Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

60 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. van! Ügy ván! a vártonkívülieknél és a szé-> badságpárton. — Zajos ellentmondások a komr munistOri és a szociáldemokratapárt soraiban, — Hajdú Ernőné (szd): Ön ezt hiszi? — Orbán László (kp): Hat például Újvidék kismiska volt? — Nagy Vince (msz): Az is súlyos bűn volt! — Orbán László (kp): Többek között háromezer zsidó volt ott! És talán a szerbek se kutyák! — Zaj. — Az elnök csenget.) 1944. március 19-ier — és ezt felelősség mellett meg kell állapítanunk — Európának a németek által megszállott németek által irányított területén és az ő befolyásuk alatt álló területeken relatíve Magyarországon volt a legtűrhetőbb sorsa a zsidóságnak (Úgy van! Ügy van! a pártonkívülieknél és a szabadság' párton), ugyanakkor Szlovákiában a Hlinka" gárdistáknak rémuralma öntötte el az orszá­got. (Felkiáltások a szabadságpárton és a kis­gazdapárton: Idemenekültek a zsidók!) amely a háború első pillanatától kezdve céljának tűzte ki az északi zsidóságnak (teljes és mara­déktalan kiirtását és boldog volt az a zsidó ember, aki a Hlinka-gárdistáknak üldözése elől ide menekülhetett ebbe az országba, (Ügy van! Ügy van! a. kisgazdapárton és a pártom kívüliek csoportjában) ahol menedéket nyert és otthont kapott. (Egy hang a szociáldemo'\ kratapártról: Ez csak relativitás!) Relativitás, de így volt, (Zaj.) Ez a nemeit megszállás előtt történt, képviselő úr. Amikor nálunk még relatíve megvoltak a zsidóságnak az életlehe­tőségei, Komániát vérgőzös vasgárdisták ural* ták. akik a hitlerizmusnak egy felfokozott formáját akarták megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt és a pártonkívüliek csoportjaiból) Kétségtelen, hogy a német megszállás után gyalázató© és szégyenteljes r dolgok történtek ebben az országban, de ha végignézünk a nép­bírósági tárgyalásokon azt látjuk, hogy az ott ülő bűnösöknek legnagyobb, mondhatnám túl­nyomó része nem a magyar faluból, nem a magyar értelmiség intelligens és jóérzésű ré­BizébŐl került ki, hanem a nagyvárosoknak osaitomaitöltelékéiből, amiellyeï akkor és azután sem vállalt soha semmiféle közösséget a ma­gyarság, {ügy van! a szabadságpárton, ai pár­tonkívülieknéí és a kisgazdapárton.) A magyar falu népe távol maradt ezektől iá szélsőségek­től és semmiféle vérgőzös eszmeáramlat nem tudta magával ragadni. (Hajdú Ernőné (szd): De tapsolt hozzá!) A magyar paraszt nem tapsolt hozzá. (Pászthory István (msz): Nem is tudtak róla! — Szabó Árpád (kg): Micsoda állítás az, hogy a magyar paraszt tapsolt hozzál! — Zaj. — Reisinger Ferenc (szd): Urak tapsoltak hozzá, nem a parasztok! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szabó Árpád (kg): Felelőtlen kijelentés volt — Nagy Vince (msz): Ritkán hallottak ilyen objektív beszé­det, mint a szónoké. Tessék végighallgatni.) Reicher Endre (pk): De függetlenül attól, hogy kik voltaké akik tapsoltak, téáy az. hogy a magyar nép salakja volt az a csoport, amely ezeket véghezvitte. Ezt a salakot min­den fölindulás felveti a magasba, mert a ter­ror, a felfordulás, a zavarkeltés az életeleme és a konszolidációval együtt visszasüllyed abba a semmibe, ahonnan a hitványsága csak azért vetette ki. mert politikai lendületet kapott. Mégis Szlovákia ma úgy szerepel, mint a demokrata államoknak élharcosa, — afc a Szlovákia, amelyben a fasizmus ma is élő és évi június hô 2Ù-én, szerdán. 