Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
67 À nemzetgyűlés ÍM. ülése 10Í7. ország került Németországgal szemben, és megnyitva piacaikat elhárították volna ezt a gazdasági és ennek nyomán okszerűen következő politikai penetrációt, 'talán másként alakult volna, ennek a kis országnak sorsa. Sajnos, a nyugati hatalmak sokkal jobban beleélték magukat abba a gondolatba» hogy egy négyéves szörnyű háború után nem követ- • kezhetik még egy világháború. Azt hitték, hogy a német expanziót tárgyalóasztal mellett is el lehet intézni. Szörnyű és súlyos árat fizettek ezért a tévedésént. Az események sokkal élőbbek esi «okkal közelebb vannak hoz-' zánk, isiemhogy ezeket itt fel kellene vázolnunk. De fel kell vázolnunk — és ez a mi feladatunk ebben a pillanatban — Magyarország szerepét - a második világháborúban. Beszélnünk kell erről azért, mert sokunknak az az érzése ebben az országban» hogy Magyarországnak a második világháborúban betöltött szerepét nem tudták vagy nem akarták a világ közvéleménye elé tárni. (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüli képviselők csoportjában és a szabadságpárt oldalán.) Ma már ezeknek a megállapításoknak pillanatnyi értéke talán megszűnt* de nem szűnt meg a történelmi értéke. (Ugy van! Ugy van! ugyanott.) Nincsen nek örökidőre szóló békeszerződések. (Nagy Vince (msz): Azt mondta Truman is!) 3 Ég ami kor a magyar^ nemzetgyűlés ennek a békeszerződésnek tör vény becikkelyezését tárgyalja, akkor komolyan és higgadtan, felelősségünk teljes tudatában mérleget kell vonnunk az elmúlt eseményekről. Nem gondolok és jxem. gondolunk revízióra, mert a »revízió« szó rossz hangzást kapofcfc a múltban, amikor egv politikai rendszer a maga politikai bűneiről a figyelmet a revízióra akanta átterelni. De az élet nem áll tmeg; az egyének és államok élete fejlődik, és ami ma igazságosnak látszik, az holnap isúlyos igazságtalanság lehet. Meg kell mondanunk azt, hogy ezt a békeszerződést nem tartjuk igazságosnak és nem (tartjuk méltányosnak. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán és a pártonkívüli képviselők csoportjában.) Mondhatjuk ezt egészen nyugodtan, mert ezzel a megállapításunkkal nem állunk egyedül. (Nagy Vince (msz) : A győztesek is ezt mondják!) Hivatkozom itt Vanderberg szenátornak, az Északamerikai Egyesült Államok szenátusi külügyi bizottsági elnökéniék nyilatkozatára, aki június 3 J án, amikor à magyar békeszerződést tárgyalták, a következő kijelentést tette (Olvassa): »Az ilyen békeszerződések sohasem kielégítőekj azonban mi úgy látjuk, hogy ezek a szerződések a legjobbak, amelyeket létre lehetett hozni, valamint hogy azok javításának lehetősége a további eseményektől függ.« (Nagy Vince (msz): Ugy van! Ugy vanl) A magyar nép egy vétkes könnyelműséggel indított háborúért felel most azzal a szer ződéssel, amely előttünk fekszik. De amikor ennek a felelősségnek teljes tudatában vagyunk, amikor elismerjük azt, hogy fizetnünk kelL olyan bűnökért, amelyekért a magyar nép, ha közvetlenül nem is, de közvetve felelős, akkor számvetést kell tennünk, mert tartozunk ezzel magunknak és tartozunk a magyar nép becsületének. Számvetést kell tenni arról^ hogy mennyi ebből a múltból az, ami feltétlenül bűn és mennyi ebből a múltból az, ami elkerülhetetlennek látszik és számvetés kell tennünk, hogy melyek azok a mentő körülmények, — mert ilyen mentő körülmények is vannak (Ugy évi június hó 25-én, szerdán. 68 van! Ügy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) — amelyeket nem vettek figyelembe és nem tudtunk vagy nem akartunk bizonyos okok folytán kellőkép kihangsúlyozni. (Ügy van! Ügy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárton — Pfeiffer Zoltán (pk): Nem merték!) Helyes és szükséges az, hogy alapos és szigorú bírái legyünk magunknak, de nem helyeselhető az a mazochista önkínzás, amely itt két es fél éven keresztül folyt és amely nem tudott, vagy nem akart mentséget találni senkinek a múltra vonatkozólag. (Ügy van! Ügy van! Taps a pártonkívüliek és a szabadságpárt oldalán*— Nyirjessy Sándor (pk): A világ ÖSZL szes szennyesét összehordtak ellenünk.), ugyanakkor» amikor a környező államok, amelyek a háborúént és a háborúban való részvételért leg-" alább olyan felelősek, mint mi vagyunk (Ügy van! Ügy van! a pártonkívülieknél és a szabad« ságpárton.), s amikor ia szomszéd államok mindent elkövettek annak igazolására» hogy a háborús felelősséget) magukról elhárítsák. (Egy hang a középen a pártonkívülieknél): Vagonszámra vitték iki igazoló irataikat!) Ugyanakkor mi önmarcangoló kéjjel bizonyítottuk magunk és a világ előtt a magunk bűnösségét és flageUáns módon saját nemzeti becsületünkbe és önérzetünkbe gázoltunk bele. (Úgy van! Ügy van! Taps a pártonkívülieknél és a szabadságpárton. — Nagy Vince: Ezt csinált; a kormány! — Zaj a kommunista és a szociáldemokrata párton.) Senki sem gondol arra, hogy Magyarország kivonja magát a háborúból reáháruló felelősség alól, mert ha ezt akarná, akkor a nemzetnek nem megbecsülését, hanem gyalázatát érdemelné ki, de attól a felelősségtől vezettetve, amely reánk háruL le kell szögeznünk az eseményeket tisztán és becsületesen, és fel kell tárni azokat a mentő körülményeket, amelyek e mellett a kis nemzet mellett szólanak. Mert vannak ilyen mentő körülmények! (Felkiáltások a párt.onkívülieknél: Sok is! — Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzetet két bűnért ítélték el különösképen. Az egyik a zsidósággal szemben való magatartása, a másik a háborúban, légfőként az Oroszország elleni háborúban való részvétele. Nézzünk szembe ezekkel ,a tényekkel. Tagadhatatlan, hogy a zsidósággal szemben sok tízezer ártatlan embernek a megkínzásáért (Felkiáltások a\ kommunista- és a szo" ciáldemokrata párton: Százezrek!) haláláért vagyunk felelősek (Nagy Vince (msz): Százezrek!) sok tízezrekért. Ez olyan szégyenteljes bélyeg, amelyet hosszú ideig nem lehet letörölni a nemzet testéről. (Nagy Vince (msz): Ugy van!) A magyar kormány megtett mindent és remélem» megtesz a jövőben ist, hogy a zsidóság megmaradt tagjaival szemben megkísérel je. — mert csak megkisérelni lehelt! — jóvátenni az elkövetett bűnöket. De ugyanakkor, amikor ezt megállapítjuk, meg kell állapítanunk azt is, hogy a zsidósággal szembeni komoly atr.aütások 1944 március 19-e után, tehát akkor kezdődtek meg (Pászthory István (msz): Ugy van!), amikor Magyarország tényleges német megszállás alá került (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüliek" nél és a szabadságpárton), amikor megszűnt Magyarország szuverenitása (Ügy van!^ Ügy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpár ton) és a felelős magyar kormányt egy felelőtlen nácibérenc társaság váltotta fel. (Ügy
