Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-146

507 A nemzetgyűlés 146. ülése 1947, mias ^pusztítása, lett forradalom, lett demcr krácia, lett elégedetlenség és nyomor. # Nagyon tanulságos reánk ez iaz elmúlt két évtized. Mintha megismétlődve látnánk napjainkban is azokat a jelfenségieket, amelyek akkor voltak, csak most más cím .alatt. Ié(& ornas színben. A nyomorúság most is mélységes. A dolgozók minden erejüket megfeszítve végzik munkájukat (a gyámban, a földeken, a tüsztviselőtársaidialom borzasztóan felduzzasztott árak meglett kevés fizetéséből osak iíengődni tud, ruházatra nem gondolhat. Azt látjuk, hogy eme egyoldlalú mélység, nyiomorúság ás lemondás mellett a másik oldalon most is megvannak a dőzsölök, most is szól a zene Budapest kávéházaiban, és akármerre nézünk, a fürdők vendégei, a luxuskocsik utasai neonigen nyomorognak, nemigen jajgatnak, iàzokr nak van: »szép ruhájuk s jó kondíciójuk. Amikor most választásra készülünk, akkor igenis abból kell kiindulnunk, hogy a választás adja meg a magyar népnek a teljes szabadságot, hogy azokat a képviselőket küldhesse be a törvényhozás házába, akik méltán képviselni is tudják. T. Nemzetgyűlés! Amióta a parlament együtt ül,- amióta itt törvényeket szavaztunk meg vagy szavaztunk le, mindig azt láttam, hogy iaz a parasztképviselői csoport, amelyhez magam is tartozom, egy pillanatig sem tartotta szem előtt, hogy melyik népréteget képviseli, mert olyan törvényeket is gondolkozás nélkül szavazott meg, amelyek a paraszttársadalomra igen súlyos következményekkel jártak. (Szenthe József (kg): Nana! Ez egy kicsit túlzás! — Pászthory István (pk): a hözbeszóló felé: Olyan vastag hangon sem lehet csodálkozni ezen, t. barátom, ez így van!) Ebben a Házban az egyik alkalommal Sulyok Dezső, a másik alkalommal Pfeiffer Zoltán vette .védelembe ittülő paraszttársaimat, mindnyájunkat. Én bizony egy kicsit pirultam akkor, JFelkitÜtások a szociáldemokratapárt oldalán: Most is pirulhat! — Kisházi Ödön (szd): 1944-ben pit rult volna!) mert arra gondoltam, miért szorulnak arra a parasztképviselők, hogy úgynevezett értelmiségi emberek védjék meg Őket, miért kell védeni ezeket a parasztképviselőket, és ha szükség van a védelemre, miért nem védik meg magukat. Sajnálattal állapítottam meg, hogy nem érzik át a vállalt feladatot, a válvállalt kötelezettség felelősségét és súlyát. Állítom, hogy a magyar parasztság ritkán volt súlyosabb helyzetben, mint amilyenben a m'ai időkben van. Azt is tudomásul vesszük, hogy az ország terhei olyan méreteket öltöttek, hogy azokat nem lehet másként, csak ilyen súlyos következmények mellett elviselni, de nem látom az egyenlőséget, az egyenlő elbánást. A parasztságnak olyan feltételeket szab nak, amelyeknek alig-alig « tehet eleget. A beszolgáltatásnál nem azt nézik, hogy a gazdának mennyi a felesleges terménye, hanem holdak után vagy például a vagyondézsmánál a család létszáma után kell szolgáltatni. Az aszály, a helyi viszonyok nem számítanak. Legújabban pedig őrlési engedélyt csak annak akarnak adni, aki az adóját terményben kifizette. Kérdezem, lehet-e ilyen szigorú feltételt szabni? Hiszen volt idő, amikor a legjobb körülmények között s<etm tudta mindenki kifizetni az adóját. De lehet-e valakit ezért úgy évi július hó 23-án, szerdán. 508 büntetni, hogy megvonjuk tőle a kenyeret, nem adunk számára őrlési engedélyt! Nem volna ennek más módja! Akár a beszolgáltar tasról, akár az adófizetésről, akár -másról van szó, a parasztság igen mostoha sorsban van, ugyanolyan, mintha őt nem képviselné senki. Mindig híve volt-aimi a munkásság és a parasztság együttműködésének. De együttműködnie az egész nemzeti társadalomnak kell, mert a munkás és paraszt között lévő értelmiség nélkül eredménytelen volna a munkája. Tehát nemcsak osztályiszempontból, hanem .a nemzet egész társadalmának szempontjából bírálomi azokat a törvényjavaslatokat, azokat a módszereket, amelyek a rendszerben itt [megnyilvánultak és szeretném, ha az új választás, amely most lesz a közeljövőben, nálunk sokkal derekabb, különb magyarokat hozna össze ebbe a Házba. (Ofner Alfréd (kg): Reméljük!) De mit kell látnunk? Ez a nemzet hosszá iéiv tizedeken keresztül harcolt, hadakozott a titkos választójogért, a parlamentarizmusért, a népakarat ösztönös, szabad megnyilatkozásáért, s akkor jön egy magát demokratának nevező rendszer és az első ténykedésével ilyen megkülönböztetett elbánásban részesít pártokat, (Hajdú Ernőné (szd): Nyilasokat! — Egy.hang a pártonkivüliek csoportjában: Csak az ellenzéket! — Hegymegi Kiss Pál (pk): Tudják, hogy nem nyilas! Be van bizonyítva bíróság előtt! Máért mondják reá? — Egy hang <a\ pártonkívüliek csoportjában: Mert rosiszhiszeműek, rossz a lelkiismeretük. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tessék folytatni. (Milassin Kornél (pk): Tudják ők nagyon jól azt, hogy nem igaz, amit mondanak!') Búzás Márton (pk): Behozzák az ajánlási rendszert. Kérdezem én, hol van itt a lehetősége annak, hogy szabadon induljon el egy párt és az a választó szabadon fejezhesse ki bizalma megnyilatkozását. Teihát az igazság, a becsület, a magyar hagyomány, a magyar jövő és ja magyar újjáépítés t érdekében s a paraszttársadaliomnak érdekében kívánomi, hogy töröljük el az ajánlást még annak dacára is, hogy eddig elfogadták, mert ez szégyenfoltja lesz. a demokráciának. Tegyék lehetővé, hogy az ellenzék úgy, ahogyan tud, indulhasson, hiszen úgyis elég akadály gördül elé, mert anyagi tehetetlenségében nem tud indulni és neon tudja a versenyt tartani. Legalább törvényesen ne kössék meg. Tegyék lehetővé, hogy a magyar nép újra szabadon, . becsülettel választhasson és ebből a választásból több eredménnyel és nagyobb sikerrel szülessen, meg az új parlament. {Taps a pártonkívüliek csoportjáb'M.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Moór Gyula képviselő úr! Moór Gyula (pk): T. Nemzetgyűlés! Az elmúlásra ítélt jelenlegi nemzetgyűlés agonizálása közben legyen szabad felvetnem azt a kérdést, amelyet természetszerűleg fel szoktunk vetni à beteg halálos ágyánál, hogy tudniillik mi okozza ennek a szép remények között megszületett törvényhozóiszervnek korai elmúlását, miért van. szükség a Ház feloszlatására és új választások kiírására. Alkotmányos felfogás szerint két ok indokolja a törvényhozásnak időelőtti feloszlatását. Az egyik az, hogy a kormányzat olyan