70 virulens. (Ügy van!) És nincs újságíró Romá­niában, aki a vasgárdisták véres terrorjáról írna és cikkeznie éveken keresztül. (Parragi György (pk): Miért menekülnek a zsidók Romániából ma Magyarországra 1 ?) Viszont a magyar sajtó két és fél éven keresztül nem csinált számvetést és nem csinált mérleget azokról a keresztény magyar emberekről, akik kiálltak a zsidók mellett. Nem csináltak mér­leget azokról a keresztény emberekről, akik az életüknek és személyes biztonságuknak veszélyeztetésével álltak ki általuk sokszor nem is ismert zsidó emberek mellett csak a tisztességtől, csak a humánumtól vezetve, a történtekért, való szégyenkezéstől vezetve* (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a szabadság­párton és : a pártonkívüliek csoportjában. — Gyuska János (kp): De csak a pénzeseikért. — Nagy zaj és ellentmondások a szabadság­párton. — Felkiáltások ugyanott Gyuska felé: Pénzért? Maga csak pénzért tesz valamit? — Folytonos nagy zaj a szabadságpárton, a kommunistupárton és a pártonkívülieknél.) Ha Magyarországnak olyan hírneve van, mint ahogyan azt Horváth Márton képviselő úr említette az előbb, ha' Magyarország nem tudott kellő eredménnyel fellépni a béketár­gyalásokon, Jia Magyarország nem tudta fel­emelni a fejét az európai népek közösségében, ahogyan ~ megérdemelte volna, ez ezeknek a megállapításoknak az eredménye. (Gyuska János felé), amit ön tett most [képviselő úr. (Ügy vom! Ügy van! — Nagy tops a párton' kívülieknél és a szabadságpárton. — Orbán László (kp): Mondja ki egyenesen, hogy éljen Horthy Miklós* rukkoljion ki a farbával: Éljen Horthy! — Mozgás és za\j a kommunista párton, a szabadságpárton és a pártonkívüliek­nél. — Révész Ferenc közbeszól. — Folytonos nagy zaj. — Nagy Vince (msz): A nemzet bemocskolása folyamatban van.) Ha már erről a'kérdésről beszélünk, en­gedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy meghajtsam itt az elismerés zászlaját egyik képviselőtársunk előtt, akit rengeteg és mél­tatlan támadás ért itt a nemzetgyűlésben és aki ezeket a támadásokat a maga igazának tudatában ugyanolyan, nyugalommal viselte el, mint annakidején a. nyilasok gyűlölködését sok száz és száz zsidó asszony élete megmen­téséért. Ez iá képviselőtársunk Slachta Margit. (Élénk taps a szabadságpárton és a párton­kívülieknél. — Zaj a szociáldemokratáknál és a kommunistapárbon. — Révész Ferenc (szd): Ez a botbüntetésmek szól? — Nagy Vince (msz): Ezt is tagadják le! — Parragi György (pk): Akkor nem (arról: volt szó, hanem hogy megmentse a zsidókat. — Révész Ferenc (szd): 1919-ben meg 1920-ban? — Parragi György (pk): Nem 1920-ban, hanem 1944-ben. — Révész Fe­renc (szd): Kérdezzék meg, mit csináltak Rei­singer feleségével ezzel a törvénnyel? Slachta Margitnak köszönhető! — Egy hang a középen ülő pártonkívüli képviselők somiból: 1943-ról meg 1944-ről beszéltünk. — Nagy Vince (msz): Ezerszeresen expiálta azzal, amit a zsidóságért tett!'— Reisinger Ferenc (szd): Ha, expiálás­ról vian szó, akikor mit köszönjünk? Akkor a számla tartozik és követel oldala kivan egyen­lítve! — Révész Ferenc (fifcd): Könnyen felej­tenek! Ott kezdődött a fasliamus: a botbünte­téssel! — Állandó nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Reicher Endre (pk): Nlem lehet erről nem beszélni .akkor, amikor ezek a kérdések fel­5*

Next

/
Thumbnails
Contents