Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-133
19 A nemzet gyűlés 133. ülése 1947, magyar alkotmány, a magyar államforma változatlanul fennmaradnak, bár nem tudom, hogy egy német győzelem esetén, ha 'formailag igen, ide tartalmilag és lényegileg ímeg tudták volna-e tartani régi hatalmukat. A magyar nép eleven sebeire azonban csak a^ szembeaálló csoport győzelme ágért gyógyulást. A magyar nép számára adva volt, hogy neki^ saját országa háborús készülődéseivel és a háborúiban való részvételével szemben kellett a saját politikáját csinálnia. Es ezért dolgoztunk mi, t Nemzetgyűlés minden erőnkkel és minden áldozatot vállalva a saját uralkodó osztályunk háborúja ellem, mialatt 3 rnülió koldus passzíve állott szemben azzal a propagandával, amelyet a guruló márkával fizettek és mivel csak a politikai elnyomás súlyát, gazdasági kifosztottságát és. társadalmi megvetésének súlyát érezte, nem érdekelte őt az, hogy odafenn mi történik. Ez a passzivitás volt talán a legsúlyosabb elitélés azokkal szemben, akik e mögött a békeszerződés- mögött állanak. Nem adtak iskolát ennek a 3 millió koldus' iiak. Emlékezzünk arra, hogy közvetlenül a második világháború előtt itt egy költségvetési vitánál hivatalosan előterjesztették azt a- sta* tisztikát, amely szerint százával vannak iskolák a magyar vidékem ahol 120 gyermek jár egy tanító keze alá (Nyirjessy Sándor (pk) : Ma ás!) és voltak olyan iskolák is, — elvétve ugyan — amelyekben 150—180 gyermek tanulta a betűvetést. Igen t. képviselőtársam, sajnos, ma is vannak ilyen iskolák, de ez most már nem ennek a demokráciának a bűne, hanem annak a háborús pusztulásnak a következménye, amely ezzel közvetlen kapcsolatban áll. (Kiss Roland (szd) államtitkár és niásojc a szociál' demakrcáapáfton: örökség!) Emlékezzünk azokra az interpelláció-sorozatokra» amelyeket itt az egyik bányászképviselő a közoktatásügyi miniszter ellen intézett, Ezekben például Tatabányán egy polgári iskola felállítását kértük, amire állandóan az volt a válasz — nagyon szemérmesek voltak ezek az urak: nyilvánosan nem mondották meg, csak egymás között — nem lehet bányaterületeken iskolát emelni, mert a bányászgyetek, aki a polgárit elvégzi, többé nem lesz engedelmes rabszolgája a bányakapitalizmusnaik. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szociáldemokrata-, és a kommwnistapárton.) Ugyanez a szellem uralkodott a nagybirtok iskoláinál, a falu iskoláinál, ahol nem az volt a törekvés, hogy magyar dolgozó népünk, elsősorban parasztságunk lelki ellenállóképes ségét magasabb kultúrszínvonal elérésével növeljük, hanem az, hogyan tudják ,a legjobban megtartani abban az alázatos engedelmességben, amelyből — mint Madách Imre mondja —_ »a malomnak a barma, a, körből, melyben jár, nem bír kitörni« (Ügy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton és lakommunistapártoüní) Később, amikor ezeket a jelenségeket, amelyek ennek nyomán fakadtak, nem lehetett sem csendőrriel, sem szolgabíróval egyszerűen leverni, akkor ennek a belső politikai nyugtalanságnak az ellensúlyozására megrendezték & zsidóüldözés tragikus cirkuszát, amelyért még nagyon sokáig kell nekünk szégyenkeznünk, s nagyon soká kell szégyelnünk magunkat ezért ia világ haladó népei előtt. Eltöltötte ezt a mi uralkodóosztályunkat a rettegés és; • félelem a szomszéd államok politikai és szociális példaadásának erejétől, ezért mesterségesen szerévi június hó 24-én; kedden. 