Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
59 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947, évi június hó 25-én, szerdán. 60 kezni (Révai József (kp): A magyar nemzeti érdekeknek talán megfelel, hogy leviszi a szegedi színházba a külföldi újságírókat? Színházat rendez a külföld számára! Szegy éljék magukat! — Sulyok Dezső (msz): Maguk csinálták!) a törvényjavaslatot magam és pártom nevében elfogadom. (Nagy zaj. — Egy hang a kommunistapárt oldaláról a szabadságpárt felé: Hány Führerük van? Sulyok ós FelvancziFührer? — Sulyok Dezső (msz); Nálunk nines Führer! Maguknak van Rákosijuk!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? ' J Kiss Károly jegyző: Dénes István! DénesIstván (pk): T. Nemzetgyűlés! Nagyon helyesen tette Horváth Márton t. képviselőtársam, hogy felvetette azt a kérdést, kik harcoltak komolyan ós becsületesen, akár a föld felett, akár a föld alatt azok ellen a reakciós erők ellen, amelyek ránkzúdították a második világháborút és lehetővé tették eat a második békeszerződést. Mielőtt én magára a békeszerződés kérdésére térnék át, engedje meg Horváth Márton t, képviselőtársam és ,a kommunistapárt, hogy kijelentsem jazt, hogy a hitlerizmus ellen, a háború ellen, ,a reakció ellen a magyar társadalomnak egy nagy rétege, nagyon sokan, nagyon komoly emberek keményen, nyíltan, a föld felett és nem a föld alatt harcoltak. Amennyire elismerem a Kossuth Rádió hangjának komoly szerepét és jelentőségét, amennyire elismerem, hogy ia háború alatt Rákosi Mátyás komoly szavai, felszólításai nagyjelentőségűek voltaki amennyire elismerem az illegalitásba szorult kommunisták komoly küzdelmeit és harcait, én azt kérem a kommunistapárttól, hogy becsületesen, őszintén ismerje el azoknak a férfiaknak a kiállását 'és munkáját, akik nem bújtak a föld alá, hanem vállalták a föld felett a reakciósokkal, a hitleristákkal szemben a küzdelmet és iái harcot. T. Nemzetgyűlés! Én nem szoktam a nemzetgyűlés elé állni kérkedni .és dicsekedni a magam által elvégzett munkával. Minthogy azonban most már ez a kérdés szőnyegre került, szükségesnek tartom a magam részéről megemlíteni, hogy nyíltan a hitleriziniis ellen, a nácizmus ellen, a reakció ellen a Szabadság című akkori hetilap hasábjain Bajcsy-Zsilinszky Endre szabadsághősünk, az, irodalom te,rén pedig szerénységem harcolt, amikor megírtam 1936-ban a »Mentsük meg a Dunántúlt!« című könyvemet ezzel a képpel (felmutatja a könyvet), amely azt ábrázolja, hogy egy hatalmas német lép rá a Dunántúlra és egy magyar család összefogózva menekül onnan a német nyomás elől. Ebben a munkámban a magyar nemzet figyelmét felhívtam adatokkal arra, hogy Németország, a hitlerizmus a Dunántúlt el akaoa nyelni, el akarja venni a magyarságtól. Nem a levegőbe beszéltem, nem diskuráltam, hanem az adatok tömegét soroltam fel arról, hogy lépésről-lépésre hogyan szerzi meg a hitlerizmus a Dunántúl földjét a magyar családok elől. És amikor ezt a munkámat hatezer példányban szétszórtam az országban, atnnak visszhangda csak egy nagy magyar ember részéről támadt, Szabó Dezső, az akkor élő ma-« gyár lelkiismeret részéről, aki 1936 november havában megjelent füzetében erről a munkáról a következőket írta (Olvassa): »Mentsük meg a Dunántúlt« címen dr. Dénes István