Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
71 A nemzetgyűlés 134. ülése 194?. évi június hó 25-én, szerdán. 72 vetődnek: ^ a szociális nővérekről, az egyházak munkájáról és arról a rengeteg segítségről» (Állandó zaj) amelyet tisztességes és becsületes, azzal a rendszerrel élesen szemben álló emberek nyújtottak. Ennek az országinak pedig nemcsak mártírhalált is vállaló — mert ilyenek is voltak, képviselő úr — szociális nővérei voltak, hanem Budapesten alig volt nagy bérház, ahol egy-két zsidót. munkaszolgálJatost ne mentettek volna. (Zaj. — Reisinger Ferenc (szd): Nagyon helyesen! De kevesen voltak! — ' Parragi György (pk): Akkor nem szabad ilyen keménynek lenni! — Révész Ferenc (szd): Ki tagadjál) Ha a bűnösökről beszélünk, mert beszélnünk kell, akkor nem lehet ezek mellett a dolgok mellett észrevétel nélkül elmenni. Tegnap Kéthly Anna képviselőtársam beszélt itt el nagyvonalú beszédben felvázolta a békeszerződés történelmi, politikai és gazdasági előzményeit. Elmondotta, felsorolta a bűnöket, menteégül azonban a magyar nép számára csak egyetlenegyet említett meg: a munkások aktív és passzív ellenállását. Minden tiszteletem és becsülésem a mélyen tisztelt alelnök úrnő személyéé és egyéniségéé, mégi» meg kell állapítanom .azt: nagy hibának tartom, hogy a magyar politikai életnek egy olyan kiválósága, mint Kéthly Anna, a magyar szociális munkának egy ilyen kimagasló személye nem tudott mentséget találni a magyar nép számára akkor, amikor a magyar vezetőket élítélte. A magyar vezetőket mi is elítéljük, de a magyar népet a maga egészében sem világnézeti, sem politikai okok miatt nem lehet eh ítélni. (Révész Ferenc (szd): A munkásságról a dolgozó népről beszélt'.) Nemcsak a, munkások tettek itt. Ezekről feledkezett meg a képviselőnő és ez az, amit hibának tartok. (Révész Ferenc (szd) gúnyosan: Jó szociológiai fogalmai vannak.) Beszéljünk most Magyarország háborús szerepéről. Az 1930-as évek közepén a magyar politikai vezetők a külpolitikának egy olyan irányt szabtak, amely egy külső ptolitikai összeütközés során Magyarországot menthetetlenül a tengely mellé kellett hogy állítsaHiába volt az akkori ellenzéki politikai vezetőknek minden opponálása és óvása; a Gömbös-kormány és az azt követő kormányzatok politikája feltartóztathatatlanul vezette bele ezt az országot egy szakadékba. Ezt á politikát nem lehet menteni. Sajnos, a nyugati hatalmak ahogy nem ismerték fel azt a gazdasági jelentőséget és az annak nyomán jelentkező politikai jelentőséget, amely ' Magyarországnak gazdaságilag Németországhoz való kapcsolódásához fűződött, úgy nem ismerték fel a jelentőségét annak sem, hogy mit jelent egy ilyen kis or-, szag szempontjából a teljes külpolitikai magár ahagyatott s ág. Amikor az agyontámogatott és agyondédelgetett Csehszlovákia iránt teljes bizalommal voltak, — az iránt a Csehszlovákia iránt, amely Kelet-Európa legjobban felfegyverzett hadserege birtokában egyetlen puskalövés nélkül adta át magát a németek-' nek (Ügy van! Ügy van! Taps a pártonkívüUek soraiban és a szabadságpárton.) —ugyanakkor Magyarországgal szemben a l e ? n f" gyobb bizalmatlansággal viseltettek, holott Délkelet-Európában — Jugoszláviát kivéve — Magyarország volt az. _ amely legkésőbb engedett a német agressziónak. Emlékezetes, hogy a hírhedt magyar-jugoszláv konfliktusban a Népszövetség előtt egyedül Olaszország emelte fel szavát Magyarország mellett és ez a felszólalás, sajnos, végzetesen meghatározta ennek az országnak a sorsát. Ha kellő időben felismerik és értékelik ennek az országnak helyzetét^ itt a Dunamedencében és ha nem hagyják magára, akkor talán másként alakult volna_ ennek az országnak a sorsa. (Eszterhás György (pk): Belpolitikailag is!) Sajnos, ma már kár rekriminálni erről, mert az idők kerekét nem lehet visszaforgatni. , Magyarországgal szemben a legfőbb vád az, hogy a legtovább tartott ki a németek mellett. Ez igaz. Ezt nem lehet katonai okokkal menteni. Ennek oka a tisztikar szellemében rejlik (Ügy van! Ügy van! a szabadságit várton.) és abban, hogy egy kis deszperádócsapat minden körülmények között és mindenáron, az ország romlása ellenére is, ha pillanatokra is, de magához akarta ragadni a haltaimat. (Ugy van! Ugy van! — Nagy taPs « pártonkívüliek soraiban és a szabadságpárton.) Hogy Magyarország kiválása 1944 október 15-én nem következhetett be, az a» huszonötéves ellenforradalmi szellem eredménye, amely kiirtotta a gerincet és az ellenállást ebből az országból. (Ügy van! Ügy van! Taps a pártonkívüliek soraiban és a szabadságpárton- — Mozgás a szociáldemokrata és a kommunista párton.) Az .azonban kétségtelen', hogy a magvai* tömegek távol álltak ettől a háborútól. Akik résztvettünk a második világháborúban, nagyon jól tudjuk, hogy ezért a háborúért csak a honvédelmi minisztériumiban "és a kiképző csapatoknál megbújt aktív tisztek lelkesedtek, akik uszítottak a háborúra és köziben vigyáztak, hogy bőrüket ne kelljen kivinniök - a csatamezőre. (Ugy van! Ugy van! Taps.) A nép, a legénység gyűlölte ezt a háborúi, gyűlölte teljes szívéből és semmi közösséget nem érzett vele (Nagy Vince (msz): Es gyűlölte a németeket is!), egy-két megszédült agyú embert kivéve boldog volt mindenki, ha nem kellett benne résztvenni. (Pászthory István (msz): így van!) A magyar nép hős és bátor nép volt mindig, ebben a háborúban; azonban senki sem érezte szégyennek azt, ha kivonhatja magát a katonai kötelezettség alól (Ugy van! Ugy vom! a pártonkívüliek soraiban és a szabadságpárton.), mert tudták, hogy ez nem a magyar nép háborúja., nem a mi háborúnk. (Ugy van! Ugy van! Nagy taps a pártonkívüliek soraiban és a szabadságpárton. Ternay István (msz): Le kellett volna ezt szögezni már régen! — Zsedényi Béla (pk) : Senki sem mondotta! — Nagy Vince (msz): A kor manynak kellett volna felhoznia mentségül! — Zaj.) Ezt tudták a németek is és nem szorul bizonyításra. — mert hiszen köztudomású — hogy a magyar kormánnyal és Magyarországgal szemben a legnagyobbfokú bizalmatlansággal viseltettek. Természetes, hogy Magyarország nem tudott nyiltan szembefordulni Nemetországgal, De hol van Európának egyetlen egy állama, — még a semleges államokat is ideszámítva — amely nyiltan mert volna szembeálllni a németekkel, (Hajdú Ernőne (msz) : Jugoszlávia!) kivéve azokat az államokat, amelyek vele háborúba keveredtek. . 1944 elejéig a magyar kormányok mindent