20 veztei az ellenitétet az egymásrautalt, egymás mellett élő népek között. Irredentát szerveztek, lapokat és agitátorokat tartottak zsoldban, akik a miniszerelnökség rendelkezési alapjából kapták a fizetésüket sok százezres költséggel, mialatt idebenn a belső szociális! terhek magasságán panaszkodtak, >a belső szociális terhek elviselhetetleniségáről szavaltak itt a. parlamentben is. Valóban jobban gyűlölték a demokratikus jólétet teremtő' Csehszlovákiát, mint a imagyargyilkos vasgárdisták Romániáját vagy a^ Sándor-diktatúra Jugoszláviáját, nem ás beszélve a vörös Bécsnek rettegett és sokszor megrágalmazott példaadásáról. T. Nemzetgyűlés! Az ellenforradalom, mint már leimlítettem és mint nem győzzük elég sokszor említeni. 1919 augusztusától kezdve, az európai fasizmus 1 kísérleti telepévé züllesztette ezt az; országot és a magyar uralkodóosztályok menekülése a néppel szemben való kötelességek elől a tengelyszövetségbe elkerülhetetlen, logikus, törvényszerű következménye volt , mind ennek. '• 1 H Nem akarok meaculpázni. imert úgy érzem, és* úgy tudom, hogy a magyar dolgozók túlnyomó többsége szembenállott ezzel a •politikával és ha ez a, szembenállás nem mutatkozott rneg a magyar politikai életben ugyanolyan mértékben, mint amilyen miértékben ez valóban megvolt, ezért nem a magyar dolgozókat illeti vád. Tudom azt. hogy a munkásosztály passzív éis aktív ellenállása — hangsúlyozóim: aktív ellenállása is^— még nincs kellően felderítve és megörökítve^ amikor tehát a békeszerződés magyarázataképpen ezekről a vétkekről beszélek, .nem egy egész országnak a fejét akarom lehajtani ezeik előtt a szörnyű következmények előtt, de mégis vallanunk kell arról, aminek 26—27 éven keresztül szemtanúi és szenvedő alanyai voltunk, ebben az országban. ' M Odakinn, amikor most magyarázzuk ennek a háborúnak eseményeit s amikor a magyar demokrácia számára megértést kérünk, sokszor azt kérdezik tőlünk, miért nemi akadályoztuk "meg-, hiszen a magyar dolgozó nép mégis csak többségben van ebbein az országban, a magyar parasztság, a magyar ipari munkásság, a magyar haladó értelmiség mégis csak a többségét képezi ennek az országnak, 'tehát miért nieim, állottunk úgy szembe ezzel a felfejlődéssel és végső kialakulással, hogy ezt meg tudtuk volna akadályozni 1 ? Meg kell mondanom, ahogyan megmondom minden esetben, ennek egyik oka abban keresendő, hogy a magyar népnek nem volt egy demokratikus gyakorlatban megérősödö'tt ellenálló akarata. r A hideg terrornak, — amelynek számtalan példáját, mondottuk el ott, ahol lehetett — a kenyéren keresztül való megfélemlítésnek és hasonló tudományoknak valóságos nagymesterei voltak a magyar uralkodó osztályban és amikor a demokratikus népek, amelyek úgy meg tudják védeni a maguk demokráciáját, értetlenül és csodálkozva hallgatják a mi szájunkból ezt a magyarázatot, akkor mi itt a magunk körében is mondjuk rá: valóban ez, történt^ebben^ az országban. Amikor tehát tőlünk számonkérik a háborút s háborún épülő békeszerződést, akkor ezt is figyelimébe ajánljuk a bíráknak s mindazoknak, akik fölöttünk ítéletet mondanak. T. Nemzetgyűlés! Ez az előzménye a békaszerződésnek: s a békeszerződésnek egyes szakaszai, egyes intézkedései csak ezzel a háttérrel érthetők és érzékelhetők. A magyar köztársaság fizet ebben a békeszerződésben azért, amit
