Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-133
21 A nemzetgyűlés 133. ülése 1047. elődei csináltak. A magyar dolgozó nép harmadszor fizet most már eziért a háborúért, mert fizetett, az előkészületeként, fizetett a háború alatt és fizet most árháború befejezése után. De amikor ezt a békeszerződést becikkelyezzük, ennek a békeszerződésnek szövegét tudomásul vesszük, akkor^ egyúttal azt is megmondjuk, hogy ezzel a békeszerződéssel nemcsak a megbántott és megsértett országokat fizetjük ki, de kifizetjük isaját uralkodóosztályunkat is. Kifizetjük őket. Nincs többé egymással számiadásunk és ki kell lépniök az ország életéből. (Lelkes taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) Ezzel a békeszerződéssel fizetünk a földért, melyet visszaadtunk a földmívesnek, a gyárért, amelyet államosítottunk és a bankokért., amelyeknek államosítása most fog megtörténni. Fizetünk demokráciánknak bajaiért, demokráciánk hiányaiért, amelyeket elismerünk és amelyeket rendbe fogunk hozni és 1 annál gyorsabban fogjuk ezeket a bajokat rendbehozni, minél kevésbbé köti le éberségünket a demokrácia elleni támadások ellen való védekezés. (Helyeslés és taps a kommunista- és a. szociáldemokratapárt soraiban.) Ki vannak fizetve azért, amit itthagytak, az összetört közigazgaításért. a lerongyolt termelésért, a kizsarolt földekért. Sem tudomár nyos, sem gyakorlati életünkben nem hagytak nekünk semmit, amit váeszak övezel jenek ezután a békeszerződés után, A napokban a magyar tudományosságnak a jajszava jutottt el a magyar közvélemény elé, amelyből világosan kitűnik, hogy egyetemeinket is tönkretették, ott sem újítottak meg semmit, aminthogy üzemeink, gyáraink racionalizálásánál is megelégedtek a racionalizálásnak azzal a fajtájával, amely ,a munkás, munkabé- * rét leszorította, de a munkás munkaidejét felemelte, mondom nem törődtek azzal, hogy ennek az országnak tudományos és gyakorlati újjáépítésével mi lesz. Nincs tehát joguk semmit számon kérni, még azt sem, amit talán nem jól csinálunk, még azt sem, amit nem tökéletesen és teljesen csinálunk. Es itt éppen a békeszerződés súlyos szakaszaival kapcsolatban kell néhány szót szólnom a számonkérésekről. Azt a siránkozást kell felemlítenem, amely az egész országot eltölti, sokkal erősebben, mint amennyi erő van tulajdonképpen mögötte: a siránkozás a magántulajdon sérelme miatt. Vájjon ebben a háborúban, amelyért ezzel a szerződéssel fizetünk, kinek a magántulajdonáért fagyott meg a honvéd és a munkaszolgálatos a Donnál*? (Ugy van! Ugy van!) Azért a magántulajdonért-e, amelynek magántulajdon jellegét már a háborúban elvették a háború kiszolgálásara, amely már régesrégen^ megszűnt magántulajdon lenni és csak a háború utáni német győzelem esetére gondolták, hogy majd a régi jogokat visszaállítják ezen a téren. De, ha a magántulaj dohról beszélünk, akkor ugyancsak vissza kell mennünk erre a huszonhat esztendőre és . meg kell kérdeznünk, hogy annakidején a Viktória-malom bukásakor, vagy a nagy földbirtok boletta-segélyének kierőszakolásakor miért hárították át a magántulajdon veszteségeit az államra és miért nem mondották azt, hogy a magántulajdon veszteségeit és előnyeit egyformán viselnie kell annak, aki a magántulajdonhoz -jogokat formál, (Taps a szociáldemokratapárt oldalán.) és vájjon miért volt magántulajdon a nagybirtok akkor, amikor az ezerholdasoknak sokezer, évi jiinius hó 24-én, kedden. . 22 sőt százezer pengős adóhátralékáról volt szó es miért nem volt magántulajdon az az adóban elvitt kis malac, amely a parasztnak az utolsó öletlejhetőségéí) jeienitetrbe. (Ugy' .v)an! Uígy van!) Miért nem volt magántulajdon az alkalmazott keresete, a szegény ember fogyasztása, amikor egész adócsalási apparátusokat tartottak fenn bankok és nagyüzemek, melyeknek semmi más feldatuk nem volt, mint, hogy az állam elől elrejtsék azokat a jövedelmeket, amelyeknek megadóztatásával a kisember magántulajdonát, saját verejtékével és vérével megszerzett keresetét az adó alól mentesíteni lehetett volna. T. elvtársaim! (Derültség. — Hátijuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! A magántulajdonnak egy új, helyesebb és a közösséget szolgáló magyarázata alapján, már minden haladó állam sokkal előbbre van az államosítássá 1 ^, mint mi. Akik tehát ennek az országnak nehézségeit még ezekkel a panaszkodásokkal és siránkozásokkal is gyarapítani óhajtják, azok — és ez a legkevesebb, amit mondhatok — valóban nem viseltetnek lojalitással a magyar köztársaság iránt és nincs meg bennük a demokráciának az az érzéke sem, amelyre ebben az építő munkában szükség volna. (Ügy van! Ugy van! — Taps a szociáldemokratapárton.) Mi most ennek a törvényjavaslatnak elfogadásával aláírjuk a békeszerződést és kifizetjük a kettős követelést. Egyik követelést azok felé az országok felé, amelyek ennek a háborúnak pusztításai következtében joggal követelnek tőlünk jóvátételt és rendbehozatalt, s a másik követelést, amely még nem szűnt meg a magyar belpolitikai életben, a régi magyar uralkodó osztályoknak a magyar demokrácia ellen ' fordított követélését. Állítom, hogy ezzel a békeszerződéssel igenis, új korszakot, új életet kezdünk s ez a békeszerződés, a békeszerződés kemény feltételei az első lépések lesznek ezen az úton. Mi úgy tekintjük ezt a békeszerződést, mint demokráciánknak, köztársaságunknak egyik alaptörvényét, amelynek' végrehajtási utasításául • a demokrácia ezután következő törvényei szolgálnak. Ezek a törvények alkotó és büntető törvények lesznek: alkotó törvények, hogy a demokrácia alkotóképességét bebizonyítsuk és büntető törvények azok ellen, akik ennek a demokráciának létét és fejlődését veszélyeztetni akarják. (Ugy van! Ügy van! —-Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.) Mondom, ennek az alaptörvénynek végrehajtási utasításai lesznek ezek az alkotó és büntető törvények és úgy vélem, éppen a, végrehajtásnak ez az elszánt akarata _ korbácsolja fel olyan sokszor a politikai vihart^ a magyar köztársaságban. De figyeljünk — éppen ezekre a politikai viharokra gondolva — kifelé is. A második nürnbergi perben a vádat emelő ügyész azt mondotta, hogy az InteressenGemeinschaft Farben Industrie egyetlen vezetője sem maradhat szabadon, mert a béke örök veszedelme lesz, ha azok, akik a háborút előkészítették és segítették, büntetlenül maradnak. Nos, az ügyésznek ez a figyelmeztetése nemcsak az I. G. Farben embereire vonatkozik, hanem azokra is, akik az I. G. Farben-t más formában, más pozícióban, más szerepben ebben az országban is képviselték. (Ugy van! Ugy van! Taps a kommunista- és a szociáh demokratapárton.)
