Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-137
259 A nemzetgyűlés 137. ülése 1947. két legnagyobb gazdasági reformja, a földreform és az államosítás megelőzte a tervgazdáik odá,s bevezetését: meg kellett előzni 'ók, mert nélkülük a tervgazdálkodásnak sem gazdasági, sem politikai előfeltételei nem lettek volna meg. A gazdasági előfeltételek között első helyen áll az, hogy az egyes termelési ágak már meg- , felelően ezervezettek legyenek. Nyilvánvaló, hogy tervet készíteni és megvalósítani sokkal nehezebb olyan termelési ágban, amelyben a termékeket sekezer kis vállaiat állítja elő, mint olyanban, amelyben néhány nagyvállalat szolgáltatja azok többségét. Ebből a f szempontból elmondhatjuk, hogy a tervszerű termelés előfeltételeit nagyon nagy részben magának a kapitalizmusnak a fejlődése teremti meg. A bányászatban és a nehéziparban az államosítás létrehozta azokat a szerveket, amelyekre tá; maszkodviai az irányítás nemcsato ezekben a termelési ágakban, hanem a termelés egész területén hatásos* lehetNem kevés bbé lényegesek a politikai előfeltételek. Amíg a magyar nagytőke politikai befolyása arra a roppant gazdasági hatalomra támaszkodhatott, amelyet ,a bányászat,^ az elektromos áramtermelés, a nehézipar és a nagybankok birtoklása jelent, addig a demiekratikus magyar köztársaság — ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk — tulajdoképpeni gazdaságpolitikát nem folytathatott, hanem legfeljebb szociálpolitikát, amely azonban az eddigi történelmi példák szerint — gondoljunk a weimari köztársaságra, vagy az első angol munkáskormányra — a kapitalizmus könyörtelen törvényeivel szemben eleve vereségre van kárhoztatva. Mi az államosítással kapcsolatban számtalanszor hangoztattuk •— és nem lehet elégszer tisztázni a fogalmakat, ha azt látjuk, hogy egyes miniszterek is félreértihetően használ já.k azokat —, hogy az államosítás nem szocializálás. Aki ebben kételkedik, ^ az kérdezze mieg a régebbi idő óta állami üzemeknek, a postának, a MÁV-nak vagy a Mávagnak a munkásait, hogy vájjon szocialista üzemnek tartották-e azt a vállalatot 1 , amelyben dolgoztak? A szocializálás csak akkor azonos az államosítással, ha az állam, amely a magántőkésektől az üzemeket átveszi, teljesen és kizárólag a dolgozók állama. Mindenki tudja, hogy Magyarországon erről ma beszélni sem lehet. Több okunk van arra, hogy a túloldal által részben akaratlanul, részben szándékosan keltett fogalomzavart eloszlassuk. (Dénes István (pk): Akkor miért sziavazza meg az államosítást?) Meg fogom mondani, képviselő úr, megmondottam akkori beszédemben is. (Dénes István (pk): Nagyon érdekes!) Mindenekelőtt nem engedhetjük azonosítani az emberiség: történetének legnagyobb átalakulását egy még oVan fontos részletreformmal, amely a kapitalizmus keretei között marad. Magyarországon ezenkívül a negyedszázados ellenforradalmi butitás következtében vannak még o T yan félrevezetett rétegek, amelyek közt könnyű hangulatot teremteni a szocializmus» ellen, és mint tudjuk, ezzel a lehetőséggel bőségesen él a magát szabadságpártnak nevező, lényegileg a kizsákmányolás és a ^demagógia szabadságát képviselő párt. (Nagyiván János (msz): Hát szabadság van, hogyne élhetne! — Sulyok Dezső (msz): Kizsákmányolási leheévi -július hó lén, kedden. 260 tőségük ma Magyarországon egyedül önöknek van és bőven élnek is vele!) Tudom, hogy ezt a képviselő úr a riposzt kedvéért mondja, anélkül, hogy gyakorlatilag meg lenne róla győződve. (Vásáry József (msz): Nem gyakorolják ugyanazt? — Sulyok Dezső (msz): Ezt az igazság kedvéért mondom, amit úgy látszik, ön fel sem tud érni ésszel!) Lehet, hogy azokra a magaslatokra nem tudok felemelkedni. (Vásáry József (msz) gúnyosan: A vezetők járnak elől jó példával a szegénységben! — Közbekiál' tás a kommunista/pártról: A csikóról beszéljen inkább! -— Vásáry József <msz): A szegénységben a yezetők járjanak elől jó példával!) Ezt bizonyára az én pártomról elmondhatjuk, képviselő úr. Mi azonban tudjuk, hogy nagyon rövid életű az a kísérlet, amely a dolgozók egy részét szembe próbálja fordítani legsajátabb ügyükkel, a szocializmussal. De mert demokratikus szocialisták vagyurik, nem kényszerrel, hanem meggyőzéssel akarjuk a dolgozó milliókat saját útjukra vezetni. Más kérdés, hogy a félrevezetők irányában hajlandók vagyunk ennél erősebb eszközöket is alkalmazni <tJgy van! a szociáldemokratapárton.) A tervgazdálkodással kapcsolatban megint hangsúlyoznunk kell, hogy ez még nem szocialista terv, mert a kapitalizmus keretein belül marad, Dénes képviselő úr! De a szocializmus felé mutat. (Reicher Endre (pk): Kecsegtet!) Mert, ha tényekkel, gyakorlatilag sikerül a ma még öntudatlan tömegek előtt bebizonyítanunk a tervszerű termelés fölényét az anarchikus termelés felett, akkor mind gazdaságilag, mind politikailag a demokratikus szocializmus felé teszünk nagy lépést előre. Hadd idézzük itt a szociáldemokratapárt két nagy gondolkodójának szavait. Szabó Ervin, a magyar munkásosztály nagy tanítója mondotta (olvassa): . »A demokrácia csak átmeneti cél a munkásosztály harcában. A legtökéletesebb demokratikus intézmények sem oldják meg azt az ellentétet, amely a birtoktalanok és a birtokosok, a munkásosztály és munkáltatóosztály között fennáll. A munkásosztály harcának végcélja nem lehet tehát más, mint e gazdasági ellentét okainak végleges megszüntetése, ami meglesz, ha a munkásság világszerte mint egy osztály szervezkedik, a termelők szövetségei birtokukba veszik a termelőeszközöket és a bérrendszert megszüntetik. Ez a szocializmus « Ugy érezzük, változatlanul időszerű az is, (Dénes István (pk): A szocializmus egyik faja!) amit Kunfi Zsigmond, a mi másik mesterünk 1918 november 16-án a második magyar köztársaság kikiáltásakor e palota előtt mondott (olvassa): »Nekünk nem kell az a demokrácia, amely mellett megmarad a milliók nyomora és szegénysége néhány tízezer javára. Nekünk a politikai demokrácia eszköz arra, hogy annak minden szabadságjogát kihasználva, a nagy tömegek gazdasági jólétét megalapozhassuk. Nem demokrácia az, ahol tizenkét órát kell dolgozniok < nyomorult munkabérért a tömegeknek, mialatt mások munka nélkül nagy jövedelmekhez jutnak.« (Reicher Endre (pk): Ez így is van!) T. Nemzetgyűlés! Ezért akarunk tervgazdálkodást, és nincs az a hatalom, amely bennünket ettől az elhatározástól eltéríthetne.
