 1921 február 6*án emigy írja meg (olvassa): »A. múlt. Olyan ordináré gyalázkodást visz véghez« — már mint Gábor Andor — »hónapok óta a magyarországi munkásság minden valamire való vezére ellen, amihez fogható mocskolódást még sehol nem olvashattunk.« Göndör Ferenc már akkor ezt írta Gábor Andorról (olvassa): »Egy oroszlánbőrbe bújt üvöltő vadszamár.« (Derültség.) Majd ugyanott így folytatja (olvassa): »Elmebetegsége nyilvánvaló és már hosszú hónapok óta olyan paralitikus és értelmetlen, ostoba cikkeket ir» hogy már ia legnaivabb olvasó sem olvassa el.« (Közbekiáltás a szabadságpárton: Meglátsziik a Szabadságban irt cikkein!) Tessék elképzelni, ennek 26 éve! ( Derültség a szabadságpárton. — Reicher Endre (pk) gúnyosan: Azóta fellődött! Az Ember egy másik! számában ezt olvashatjuk (olvassa): »Gábor; Andornak, a Fidibusz egykori szerkesztőjének» malackodó versikéik szerzőjének, az Apolló-kabaré nyugdíjas bohócának módjában.van például Kunfi Zsigmond elvtársról leírni azt, hogy »Semmi forradalomellenes gonosztól nem tartózkodó idétlen«. [Közbekiáltás a szabadságpárton: Kunfi pártja mit szól ehhez?) »Ez a semmiházi kabaréringyó leírhaitda Böhm. Vilmos elvtársról, hogy Az »árnyékszékpucoló •• munkát Böhm Vilmosra ési ,a többi diplomás csatornatisztogatóra ikell bízni.« N (Közbekiáltás a szabadságpártról: A stockholmi köve'tről!) »Röhögj világ: a Fidibusz és az Apollókabaré házi bohóca oktatja ki Kunfi Zsigmondot a forradalommal szemben való kötelességre és ez a kabaré-svihák akarja meg védeni a forradalmat és a muukásság ügyét a szociáldemokrácia legkiválóbb és legkipróbáltabb harcosaival szemben- Ez az őrült kabaré-dalnok most vérbeborult szemmel és véres tajtékot habzó zabolás szájjal folyton akasztóifát kiált, mindenkinél szigorúbb, mindenkinél kegyetlenebb. _ mindenkinél világforradalmárabb, mindenkinél bolsevikibb és ki akar irtani a föld színéről mindenkit, ami ugyebár megfelelő alap a mielőbbi magyar feltámadásra és kibontakozásra.« Tovább idézek: »Le kell ráncigálni ezt a lármás és erkölcstelen csirkefogót, az apostoli pódiumról, mert nem lehet az, hogy valaki itt az emigrációban ugyanilyen hangon, ugyanolyan sértő és gyalázkodó jelzőkkel firkáljon állandóan a fehér terror^ gyilkosai elől elbujdosott, kiváló és egész életüket a munkásságért feláldozó becsületes forradalmárokról, mint magukról a fehér gyilkosokról. Gábor Andor olyan gonosz tökfilkó, aki nem 'tud disztingválni: ő mindenkiről ugyanabban a deliriumos exaltációiban rikácsol-« Az idézetet ÍSJ fejezi be Göndör: »Szomorú bujdosók vagyunk, de céljainkban, eszközeinkben, hitünkben, erkölcseinkben megta1 gadunk minden lelki és szellemi közösséget ezekkel a kalandorokkal.« • T. Nemzetgyűlés! Fiatalember létemre nem törhetek pálcát az öregebbek felett, de meg kell mondanom, hogy speciálisan Gábor Andor publicitását károsnak tartom a magyar sajtóra és a magyar közvéleményre, nyilvánuljon meg ez a publicitás egy Tlertelendyné-féle ügyben vagy bármi másbanEs íme, eklatáns példa, hogy az előbb ismertetett és bemutatott Gábor Andortól fél az ügyészség, tartanak a bírák, mert senki sem . kivánja, hogy az illusztris kupléirópublicista a Szabadság és a többi rendelkezésére álló lapok hasábjain meghurcolja. T. Nemzetgyűlés! Kérem mind az t igazságügyminiszter urat, mind a honvédelmi miniszter urat, hogy interpellációm értelmében a sürgősséget nyomja rá az elfekvő iratokra és azokat mielőbb tárgyalja le. (Taps a pártonkívüli képviselők csoportsában.) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja a honvédelmi és az igazságügyminiszter uraknak. Következik Losonczy Géza képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyig miniszterhez a magyar pedagógusok helyzetének javítása^ tárgyában. Kérem a jegyző urat» szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »A magyar pedagógusok, elsősorban a tanítók a legmostohább körülmények között végzik felelősségtől-
