Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-141
405 r A nemzetgyűlés 141. ülése 194) nagyobb gondot fordítottak volna a dolgozók magasabb általános műveltségén alapuló szélesebb látókör kifejlesztésére, ha azok politikai, közgazdasági és szociális nevelését- nem hanyagolták volna el s ennek 'következménye-képen a népuralmi rendszer természete» fejlődés, evolúció eredményeként jelentkezett volna, akkor megengedhetnek magunknak azltt , a fényűzést, hogy minden párt a maga világnézete alapján keresse a tovább fejlődés útját, elvi magaslaton lezajló politikai harcok keretében, de merít a Vörös. Hadsereg eléggé nem méltányolható és mindannyiunk legteljesebb háláját kiérdeimilő felszabadítása, folytán előkészületlenül jutolttuúk ,a demokrácia birtokába, sokkal nagyobb a bizalmatlanság az egyesi dolgozó rétegek között, semhogy az egyes pártok a maguk külön útjain folytathatnák a tömegeik nevelését^ és meggyőző propagandáját Eme meggyőződésemben igyekszem a pártok között kétségtelenül fennálló' súrlódási felületeket csökkenteni, illetve kiküszöbölni é ily módon a békés, gyümölcsöző együttműködés lalapjait megsizilárdíltiani. A nemzetgyűlésen kívül mindent el fogok követni atekintetben, hogy annak tekintélyét öregbítsem, a magyar népuiralmi rendszernek baráitokaiti szerezzek s a Szövetséges Ellenőrző; Bizottságban képviselt hár'oiml nagyhatalom bizalmát köztársaságunk és a nemzetgyűlés felé kiérdemeljük. Különösképen vonatkozik ez a törekvéseim a nagy Szovjet [Birodalom felé, amely a omuitban számtalan jelét ladta an" nak a jóindulatú baráti törekvésnek, mellyela magyar demokráciát megsegíteni és felemelni igyekszik. Bízom abban, hogy az 1848-as nagy szabadságharc százéves fordulója meghozza az orosz és magyar nép között a teljes bizalmi légkört és végleg meggyógyítja a cári imperializmus általi ütött súlyos sebet!, melynek fájdalmas volta akadályozta bizonyos mértékben az orosz-magyar barátság maradéktalan kiteljesülését Amit fez 1 orosz (cári hadlak a szabadságharc leveretése érdekében az osztrák császár kérelmére a ezabadságrszerető mlagyar néü ellen elkövettek, azt a felszabadító Vörös Hadsereg jóvátette, mert lehetővé tette a magyar népuralmi rendszer kiépítését, visszaadta a németek által elrabolt függetlenségünket és módot nyújtott arra, hogy a dolgozó rétegek megszabaduljanak a feudális nagybirtok és a mindent kizsákmányoló nagytőke képviselői" tői, a földreform szorgalmazásával, előbbiektől a haltaimat jelentő földet juttatván az azt megdolgozó jogos tulajdonosaiknak, utóbbiakat pedig olyan rendszabályokkal kényszerítvén a demokrácia szolgálatába való állásra, melyek egyben hathatósan felébresztik a kapitalizmusban a szociális lelkiismeretet és kiirtják belőle a dolgozók kiuzsorázásáf célzói üzleti leleményességtől fűtött, illetve alátámasztottt féktelen •• profitéhséget. Bízom benne, hogy a háborús emlékek elhalványulása után az egymásra utal^ és sok tekintetben rokonlelkű orosz és magyar nép, akik között soha azelőtt ellentétek nem merülitek 'fel s csak időnkint a változott uralkodó rendszerek állították szembe egymással Őket, a demokrácia jegyében végleg egymásra fognak találni és mindkét népre gyümölcsöző közgáz^ dasági, kulturális, baráti és egyéb kapcsolatokat fognak tudni kiépíteni. Negyvenkilenc 'éves közpályám alatt minden törekvésem arra irányult, hogy a magyar évi július hó 4-én, pénteken. 406 dolgozók széttagolását, apróbb részekre bontását megakadályozzam és a demokrácia egyestlen biztos védőbástyáját, a munkás-parasztszövetséget működésem területén megteremtsem, a .munkások közé sorolva természetesen a haladó értelmiséget és a kisiparosokat is.. Hiszem, hogy kiszélesbített szolgálati körömben a jövőben is hasznos, eredményes ilyenérteknű .munkát fogok végezhetni. A parasztságnak, munkásságnak és szellemi dolgozóknak egy volt a sorsa, közös a nyomorúsága az elnyomatás idején. Történelmi felelősség parancsolja a nemzetgyűlésnek, hogy keretében minden párt együttműködjék a dolgozó rétegek felemelkedése^ boldogulása ós^ a dolgozók szabad Magyarországának jóléte érdekében. Meg kell tehát valósítani a parasztok, munkások és szellemi dolgozók testvéri magyar közösségét, közös munka és kölcsönös engedékenység alapján. Élénk figyelemmel fosrom kísérni külföldi •vendégeink, különösen a közvetlen szomszédos államok kiküldötteinek esetleges látogatását és a jószomszédi viszony s a távolabbi államokkal való jóbaráti viszony kiépítése és megszilárdítása érdekében minden tőlem telhetőt el fogok követni. Külön is hangsúlyozni kívánom, hogy kivételes súlyt helyezek elnöktársaimmal és a nemzetgyűlés jegyzői karával, általában a nemzetgyűlés teljes tisztikarával való összhangzatos együttműködésre. E tekintetben szeretettel kérem és számítok is értékes támogatásukra, ugyanakkor ily irányú legmesszebbmenő készségemnek adok kifejezést. Nem vagyok híve a hosszú szónoklatoknak, inkább a tet^ embere vagyok. Befejezem tehát röyid székfoglalóimat azzal a szeretetteljes; kérelemmel: ajándékozzon meg a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagja bizalmával, ne vonja meg tőlem egyikük sem megértő támogatását. En mindenesetre megigérem, hogy a képességeim-szabta korlátokon belül becsületesen fogok törekedni a bizalom és a megértő támogatást kiérdemlésére. Mélységes hálával mondok mégegyszer köszönetet a személyem iránt megnyilvánult bizalomért, az elnöki -niegbizatást elfogadóin és mindaddig hajlandó vagyok szolgálni, míg ez a bizalom változatlanul fennáll. (Élénk helyes* lés és lelkes taps a\ Ház minden oldalán.) Az ülést Öt percre felfüggesztem. ' (Szünet 10 óra 54 perctől 11 óra 19 percig.) (Az elnöki széket Kéthly Anna foglalja el.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a levéltárügy rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Eckhardt Sándor előadó urat illeti a szó. Eckhardt Sándor (dp) előadó: T. Nemzetgyűlés! Az a tény, hogy engem, a koaliciós pártokon kívülálló képviselőt keitek 'fel az illetékes tényezők arra, hogy a törvényjavaslat előadói tisztét vállaljam, magában véve is mutatja, hogy ezúttal olyan itlör vény javaslattal van dolgunk, amely semmiféle pártérdekkel nincs vonatkozásban. Valóban itt egyese-gyedül a nemzeti műveltség egyik lényeges kérdéséről van szó, arról, hogy mi módon óvjuk: meg a pusztulástól megmaradt írásos történeti emlékeinket, s hogyan szervezzük meg a jövő idők történeti kutatásainak feltételeit. Szívesen vállaltam az előadói tisztet már 26*