ügyvéd, volt képviselő egy 77 oldalra terjedő röpiratot adott ki. A könyv halálos döbbenésű megmutatás és irtózatos vád. Megmutatása .annak, hogy a magárahagyott, földtelen, végső nyomorúságban vergődő dunántúli magyarságot hogyan szorítja ki az ezer és eœer titkos és nyilt jóakarattól támogatott németség öntudatos 1 hódítása; hogy a birtokeladáis, bérlet és parcellázás, telepítés menynyire a német életakarat szolgálatában áll; hogy az értelmes, imélyarcú dunántúli magyarság alól hogyan omlik oda a föld annak & fajnak, amely a magyarság legsúlyosabb, leghalálosabb veszélyét jelenti. Irtózatos vád mindenki ellen, akinek csak egy parányi hatalma vagy hatásköre van; szörnyű, akasztófát követelő vád mindazok ellen, akiknek csak egy hajszálnyi felelősségük 1 , mulasztásuk van a magyarság e döbbenetes pusztulásában. Dene's könyve missziót teljesít. Remélem, sok olvasója akad. Ezrével kellene ilyen könyvet írni, hogy a segélykiáltások pergőtüze .megrémítse azokat, akik ama nem teljesítik kötelességüket.« Sajnos; az ilyen munkáknak demokratikus oldalon abban az időben nem volt komoly visszhangjuk, miért nem mertek nyíltan, a föld felett kiállni, mert inkább vállalták az illegalitást! T. Nemzetgyűlés!. Ezek után rátérek a békeszerződés kérdésében elfoglalt álláspontomra. A trianoni békeszerződésről a világ összes nyugati és keleti nagy hat almainak vezetői megállapították, hogy három és fél millió magyarnak az anyaország testéből való biiszakítása és egy ezeréves kultúrország területe 72°/o-ának elosatolása a viláigtörténeleniben példátlanul álló igazságtalanság. Az előttünk fekvő párisi békeszerződés nem egyéb, mint a trianoni döntés jóváhagyása és súlyosbítása. Azt a békemtivét, amelyet a világ nagy nemzeteinek vezetői a bosszú művének és ezért igazságtalanságnak bélyegeztek meg, én, nem mint politikus, hanem mint egyszerű magyar ember, nem fogadom el és nem fogadhatom el, és amidőn ezt itt a nemzetgyűlésen és a világ színe előtt őszintén megmondom, netm • teszek egyebet, mint nyolcmillió magyar lélek nevében beszélek, nyolcmillió \ némái és hangtalan magyar ember véleményének és igaz érzéseinek adok kifejezést. Mint a Magyar Földmíves és Munkáspárt képviselője pedig, tehát mint politikus, a törvényjavaslat 1«,2., 3. és 5. Í-ait, tehát magát a békeszerződést a magyar nép békéje és felemelkedése érdekéiben mégis kénytelen vagyok elfogadni. A törvényjavaslat 4. ^át, .a/melyben a kormány a törvényhozás hatáskörébe tartozó bár: . mely rendelkezésnek rendeleti úton való elintézésére kér felhatalmazást, a rendeletekkel való kormányzás tárgyában már eddig, is elfoglalt elvi álláspontomhoz híven, nem szavazom meg. A békeszerződés megerősítésiének fontos indokai az én szempontomból a következőké Ügy érzem, kötelességünk megerősíteni a békeszerződést mindenekelőtt azért hogy ezáltal a békeszerződést megszerkesztő szövetséges és társult hatalmak előtt a nemzetgyűlés bizonyítékát adja elismerésének ia legyőzött és porbahullott Magyarország függetlenségének és szabadságának a biztosításáért. Másodszor tudomásul kell vennünk azért, mert a békeszerződés megerősítésével Magyar-« ország a maga- részéről is őszintén kinyilvánítja, hogy a még ma is fennálló hadiállapotot egyfelől a szövetséges és társult biaibalmakkal,
