Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-133

A nemzetgyűlés 133. ülése 1947. évi június hó 24-én, kedden. 20 vállaltunk, nehéz a feladatunk, amikor ezt a békeszerződést aláírjuk és becikkelyezzük. Tud­juk, hogy ez a békeszerződés a háborút okozó magyar uralkodó osztály ellenpropagandájának bőséges forrása lesz. Mégis aláírjuk, de bízunk a nagyhatalmak bölcseségében. bízunk a ha­talmon lévő demokratikus erők józan szemléle­tében, hogy terheink lerovásakor tekintetlel lesznek bellső bajainkra, az ellenfelekre, akik nemcsak -a mi ellenfeleink* hanem az övék is» (Ugy van! a kommunista- és a szociáldemo­kratapárt soraiba^.) tekintetűéi lesznek (gyó­gyulásunk, teherbíró képességünk mértékére is. Nem akarunk koldusok, de nem akarunk könnyelmű adósok se<m lenni. Lezárunk ezzel az aláírással egy történelmi korszakot. Azt kérjük ,a nagyhatalmaktól: segítsenek bennün­ket abban, hogy ezt az új történelemszakaszun­kat az egész emberiség érdekében helyesem tudjuk kialakítani. T. Nemzetgyűlés! Ami ebben a békeszerző­désben teherként és súlyos .kötelezettségként jelentkezik, azért viseljék a vádat és a szé­gyent azok, akik osztályérdekeiket a magyar nép é s a magyar föld érdekei fölé 'helyezték: ami reménység és biztatás mutatkozik ebben a békeszerződésben, azért pedig imiondjunk köszö­netet őszintén, hátsó gondolat nélkül a győz" tes nagyhatalmaknak, amelyek a másodszor is békebontó magyar uralkodóosztály vétkeiért nem zúzták Össze nemzeti létünket­A háború befejezése és a békeszerződés ra­tifikálása közti időben sokszor nyújtottak köz­vetlen segítséget nekünk ezek a győztes nagy­hatalmak. — elsősorban a Szovjetunió — hogy a magyar föld és a magyar élet jogos tulajdo­nosainak küszködését, a magyar fizikai és ér­telmiségi dolgozók nehéz vívódását megköny­nyítséik. Magyarország történelmében elsőízben mosit nyerte él nemzeti és népi függetlenségét; valamint szabadságát ' ezeknek a győztes nagy­hatalmaknak a segítséglével. A békeszerződés aláírásakor azt mondjuk, hogy ezt a. szabad­ságot és függetlenséget kemény elszántsággal őrizni fogjuk abban a tudatban, hogy szomiszé­; daink és az egész világ felé annyi értéket je­lentünk, amennyire ezt. ia két jelentős elemet új állami életünkben megőrizni képeseik le­szünk. A békeszerződésről szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a kommunista­párt, a szociáldemokratapárt és a kisgazda­párt oldalán. A szónokot üdvözlik-) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül? , Futó József jegyző: Farkas Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Ki következik? Futó József jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső (msz): T. Nemzetgyűlés! Ami a háborús szenvedések közepette emberek millióinak leghőbb és legelérhetetlenebb vágya volt: a béke, egy nemzetközi szerződés alakjá­ban végre itt fekszik előttünk, hogy a nemzet­gyűlés hozzájárulásával megerősítve, mint a második világháborút számunkra de. iure le­záró törvény bevonuljon a magyar törvény­tárba. .., A magyar törvényhozás hozzájárulása azonban csak a szerződés rendelkezéseinek belső vonatkozásban való törvényerőre emelé­séhez szükséges, mert a külső hatalmak irá­nyában a ' békeszerződés, annak 42. cikke ér telimében, nem a magyar nemzetgyűlés ratifi­kálásával válik jogér vény esse. hanem attól függetlenül életbelép, amint a Szocialista özoiyjet Köztársaságok Uniója, Nagybritanniia es Eszak-Irország Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a megerősítő okiratokat a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójia, kor­mányánál leteszik. Ez a rendelkezés önmagá* banvéve már azt bizonyítja, hogy Magyaror­szág szerepe a szerződés megkötésénél aláren­delt és másodrendű, olyan szerep, amely in­kább a szerződés tudomásulvételére szorítko­zik, semmint annak érvényességébe aktív bele­szólási, jogot engedne. Mégis mindezek ellenére is bizonyosfokú megnyugvással kell fogadnunk a szövetséges és társult hatalmak kézéiből a bókét, amely hivatva, van számunkrtai lezárni a hadiálllapoitot és^ hivatva van megnyitni egy új békés fejlő­dés sokatígérő (korszakát. A történelem szá­mára, cselekszünk akkor, amikor köszönetün­ket fejezzük ki a szövetséges és társult: hatal­miak mindegyike felé azért az elhatározásért, hogy a nemzetiszocialista Németország hábo­rújában valló, részvétel miatt nem büntették az úgynevezett csatlósállamokat állami önállósá­guk megsemmiisítésével, hia'neimi az önálló nem­zeti államiság meghagyásával lehetővé tettek számukra, hogy népeik életlehetőségeit iá jö­vőben becsületesen felhasznál va» országaik la­kossága számára az emberi jövőt biztosíthas­sák. Részünkről, magyarok részéről ezért első­sorban a, jaltai egyezményt aláíró nagyhatal­makat illesse elismerés és köszönet, amelyek a bosszú és büntetés gondolata fölé emelkedve, megtalálták a lehetőségét annak, hogy a legyő­zöttek számára, a nemzeitá&zocűjalista mételyből való kigyógyulást és a v demokratikus életforfm|a, felhasználásával a feltámadást lehetővé tegyék. De még a jaltai egyezményt, aláíró hatalmaik közül ig mindenekelőtt megilleti /az elismerés a Szovjet Köztársaságok Uniójának kormányát, amelynek hadereje a német és szórványos mar igiyar ellenállást 'legyőzve, ténylegesen hiatal* mába kerítette ezt az országot, és amelynek ezen tényileges hatalom birtokában döntő^ rész jutott az ország jövendőjének megalapításá­ban és szabad életének engedélyezésében. Ez a nagylelkű elhatározás, amely nem kívánta megsemmisülésünket, hanem utat mu­itatott nekünk a megújuláson keresztül a né­pek" megbecsülését is jelentő szabad élet fele, késztet minket arra, hogy a békét úgy. ahogy van, elfogadjuk legyőzőink kezéből. Annak ellenéire tesszük ezt. hogy a most tárgyalás alatt lévő békeszerződés egyáltalán nem nevezhető jó békének. Éz a békeszerződés olyan alkotás, amellyel senki sincs megelé­gedve, sem a szerzők, sem a szenvedő felek, semha győztesek, seim a legyőzöttek, sem az ér­dekeltek, semt az érdektelenek. Élénken bizor nyítja ezt a világsajtó tükre, amely a békeszer­ződést megjegyzéseivel kíséri, továbbá a beke­előkészítés, valamint a béketárgyalások alatt illelékesek részéről elhangzott nyilatkozatok. De bizonyítják ezt azok a viták, kijelent esek, emlékiratok is, amelyek államférfiak, delegá­ciók és kormányok részéről hangzottak el ; a béketervezet létrejötte után; és végül bizonyít­ják azok a vélemények, amelyek a békeszerző­déseknek -különböző ratifikációival kapcsolat­ban láttak napvilágot, a beszédek és javaslatok és az azokra adott kormányválaszok, amelyek

Next

/
Thumbnails
Contents